Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Komlóssy József Bethlen Gábor alapítványi díja

 

Komlóssy József Budapesten született 1936. március 9-én. Svájci, kanadai és magyar állampolgár. Svájcban Dübendorf, Kanadában Torontó, Magyarországon Szigliget a megszokott tartózkodási helye. Kisebbségvédő szakjogászi és politikusi munkássága már várt arra az elismerésre, hogy a magyarság szolgálatáért Bethlen Gábor-díjban részesüljön.
A Bethlen Gábor Alapítvány alapító okirata értelmében a Bethlen Gábor-díjat „azon személyek vagy közösségek kapják, akik életművükkel, áldozatos munkájukkal sokat tettek nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében”.
Mindazok szellemi közösségébe, akik eddig ebben a díjban részesültek, nem váratlanul lép be Komlóssy József.
A Kárpát-medence népeinek a közös életét és egymásrautaltságát már gyermekként megismerte, mert az akkor Magyarország testéhez visszatért Szilágy megyében kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Édesapja rokonsága Ung, Zemplén és Bereg megyékhez kötődött, édesanyja szűkebb pátriája gyergyószéki székely, az ottaniakkal különösen erős Komlóssy József kapcsolata. Tavaly például Gyergyóremete egy olyan beruházását segítette 40 000 euró támogatással, amelynek hozama a jövőben rendszeresen a helyi oktatás céljait szolgálja. Amikor 2016-ban Gyergyóditró díszpolgára lett, a kitüntetés alkalmával azt mondta: „Ditrói Puskás Kálmán unokája elment, de most hazatért. Kötelességem a segítés. Ezzel tartozom a családomnak, a nemzetemnek.”
A Szilágyságban elkezdett általános iskolai tanulmányait Budapesten fejezte be. Az Erdészeti Technikumot Debrecenben végezte el. Felsőfokú tanulmányait 1954-től a soproni Erdőmérnöki Főiskolán kezdte. Családi hagyományt követett, mert nagyapjának a testvére Selmecbányán a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskolát végezte el. A főiskola a magyar közigazgatás megszűnésével 1919-ben Sopronba települt át.
1956 őszén Komlóssy József rendszeresen járt kocsikísérőként Budapestre. A Nyugat-Európából érkező gyógyszereket és kötszereket szállították a kórházakba. Október 26-án a Móricz Zsigmond körtéren gépkocsijukat államvédelmis karhatalmisták vették tűz alá, és csak a szerencsének köszönhető, hogy elmenekülhettek. Utolsó szállítmányukat teljesítve november 4-ére virradó éjjel hagyták el a fővárost, és indultak vissza Sopronba. Ott értesültek a hajnali nagy erejű szovjet támadásról. Mivel a diákok jelentős része ellenállást tervezett – amit meghiúsított egy tiszt, aki használhatatlanná tette a nehézfegyvereket –, a megtorlástól tartva a többség a menekülés mellett döntött. Komlóssy József is beszédet mondott az otthon maradó diáktársainak. Elmondta, hogy nem egy jobb életért mondanak búcsút Magyarországnak, hanem azért, hogy ne legyen bántódásuk, továbbá hogy barátokat és nemzetközi támogatókat szerezzenek. Szinte az összes évfolyamtársa és a tanári kar egy része elmenekült. Kanada vállalta, hogy menedéket ad kétszáz magyarnak, a diákoknak és a tanáraiknak. A kanadai kormány külön „magyar tagozatot” indított a Brit Kolumbiai Egyetemen. Az itt tanuló magyar diákok azóta is összetartanak, évente találkoznak, és a Vancouverben megjelenő Kapocs című folyóirat hasábjain adnak hírt magunkról. Tanulmányi átlaguk jobb volt, mint a kanadai társaiké, és közülük majdnem háromszor annyian szereztek magasabb képesítést, mint a párhuzamos évfolyamok hallgatói. Major Richárdékkal magam is találkoztam, kötődésük a történelmi hazához, áldozatos munkásságuk a nemzeti emigráció aranykönyvében példázatos. Amire büszkék lehetünk: az európai értelemben vett gyakorlati erdőművelést, a klasszikus erdőgazdálkodást az 1957-ben a tanulmányaikat itt folytató soproni főiskola hallgatói és tanárai honosították meg Kanada-szerte. Komlóssy József 1960-ban itt szerezte meg erdőmérnöki oklevelét.
Komlóssy József erdőmérnökként a kanadai erdőkben dolgozott, majd 1962-ben Svájcba települt át. A Zürichi Műegyetem Kultúr- és Építőmérnöki Karán tanult, és a svájci hegyekben épített utakat. Kedves vidéke a Jura-hegység volt, mert domborzatát és növényzetét tekintve nagyon hasonlít a Székelyföldre. 30 esztendő alatt több mint 250 kilométernyi út, valamint két alagút terveit készítette el. Tervezőirodáját 1996-ban számolta fel, hogy minden idejét legfontosabb életcéljának, az egyetemes magyarság szolgálatának szentelhesse.
Az 56-os menekülteknek az összmagyarság iránti elkötelezettsége magától értetődő volt. Ez az elkötelezettség erősödött benne 1963-tól, amikor lehetősége volt egy erdélyi utazásra. Nagybátyja a visszautazása előtt azt kérdezte tőle: „Beutaztad fél Erdélyt, láttál, tapasztaltál. Gyermekként, nem önszántadból mentél el, és ma ott élsz Svájcban, abban a szabad és szép országban. Mondd, mit fogsz tenni az itthon maradottakért?” Komlóssy Józsefnek azóta életcélja, hogy lehetőségei határáig szolgálja az egyetemes magyarság fennmaradását.
Nemzetközi téren 1986-tól kezdődött Komlóssy József aktív szerepvállalása. Egyik alapító tagja és alelnöke volt a zürichi Kisebbségvédő Társaságnak. Ez idő tájt egy erdélyi útját követően az Egyesült Államokban a Fehér Házba bejáratos magyarok magukkal vitték, hogy a Külügyminisztérium több szakértőjének beszámoljon a Romániában élő magyar kisebbség helyzetéről. Később tudta meg, hogy volt oka a tájékoztatás kérésének: Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök tanácsadója két nap múlva Romániába utazott. Akkor nagyon átérezte kisebbségvédő munkájának a fontosságát, és hálát adott az Úrnak azért, hogy előzőleg személyesen beszélhetett Brzezinski elnöki tanácsadóval.
A Keresztény Munkavállalók Szövetsége Zürichben, az SOS Transsilvánia Társaság pedig Genfben szervezte meg az első tiltakozásokat a romániai falurombolások ellen. Ezek képviseletében közreműködött abban, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a falurombolás gyakorlata miatt elmarasztalja Romániát. Titkára volt a Nemzetközi Erdély Bizottságnak, amelyik több nemzetközi fórumon tiltakozott a romániai falurombolások ellen. Ceauşescu bukása után, 1989-ben a Bizottság segélyszállítmányok sorát indította el Nyugat-Európából Erdélybe és Moldvába. Megemlítendő, hogy a Nemzetközi Erdély Bizottságnak dr. Barki Éva Maria volt az elnöke, akinek áldozatos munkásságát 2017-ben szintén Bethlen Gábor-díjjal ismertük el.
1992-ben a délvidéki Hunyadi Szövetség kérésére dél-tiroli, dán és svájci kisebbségi jogvédő szervezetek megfigyelőivel együtt Bácskába és a Bánátba látogatott. A megfigyelők meggyőződhettek az erőszakos besorozások gyakorlatáról és szerbek betelepítéséről az atrocitások miatt elkergetett magyarok otthonaiba. A következő genfi emberjogi konferencián mindezeket a jogsértéseket pontos számadatokkal tudta Komlóssy József alátámasztani.
1990-ben már ismertté vált kisebbségvédő szerepe, és meghívták az Európai Népek Föderális Uniójának az elnökségébe. Az Európai Népek Föderális Unióját 1949-ben azzal a céllal alapították Versailles-ban, hogy Európa minden nemzetiségének szószólója legyen országaik kormányánál és a nemzetközi szervezetek különböző fórumain. Az uniónak jelenleg 34 európai országból a bretonoktól a krími tatárokig mintegy száz tagszervezete van, közöttük a környező országokban élő magyar szervezetek is. Európa 750 millió lakosa közül 110 millió kisebbségi. A hetven európai nyelvből mindössze 31 államnyelv. A Föderális Unió kisebbségvédő munkásságának elismeréséül az Európai Tanácsnál és az ENSZ-nél elnyerte a tanácsadói státust és rangot. Tagszervezeteinek száma ma már meghaladja a százat. A Föderális Unió a tagszervezeteinek kérésére – köztük vannak a határon túli magyar pártok is – ténymegállapító bizottságokat küld az egyes országokba panaszok és sérelmek kivizsgálására. Komlóssy József 1994-től több mint egy évtizedig alelnöki tisztséget viselt ebben a szervezetben. Alelnöki súlya is szerepet játszott abban, hogy ténymegállapító bizottságok keresték fel az elmúlt évtizedekben Románia, Magyarország, Ukrajna, Szerbia és Szlovákia kormányait és helyhatóságait. Kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy a térség országainak az emberi jogok és a kisebbségi jogokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségei betartását az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vagy az Európa Tanács ellenőrizze és számon is kérje. Az első ilyen tényfeltáró út 1993 pünkösdjén Erdélybe vezetett. A delegáció hivatalos jelentését több kormányhoz és nemzetközi szervezethez is eljuttatták. A jelentés alapján az Európa Tanács összeállította azokat a feltételeket, amelyek teljesítéséhez kötötte Románia Európa Tanács tagságát.
Elismert kisebbségvédő szereplőként 1993 után az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának betartását ellenőrző Emberi Jogi Bizottság ülésein is rendszeresen felszólalt.
Az Európai Népek Föderális Unióját az Európa Tanács 1997-ben felkérte, hogy vizsgálja meg a Szlovák Köztársaság kisebbségi politikáját. A tanulmányt Komlóssy József alelnök jegyezte. A dokumentum felsorolja Szlovákia nemzetközileg vállalt kötelezettségeit, és szembeállítja az újonnan hozott törvényeivel és kormányrendeleteivel. Rámutat arra, hogy Szlovákia csak részben teljesíti azon kötelezettségeit, amelyeket az Európa Tanácsba való felvételekor vállalt. Néhány fontos megállapítás: „A szlovák nyelvtörvény 11 esetben súlyosan megsérti a polgári és politikai jogok nemzetközi konvencióját, és számos nemzetközi és regionális szerződés szellemének mond ellent. […] A magyar óvodákban és iskolákban a szülők és diákok tiltakozása ellenére a kétnyelvű oktatás erőszakolása kimondottan sérti az alapvető emberi jogi konvenciónak és más nemzetközi dokumentumoknak az előírásait. A tervezett oktatási intézkedések ellen 55 663 érintett magyar szülő tiltakozott az aláírásával.”
1998-ban a moldvai csángók kisebbségi sorskérdéseinek a vizsgálatát kezdeményezte Komlóssy József. A tényfeltáró útra elkísérték őket csángókkal foglalkozó erdélyi és magyarországi néprajzkutatók, valamint egy, a bukaresti parlament tagjaként a csángó ügyet felvállaló képviselő. A csoport Bákóban találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel, továbbá egyszerű csángó emberekkel, valamint a megyei önkormányzat és a tanfelügyelőség vezetőivel. A megbeszélések során egyértelművé vált, hogy noha Románia érvényben levő törvényei lehetővé teszik, hogy a csángók kérjék a magyar nyelv oktatásának bevezetését, a törvény betartásáért felelős megyei hatóságok erre a legkisebb hajlandóságot sem mutatják. A kedvezőtlen tapasztalatokat összegezve készült el az Európa Tanács moldvai csángókról szóló első jelentése, amely vázolta emberi jogi helyzetük megoldatlanságát, az anyanyelvű oktatás és vallásgyakorlat hiányát és általában a román állam általi elismertségük elégtelenségéből fakadó problémákat. E jelentés alapján fel lehetett venni a moldvai magyarok helyzetének témáját az Európa Tanács munkatervébe.
Komlóssy József 2000-ben tett tényfeltáró útjának tapasztalatai szerint a csángó szülők a Bákó megyei Pusztinán, Klézsén és Lészpeden kérelmezték a magyar nyelvű oktatás megindítását, de a megye prefektusa megfenyegette őket – miszerint „nem tudják garantálni a személyi biztonságukat” –, az iskolaigazgatók pedig megtagadták kérelmük átvételét. A helyi polgármesterek, továbbá a római katolikus egyház plébánosai és a jászvásári érsek is határozottan ellenezték ezt a kezdeményezést. Sőt Klézsén a lelkészük azt is megtiltotta, hogy magyarul imádkozzanak, vagy hogy otthon magyarul beszéljenek.
Hosszas küzdelem árán a helyi lakosság és a tanítók áldozatvállalásának eredményeként Moldvában évtizedes megfélemlítések után a 2002/2003-as tanévtől az állami oktatás keretén belül a Bákó megyei Pusztinán és Klézsén fakultatív alapon beindult a magyar nyelv oktatása. Ez az eredmény az Európa Tanács fellépése és Komlóssy József nélkül nem született volna meg. 2008-ban 14 moldvai helységben (állami iskolákban) 992 tanuló, 5 helyszínen pedig iskolán kívül 500 gyerek tanulta felmenői magyar anyanyelvét 31 oktató irányításával.
2000-ben jelent meg Zelei Miklós A kettézárt falu című könyve Szelmencről, az ukrán–szlovák határvonal által kettészelt faluról. Az ezer éven át Magyarországhoz tartozó két ikerfalut 1945 januárjában nagyhatalmi érdek alapján vágták szét, elválasztva egymástól a falu temetőjének két részét, sok portát, kertet és lakóházat. A testvéreket, szülőket és gyermekeket, közeli rokonokat is szétválasztotta a szlovák–ukrán határ, és ellehetetlenítette a köztük levő kapcsolattartást. 2002-ben a szlovák oldalon, egy Nagyszelmencen élő lakos panaszolta, hogy az ukrán oldalon, Kisszelmencen tőle csak nyolcvan méterre, talán két-percnyi járásra lakik az unokatestvére. „Ha át akarok jutni hozzájuk, akkor kétszer kell elutaznom Eperjesre a vízumért. Először kitöltöm a formanyomtatványt, fizetek ötszáz korona illetéket, aztán másfél-két hét múlva mehetek érte. Ez összevissza hatszáznyolcvan kilométer. A túloldalra a felsőnémedi határátkelőn és Ungváron keresztül jutok el. Több mint hétszázötven kilométert kell autóznom, hogy átölelhessem a tőlünk karnyújtásnyira élő rokonságot.” A szlovák és az ukrán hatóságok évekig vonakodtak attól, hogy határátkelőt nyissanak a kettévágott magyar falu lakói számára. Komlóssy József felkarolta a szelmenciek ügyét. 2003 nyarán Nagyszelmencre látogatott a Kelet-Közép-Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Tanács alelnökeként Nagy Andrással, a Magyar–Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának vezetőjével. A helybeliek a határ két oldalán egy-egy félbevágott székelykaput állítottak fel a hiányolt teljes kapu jelzésére. 2004-ben már az amerikai kongresszus emberi jogi frakciója rendezett itt tájékozódó meghallgatást, amelyre meghívták a két polgármestert, Szlovákia és Ukrajna nagyköveteit, illetve az Európai Unió washingtoni delegációjának vezetőjét. Amerikai képviselők levelet írtak Pozsonyba, Kijevbe és Brüsszelbe a határátkelő mielőbbi megnyitását szorgalmazva. A Komlóssy József által keltett diplomáciai figyelem eredményeként lebontották az utat elzáró szögesdrótot, és 2005 karácsonyán megnyílt a régóta igényelt közúti átkelő a falu két része között. A világon sok összeépült települést választ szét országhatár, de talán egyetlen olyan van – a két Szelmenc –, ahol ugyanannak a főútnak a határ két oldalán ugyanaz a neve. A közös főút a határátkelő kiharcolójának emlékezetére az ő nevét viseli.
Komlóssy József rendszeresen ellátogat Selmecbányára, soproni alma matere megalapításának színhelyére. A soproni erdőmérnöki kar jogelődjét, a Bányatiszti Iskolát III. Károly alapította 1735-ben Selmecbányán, Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelte. „Mi Sopronban megőriztük a selmecbányai örökséget és szellemet!” – emlékezett vissza Komlóssy József. „Ha valakit az Akadémia polgárává fogadott, megszűntek a társadalmi különbségek… Ez engem a mai napig meghat és lelkesít. A selmeci–soproni szellemiség a mai napig él bennünk, amelyet így jellemezhetnék: hazaszeretet, szakmaszeretet, bajtársiasság.” Örömmel tapasztalta, hogy Selmecbányán is fokozatosan felelevenítették a régi diákhagyományokat, és évente tartanak egy főiskolai emlékünnepséget. Ekkor bánya- és erdőmérnökök, kohómérnökök, nemzetiségüket tekintve szlovákok, csehek, morvák, lengyelek, németek és persze magyarok hajdani egyenruháikban vonulnak fel a régi diákdalokat énekelve. Néhány évvel ezelőtt a szlovák nacionalisták sörösüvegekkel dobálták meg a felvonuló magyarokat, ma már a magyar öregdiákokat is megtapsolja a közönség. „Amikor a Szent Katalin-templom ökumenikus szertartásán felhangzottak magyarul a zsoltárok és egyházi énekek, és mindenki együtt énekelt, akkor úgy éreztem – mondta Komlóssy József –, hogy Selmecbánya egy napra ismét magyar lett.”
A kisebbségi sorsok figyelemmel kísérése sok tényfeltáró utazást igényel, emellett részt kell venni az eredményeket összegző nemzetközi üléseken is. 2004 óta, amióta Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, rendszeresen, akár mint felszólaló, akár mint előadó jelen van a Kisebbségi Munkacsoport – az úgynevezett „Intergroup” – ülésein. 25 éve állandó résztvevője az Európa Tanács közgyűléseinek és a Helyi és Regionális Önkormányzatok kongresszusainak. Kisebbségvédő civil szervezetek képviseletében részt vett több uniós charta kidolgozásában, így a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartájának vagy az Önkormányzati Kartának a megalkotásában.
A Magyarok Világszövetségében több éven át dolgozott a Stratégiai Bizottságban. Sajnos sem akkor, sem a 2000 utáni évtizedben az országnak nem volt általánosan elfogadott nemzetstratégiája úgy, mint a világ sikeresnek mondható népeinek. A kétharmados kormánytöbbség most pótolja ezt a mulasztást. Gyakori résztvevője hazai kisebbségvédő civil szervezetek munkájának vagy rendezvényeinek. Így előadásokat tartott 2007-ben a Kárpát-medencei Magyar Közművelődési Egyesületek Fórumain. A Bethlen Gábor Alapítvány rendezvényein is több esetben – így tavaly, 2017-ben is – részt vett.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szakértő csoportjában 2003-ban szerepet vállalt egy régiókra vonatkozó kerettörvény, illetve egy Székelyföld különleges jogállású régióra irányuló, kollektív jogokat is előirányzó törvénytervezet kidolgozásában.
A kollektív jogoknak Magyarországon régi hagyománya van. II. Géza királyunk 1150 körül közösségi jogokat adott az Erdélybe települt szászoknak. Unokája, II. Endre király 1224-ben megerősítette nagyapjának a szász autonómiát kinyilvánító oklevelét, amelynek legfontosabb rendelkezései a szász közigazgatásra és bíráskodásra, a szász közösségi földtulajdonra és a szász városok kereskedelmére vonatkoztak. II. Endre király megerősítő oklevele – az Andreanum – védelmében az erdélyi szász nemzet 700 éven át a magyar állam keretein belül zavartalanul létezett, míg az utolsó 70 évnyi román uralom megsemmisítette őket. Komlóssy József az Andreanum egy másolatát 2004-ben átadta az Európa Tanács főtitkárának, és ez a másolat azóta is a főtitkári iroda falát díszíti, jelezve, hogy a nemzetfenntartó közösségi jogok gyakorlata több száz éves hagyomány, és nem a modern emberi jogok tudományának a terméke.
2017-ben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem Önrendelkezés Európában témakörében Komlóssy József is előadást tartott.
Az elmúlt évtizedekben mintegy 80 szakcikke, tanulmánya és előadása jelent meg. Ezek legfontosabb mondanivalója, miszerint „Európa egységét a változatosság jelenti. Célunk, hogy megteremtsük a régiók Európáját, ahol minden népcsoport számára a szülőföldjén, az ország politikai határain belül nem csupán a fennmaradásnak, hanem a zavartalan fejlődésnek is adva van minden kulturális, gazdasági és politikai feltétele. […] A teljes egyenlőség elérése, a többségi lakossággal szembeni természetes hátrányos megkülönböztetés kiegyenlítése érdekében a csoportokat és a hozzájuk tartozókat különleges védelem joga illeti meg. Ezen védelem körébe elsősorban az alábbiakra vonatkozó rendelkezések tartoznak: nyelv, iskola, saját szervezetek, akadálytalan kapcsolattartás, tájékoztatás, a közszolgálatban való foglalkoztatás, politikai képviselet, autonómia, az együttes rendelkezés joga. […] Valamely népcsoport vagy az ahhoz tartozó személyek jogvédelme az emberi jogok egyik alapvető részét képezi. Rendkívül lényeges alkotóeleme annak, ami az igazságot, a demokráciát, az egyensúlyt s vele a békét biztosítja Európában. […] Annak érdekében, hogy Európában a népcsoportproblémák végre nyugvópontra kerüljenek, a személyes emberi jogokat feltétlenül ki kell egészíteni a kollektív jogok gyakorlásának jogával csakúgy, mint az autonómiához való joggal! […] Most nem fegyverrel, hanem kultúrával kell vívni a harcot. A hadviselés modern stratégiája a népeket úgy gyűri le, hogy igyekszik elhomályosítani – elvenni – az identitásukat. Ezért a legfontosabb nemzeti öntudatunk megtartása.”
Már uniós tagságunk előtt feltűnt neki a brüsszeli bürokrácia kettős mércéje. 2000-ben megfogalmazta, hogy ennek gyakorlata szétfeszítheti az Európai Uniót. „Alapelvem, hogy csak akkor van reményünk az egységes Európa megteremtésére, ha egységes mértékegységet használunk.”
Komlóssy József díjakkal és kitüntetéssel elismert életútját most a Bethlen Gábor-díj is erősíti, mert életművével, áldozatos munkájával sokat tett nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében.
Komlóssy József Budapesten született 1936. március 9-én. Svájci, kanadai és magyar állampolgár. Svájcban Dübendorf, Kanadában Torontó, Magyarországon Szigliget a megszokott tartózkodási helye. Kisebbségvédő szakjogászi és politikusi munkássága már várt arra az elismerésre, hogy a magyarság szolgálatáért Bethlen Gábor-díjban részesüljön.
A Bethlen Gábor Alapítvány alapító okirata értelmében a Bethlen Gábor-díjat „azon személyek vagy közösségek kapják, akik életművükkel, áldozatos munkájukkal sokat tettek nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében”.
Mindazok szellemi közösségébe, akik eddig ebben a díjban részesültek, nem váratlanul lép be Komlóssy József.
A Kárpát-medence népeinek a közös életét és egymásrautaltságát már gyermekként megismerte, mert az akkor Magyarország testéhez visszatért Szilágy megyében kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Édesapja rokonsága Ung, Zemplén és Bereg megyékhez kötődött, édesanyja szűkebb pátriája gyergyószéki székely, az ottaniakkal különösen erős Komlóssy József kapcsolata. Tavaly például Gyergyóremete egy olyan beruházását segítette 40 000 euró támogatással, amelynek hozama a jövőben rendszeresen a helyi oktatás céljait szolgálja. Amikor 2016-ban Gyergyóditró díszpolgára lett, a kitüntetés alkalmával azt mondta: „Ditrói Puskás Kálmán unokája elment, de most hazatért. Kötelességem a segítés. Ezzel tartozom a családomnak, a nemzetemnek.”
A Szilágyságban elkezdett általános iskolai tanulmányait Budapesten fejezte be. Az Erdészeti Technikumot Debrecenben végezte el. Felsőfokú tanulmányait 1954-től a soproni Erdőmérnöki Főiskolán kezdte. Családi hagyományt követett, mert nagyapjának a testvére Selmecbányán a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskolát végezte el. A főiskola a magyar közigazgatás megszűnésével 1919-ben Sopronba települt át.
1956 őszén Komlóssy József rendszeresen járt kocsikísérőként Budapestre. A Nyugat-Európából érkező gyógyszereket és kötszereket szállították a kórházakba. Október 26-án a Móricz Zsigmond körtéren gépkocsijukat államvédelmis karhatalmisták vették tűz alá, és csak a szerencsének köszönhető, hogy elmenekülhettek. Utolsó szállítmányukat teljesítve november 4-ére virradó éjjel hagyták el a fővárost, és indultak vissza Sopronba. Ott értesültek a hajnali nagy erejű szovjet támadásról. Mivel a diákok jelentős része ellenállást tervezett – amit meghiúsított egy tiszt, aki használhatatlanná tette a nehézfegyvereket –, a megtorlástól tartva a többség a menekülés mellett döntött. Komlóssy József is beszédet mondott az otthon maradó diáktársainak. Elmondta, hogy nem egy jobb életért mondanak búcsút Magyarországnak, hanem azért, hogy ne legyen bántódásuk, továbbá hogy barátokat és nemzetközi támogatókat szerezzenek. Szinte az összes évfolyamtársa és a tanári kar egy része elmenekült. Kanada vállalta, hogy menedéket ad kétszáz magyarnak, a diákoknak és a tanáraiknak. A kanadai kormány külön „magyar tagozatot” indított a Brit Kolumbiai Egyetemen. Az itt tanuló magyar diákok azóta is összetartanak, évente találkoznak, és a Vancouverben megjelenő Kapocs című folyóirat hasábjain adnak hírt magunkról. Tanulmányi átlaguk jobb volt, mint a kanadai társaiké, és közülük majdnem háromszor annyian szereztek magasabb képesítést, mint a párhuzamos évfolyamok hallgatói. Major Richárdékkal magam is találkoztam, kötődésük a történelmi hazához, áldozatos munkásságuk a nemzeti emigráció aranykönyvében példázatos. Amire büszkék lehetünk: az európai értelemben vett gyakorlati erdőművelést, a klasszikus erdőgazdálkodást az 1957-ben a tanulmányaikat itt folytató soproni főiskola hallgatói és tanárai honosították meg Kanada-szerte. Komlóssy József 1960-ban itt szerezte meg erdőmérnöki oklevelét.
Komlóssy József erdőmérnökként a kanadai erdőkben dolgozott, majd 1962-ben Svájcba települt át. A Zürichi Műegyetem Kultúr- és Építőmérnöki Karán tanult, és a svájci hegyekben épített utakat. Kedves vidéke a Jura-hegység volt, mert domborzatát és növényzetét tekintve nagyon hasonlít a Székelyföldre. 30 esztendő alatt több mint 250 kilométernyi út, valamint két alagút terveit készítette el. Tervezőirodáját 1996-ban számolta fel, hogy minden idejét legfontosabb életcéljának, az egyetemes magyarság szolgálatának szentelhesse.
Az 56-os menekülteknek az összmagyarság iránti elkötelezettsége magától értetődő volt. Ez az elkötelezettség erősödött benne 1963-tól, amikor lehetősége volt egy erdélyi utazásra. Nagybátyja a visszautazása előtt azt kérdezte tőle: „Beutaztad fél Erdélyt, láttál, tapasztaltál. Gyermekként, nem önszántadból mentél el, és ma ott élsz Svájcban, abban a szabad és szép országban. Mondd, mit fogsz tenni az itthon maradottakért?” Komlóssy Józsefnek azóta életcélja, hogy lehetőségei határáig szolgálja az egyetemes magyarság fennmaradását.
Nemzetközi téren 1986-tól kezdődött Komlóssy József aktív szerepvállalása. Egyik alapító tagja és alelnöke volt a zürichi Kisebbségvédő Társaságnak. Ez idő tájt egy erdélyi útját követően az Egyesült Államokban a Fehér Házba bejáratos magyarok magukkal vitték, hogy a Külügyminisztérium több szakértőjének beszámoljon a Romániában élő magyar kisebbség helyzetéről. Később tudta meg, hogy volt oka a tájékoztatás kérésének: Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök tanácsadója két nap múlva Romániába utazott. Akkor nagyon átérezte kisebbségvédő munkájának a fontosságát, és hálát adott az Úrnak azért, hogy előzőleg személyesen beszélhetett Brzezinski elnöki tanácsadóval.
A Keresztény Munkavállalók Szövetsége Zürichben, az SOS Transsilvánia Társaság pedig Genfben szervezte meg az első tiltakozásokat a romániai falurombolások ellen. Ezek képviseletében közreműködött abban, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a falurombolás gyakorlata miatt elmarasztalja Romániát. Titkára volt a Nemzetközi Erdély Bizottságnak, amelyik több nemzetközi fórumon tiltakozott a romániai falurombolások ellen. Ceauşescu bukása után, 1989-ben a Bizottság segélyszállítmányok sorát indította el Nyugat-Európából Erdélybe és Moldvába. Megemlítendő, hogy a Nemzetközi Erdély Bizottságnak dr. Barki Éva Maria volt az elnöke, akinek áldozatos munkásságát 2017-ben szintén Bethlen Gábor-díjjal ismertük el.
1992-ben a délvidéki Hunyadi Szövetség kérésére dél-tiroli, dán és svájci kisebbségi jogvédő szervezetek megfigyelőivel együtt Bácskába és a Bánátba látogatott. A megfigyelők meggyőződhettek az erőszakos besorozások gyakorlatáról és szerbek betelepítéséről az atrocitások miatt elkergetett magyarok otthonaiba. A következő genfi emberjogi konferencián mindezeket a jogsértéseket pontos számadatokkal tudta Komlóssy József alátámasztani.
1990-ben már ismertté vált kisebbségvédő szerepe, és meghívták az Európai Népek Föderális Uniójának az elnökségébe. Az Európai Népek Föderális Unióját 1949-ben azzal a céllal alapították Versailles-ban, hogy Európa minden nemzetiségének szószólója legyen országaik kormányánál és a nemzetközi szervezetek különböző fórumain. Az uniónak jelenleg 34 európai országból a bretonoktól a krími tatárokig mintegy száz tagszervezete van, közöttük a környező országokban élő magyar szervezetek is. Európa 750 millió lakosa közül 110 millió kisebbségi. A hetven európai nyelvből mindössze 31 államnyelv. A Föderális Unió kisebbségvédő munkásságának elismeréséül az Európai Tanácsnál és az ENSZ-nél elnyerte a tanácsadói státust és rangot. Tagszervezeteinek száma ma már meghaladja a százat. A Föderális Unió a tagszervezeteinek kérésére – köztük vannak a határon túli magyar pártok is – ténymegállapító bizottságokat küld az egyes országokba panaszok és sérelmek kivizsgálására. Komlóssy József 1994-től több mint egy évtizedig alelnöki tisztséget viselt ebben a szervezetben. Alelnöki súlya is szerepet játszott abban, hogy ténymegállapító bizottságok keresték fel az elmúlt évtizedekben Románia, Magyarország, Ukrajna, Szerbia és Szlovákia kormányait és helyhatóságait. Kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy a térség országainak az emberi jogok és a kisebbségi jogokkal kapcsolatban vállalt kötelezettségei betartását az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) vagy az Európa Tanács ellenőrizze és számon is kérje. Az első ilyen tényfeltáró út 1993 pünkösdjén Erdélybe vezetett. A delegáció hivatalos jelentését több kormányhoz és nemzetközi szervezethez is eljuttatták. A jelentés alapján az Európa Tanács összeállította azokat a feltételeket, amelyek teljesítéséhez kötötte Románia Európa Tanács tagságát.
Elismert kisebbségvédő szereplőként 1993 után az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának betartását ellenőrző Emberi Jogi Bizottság ülésein is rendszeresen felszólalt.
Az Európai Népek Föderális Unióját az Európa Tanács 1997-ben felkérte, hogy vizsgálja meg a Szlovák Köztársaság kisebbségi politikáját. A tanulmányt Komlóssy József alelnök jegyezte. A dokumentum felsorolja Szlovákia nemzetközileg vállalt kötelezettségeit, és szembeállítja az újonnan hozott törvényeivel és kormányrendeleteivel. Rámutat arra, hogy Szlovákia csak részben teljesíti azon kötelezettségeit, amelyeket az Európa Tanácsba való felvételekor vállalt. Néhány fontos megállapítás: „A szlovák nyelvtörvény 11 esetben súlyosan megsérti a polgári és politikai jogok nemzetközi konvencióját, és számos nemzetközi és regionális szerződés szellemének mond ellent. […] A magyar óvodákban és iskolákban a szülők és diákok tiltakozása ellenére a kétnyelvű oktatás erőszakolása kimondottan sérti az alapvető emberi jogi konvenciónak és más nemzetközi dokumentumoknak az előírásait. A tervezett oktatási intézkedések ellen 55 663 érintett magyar szülő tiltakozott az aláírásával.”
1998-ban a moldvai csángók kisebbségi sorskérdéseinek a vizsgálatát kezdeményezte Komlóssy József. A tényfeltáró útra elkísérték őket csángókkal foglalkozó erdélyi és magyarországi néprajzkutatók, valamint egy, a bukaresti parlament tagjaként a csángó ügyet felvállaló képviselő. A csoport Bákóban találkozott a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel, továbbá egyszerű csángó emberekkel, valamint a megyei önkormányzat és a tanfelügyelőség vezetőivel. A megbeszélések során egyértelművé vált, hogy noha Románia érvényben levő törvényei lehetővé teszik, hogy a csángók kérjék a magyar nyelv oktatásának bevezetését, a törvény betartásáért felelős megyei hatóságok erre a legkisebb hajlandóságot sem mutatják. A kedvezőtlen tapasztalatokat összegezve készült el az Európa Tanács moldvai csángókról szóló első jelentése, amely vázolta emberi jogi helyzetük megoldatlanságát, az anyanyelvű oktatás és vallásgyakorlat hiányát és általában a román állam általi elismertségük elégtelenségéből fakadó problémákat. E jelentés alapján fel lehetett venni a moldvai magyarok helyzetének témáját az Európa Tanács munkatervébe.
Komlóssy József 2000-ben tett tényfeltáró útjának tapasztalatai szerint a csángó szülők a Bákó megyei Pusztinán, Klézsén és Lészpeden kérelmezték a magyar nyelvű oktatás megindítását, de a megye prefektusa megfenyegette őket – miszerint „nem tudják garantálni a személyi biztonságukat” –, az iskolaigazgatók pedig megtagadták kérelmük átvételét. A helyi polgármesterek, továbbá a római katolikus egyház plébánosai és a jászvásári érsek is határozottan ellenezték ezt a kezdeményezést. Sőt Klézsén a lelkészük azt is megtiltotta, hogy magyarul imádkozzanak, vagy hogy otthon magyarul beszéljenek.
Hosszas küzdelem árán a helyi lakosság és a tanítók áldozatvállalásának eredményeként Moldvában évtizedes megfélemlítések után a 2002/2003-as tanévtől az állami oktatás keretén belül a Bákó megyei Pusztinán és Klézsén fakultatív alapon beindult a magyar nyelv oktatása. Ez az eredmény az Európa Tanács fellépése és Komlóssy József nélkül nem született volna meg. 2008-ban 14 moldvai helységben (állami iskolákban) 992 tanuló, 5 helyszínen pedig iskolán kívül 500 gyerek tanulta felmenői magyar anyanyelvét 31 oktató irányításával.
2000-ben jelent meg Zelei Miklós A kettézárt falu című könyve Szelmencről, az ukrán–szlovák határvonal által kettészelt faluról. Az ezer éven át Magyarországhoz tartozó két ikerfalut 1945 januárjában nagyhatalmi érdek alapján vágták szét, elválasztva egymástól a falu temetőjének két részét, sok portát, kertet és lakóházat. A testvéreket, szülőket és gyermekeket, közeli rokonokat is szétválasztotta a szlovák–ukrán határ, és ellehetetlenítette a köztük levő kapcsolattartást. 2002-ben a szlovák oldalon, egy Nagyszelmencen élő lakos panaszolta, hogy az ukrán oldalon, Kisszelmencen tőle csak nyolcvan méterre, talán két-percnyi járásra lakik az unokatestvére. „Ha át akarok jutni hozzájuk, akkor kétszer kell elutaznom Eperjesre a vízumért. Először kitöltöm a formanyomtatványt, fizetek ötszáz korona illetéket, aztán másfél-két hét múlva mehetek érte. Ez összevissza hatszáznyolcvan kilométer. A túloldalra a felsőnémedi határátkelőn és Ungváron keresztül jutok el. Több mint hétszázötven kilométert kell autóznom, hogy átölelhessem a tőlünk karnyújtásnyira élő rokonságot.” A szlovák és az ukrán hatóságok évekig vonakodtak attól, hogy határátkelőt nyissanak a kettévágott magyar falu lakói számára. Komlóssy József felkarolta a szelmenciek ügyét. 2003 nyarán Nagyszelmencre látogatott a Kelet-Közép-Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Tanács alelnökeként Nagy Andrással, a Magyar–Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának vezetőjével. A helybeliek a határ két oldalán egy-egy félbevágott székelykaput állítottak fel a hiányolt teljes kapu jelzésére. 2004-ben már az amerikai kongresszus emberi jogi frakciója rendezett itt tájékozódó meghallgatást, amelyre meghívták a két polgármestert, Szlovákia és Ukrajna nagyköveteit, illetve az Európai Unió washingtoni delegációjának vezetőjét. Amerikai képviselők levelet írtak Pozsonyba, Kijevbe és Brüsszelbe a határátkelő mielőbbi megnyitását szorgalmazva. A Komlóssy József által keltett diplomáciai figyelem eredményeként lebontották az utat elzáró szögesdrótot, és 2005 karácsonyán megnyílt a régóta igényelt közúti átkelő a falu két része között. A világon sok összeépült települést választ szét országhatár, de talán egyetlen olyan van – a két Szelmenc –, ahol ugyanannak a főútnak a határ két oldalán ugyanaz a neve. A közös főút a határátkelő kiharcolójának emlékezetére az ő nevét viseli.
Komlóssy József rendszeresen ellátogat Selmecbányára, soproni alma matere megalapításának színhelyére. A soproni erdőmérnöki kar jogelődjét, a Bányatiszti Iskolát III. Károly alapította 1735-ben Selmecbányán, Mária Terézia 1762-ben akadémiai rangra emelte. „Mi Sopronban megőriztük a selmecbányai örökséget és szellemet!” – emlékezett vissza Komlóssy József. „Ha valakit az Akadémia polgárává fogadott, megszűntek a társadalmi különbségek… Ez engem a mai napig meghat és lelkesít. A selmeci–soproni szellemiség a mai napig él bennünk, amelyet így jellemezhetnék: hazaszeretet, szakmaszeretet, bajtársiasság.” Örömmel tapasztalta, hogy Selmecbányán is fokozatosan felelevenítették a régi diákhagyományokat, és évente tartanak egy főiskolai emlékünnepséget. Ekkor bánya- és erdőmérnökök, kohómérnökök, nemzetiségüket tekintve szlovákok, csehek, morvák, lengyelek, németek és persze magyarok hajdani egyenruháikban vonulnak fel a régi diákdalokat énekelve. Néhány évvel ezelőtt a szlovák nacionalisták sörösüvegekkel dobálták meg a felvonuló magyarokat, ma már a magyar öregdiákokat is megtapsolja a közönség. „Amikor a Szent Katalin-templom ökumenikus szertartásán felhangzottak magyarul a zsoltárok és egyházi énekek, és mindenki együtt énekelt, akkor úgy éreztem – mondta Komlóssy József –, hogy Selmecbánya egy napra ismét magyar lett.”
A kisebbségi sorsok figyelemmel kísérése sok tényfeltáró utazást igényel, emellett részt kell venni az eredményeket összegző nemzetközi üléseken is. 2004 óta, amióta Magyarország tagja lett az Európai Uniónak, rendszeresen, akár mint felszólaló, akár mint előadó jelen van a Kisebbségi Munkacsoport – az úgynevezett „Intergroup” – ülésein. 25 éve állandó résztvevője az Európa Tanács közgyűléseinek és a Helyi és Regionális Önkormányzatok kongresszusainak. Kisebbségvédő civil szervezetek képviseletében részt vett több uniós charta kidolgozásában, így a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Kartájának vagy az Önkormányzati Kartának a megalkotásában.
A Magyarok Világszövetségében több éven át dolgozott a Stratégiai Bizottságban. Sajnos sem akkor, sem a 2000 utáni évtizedben az országnak nem volt általánosan elfogadott nemzetstratégiája úgy, mint a világ sikeresnek mondható népeinek. A kétharmados kormánytöbbség most pótolja ezt a mulasztást. Gyakori résztvevője hazai kisebbségvédő civil szervezetek munkájának vagy rendezvényeinek. Így előadásokat tartott 2007-ben a Kárpát-medencei Magyar Közművelődési Egyesületek Fórumain. A Bethlen Gábor Alapítvány rendezvényein is több esetben – így tavaly, 2017-ben is – részt vett.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szakértő csoportjában 2003-ban szerepet vállalt egy régiókra vonatkozó kerettörvény, illetve egy Székelyföld különleges jogállású régióra irányuló, kollektív jogokat is előirányzó törvénytervezet kidolgozásában.
A kollektív jogoknak Magyarországon régi hagyománya van. II. Géza királyunk 1150 körül közösségi jogokat adott az Erdélybe települt szászoknak. Unokája, II. Endre király 1224-ben megerősítette nagyapjának a szász autonómiát kinyilvánító oklevelét, amelynek legfontosabb rendelkezései a szász közigazgatásra és bíráskodásra, a szász közösségi földtulajdonra és a szász városok kereskedelmére vonatkoztak. II. Endre király megerősítő oklevele – az Andreanum – védelmében az erdélyi szász nemzet 700 éven át a magyar állam keretein belül zavartalanul létezett, míg az utolsó 70 évnyi román uralom megsemmisítette őket. Komlóssy József az Andreanum egy másolatát 2004-ben átadta az Európa Tanács főtitkárának, és ez a másolat azóta is a főtitkári iroda falát díszíti, jelezve, hogy a nemzetfenntartó közösségi jogok gyakorlata több száz éves hagyomány, és nem a modern emberi jogok tudományának a terméke.
2017-ben a Bálványosi Nyári Szabadegyetem Önrendelkezés Európában témakörében Komlóssy József is előadást tartott.
Az elmúlt évtizedekben mintegy 80 szakcikke, tanulmánya és előadása jelent meg. Ezek legfontosabb mondanivalója, miszerint „Európa egységét a változatosság jelenti. Célunk, hogy megteremtsük a régiók Európáját, ahol minden népcsoport számára a szülőföldjén, az ország politikai határain belül nem csupán a fennmaradásnak, hanem a zavartalan fejlődésnek is adva van minden kulturális, gazdasági és politikai feltétele. […] A teljes egyenlőség elérése, a többségi lakossággal szembeni természetes hátrányos megkülönböztetés kiegyenlítése érdekében a csoportokat és a hozzájuk tartozókat különleges védelem joga illeti meg. Ezen védelem körébe elsősorban az alábbiakra vonatkozó rendelkezések tartoznak: nyelv, iskola, saját szervezetek, akadálytalan kapcsolattartás, tájékoztatás, a közszolgálatban való foglalkoztatás, politikai képviselet, autonómia, az együttes rendelkezés joga. […] Valamely népcsoport vagy az ahhoz tartozó személyek jogvédelme az emberi jogok egyik alapvető részét képezi. Rendkívül lényeges alkotóeleme annak, ami az igazságot, a demokráciát, az egyensúlyt s vele a békét biztosítja Európában. […] Annak érdekében, hogy Európában a népcsoportproblémák végre nyugvópontra kerüljenek, a személyes emberi jogokat feltétlenül ki kell egészíteni a kollektív jogok gyakorlásának jogával csakúgy, mint az autonómiához való joggal! […] Most nem fegyverrel, hanem kultúrával kell vívni a harcot. A hadviselés modern stratégiája a népeket úgy gyűri le, hogy igyekszik elhomályosítani – elvenni – az identitásukat. Ezért a legfontosabb nemzeti öntudatunk megtartása.”
Már uniós tagságunk előtt feltűnt neki a brüsszeli bürokrácia kettős mércéje. 2000-ben megfogalmazta, hogy ennek gyakorlata szétfeszítheti az Európai Uniót. „Alapelvem, hogy csak akkor van reményünk az egységes Európa megteremtésére, ha egységes mértékegységet használunk.”
Komlóssy József díjakkal és kitüntetéssel elismert életútját most a Bethlen Gábor-díj is erősíti, mert életművével, áldozatos munkájával sokat tett nemzetünk értékeinek megőrzése, gyarapítása és Közép-Európa népeinek békés együttélése érdekében.

 

Képtár


Magyar Szemmel Emlékülés Lakiteleken
2019. március 30-31.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok II.
Budapest, Polgárok Háza
2019. április 10. 18:00
XIX. Lakiteleki Filmszemle
A nevezési lapok és a filmek beküldési határideje: 2019. október 4.
Mindszenty szoboravatás és szentelő, valamint Mindszenty Emlékérem átadó

Petőfiszállás-Pálosszentkút kegytemploma 
2019. március 23. 10:30

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Linkek

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép