HĂ­rek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyûlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetõség
Írások, interjúk
A belégek rendben vannak

 

Amikor Kollár K. Attila gyászhíre megfogott, akkor egy közel harminc esztendõs történet ébredt föl bennem.
1989 novemberében, az MDF elnökségi ülése elõtt az akkor már pártelnök Antall József súgta:
– Az elõbb a folyosón találkoztam a fõkönyvelõvel. Milyen Attila?
– Kollár. Kollár K. Attila.
– Megkérdeztem, hogy a belégek rendben vannak-e.
– Mik vannak rendben?
– A belégek. A nyugták, a számlák. Többet én sem tudok a könyvelésrõl, de a múzeumban megtanultam, ha a belégek rendben vannak, akkor már nagy baj nem lehet.
Aznap késõ éjjel Kollár K. Attila szinte meghatódva mesélte:
– Képzeld, délután a folyosón Antall elnök úr váratlanul megállított és megkérdezte, hogy a belégek rendben vannak-e. Erõsen meglepõdtem, szinte a torkomban dobogott a szívem, mint akit valami vétség miatt rajtakapnak, talán látta is a zavart rajtam, amikor kinyögtem, hogy elnök úr, a belégek rendben vannak. Legyenek is, mondta Antall elnök úr, és ment a tanácsterembe. Én meg ott álltam és erõs a gyanakvás bennem, hogy elnökünknek a könyvelésrõl a belég kifejezésen kívül sok ismerete nem lehet, de azért jólesett, hogy felismert és megkérdezett, én pedig megnyugtattam, hogy a belégek rendben vannak.
Azért tartom jellemzõnek ezt a kis történetet, mert az MDF hõskorszakára jellemzõ bizalmi kötést érzékelteti.
Attila számomra a bizalom metaforája volt és marad.
Közülünk a legtöbben talán a Nemzeti Fórum tavaszi országos gyûlésén láttuk utoljára Attilát. Jól nézett ki – állapítottuk meg –, pedig leszolgált a nagybetûs Életben hét évtizedet, de hát tudtuk róla, hogy rendszeresen sportol, búvárkodik, hegyet jár. Jól nézett ki – pedig akkor már belülrõl támadta a halálos kór.
Tétlen soha nem tudott lenni. Mindig elfoglalta vagy a kenyérkeresõ munkája, vagy a politikai hitvallásának a szolgálata, vagy a hobbija, a búvárkodás elmélete és gyakorlata. Mindebben szellemileg is, lélekben is támogatta a családja, felesége, Erika, gyermekei, Barbara és Krisztián és veje, Tibor. Utolsó idejében sok örömet lelt unokáiban, Szonjában és Zsófiában.
A szentendrei ferences gimná­ziumban kitûnõen érettségizett. Két év katonai szolgálat után a Közgazdasági Egyetemen tanult, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Elsõ állása a Magyar Tudományos Akadémia gazdálkodási területén volt.
A rendszerváltoztató lehetõség iránti igény õt is megérintette, és 1988. november másodikán belépett a Lakiteleken, a házunk udvarán zászlót bontó mozgalomba, a Magyar Demokrata Fórumba. Az 1267. sorszámot viselõ tagsági könyvet kapta. Tag maradt, amikor a politikai érvényesülés érdekében ez a mozgalom párttá alakult, és életében ez volt az elsõ – és egyben utolsó – párt is, amelyben szerepet játszott 2006-ig.
1989. szeptemberétõl 1994. áprilisáig volt a párt gazdasági igazgatója. Ezt a nagyon fontos feladatot rendkívül mostoha körülmények között kellett megkezdenie. A lakiteleki szervezõmunkát követõen a Magyar Demokrata Fórum Budapesten, az Ó utcában fabarakkokban folytatta az országos munkáját. Szûk volt a hely, Attiláék négyen dolgoztak egy nyolc-kilenc négyzetméteres szobában, állandó zajban. Itt dolgozott például a párt pénztárosa – akinek állandóan telefonálnia kellett. Itt intézték az erõs ügyfélforgalom közepette a megbízásokat, szerzõdéseket. 1990 februárjában lehetett beköltözni a szocialista párt lelakott, leromlott, II. kerületi központjába, a Bem térre. Hely itt volt bõven, de a gazdasági igazgató egyik nagy feladata volt a lepusztult épületbõl mûködõ pártközpontot varázsolni. Olyan anyagi erõtérben kellett ezt megtenni, amelyikben – Attila egy korabeli számítása szerint – a szocialista pártnak az állami támogatásból és a hatalmas ingatlanvagyonából többször annyi bevétele volt, mint a másik hat leendõ parlamenti pártnak együttvéve.
Attila az elsõ szabad választáson gyõztes MDF szürke eminenciása volt. Az elnökségben a szervezésért, a kampányért én voltam a felelõs, de Attila megkérdezése nélkül soha nem vittem döntésre javaslatot az Elnökség elé.
Az 1990. évi elsõ szabad választás elõtt nem engedhettük meg, hogy az MDF-székház homlokzatán, közel három emelet magasan egy embernél is nagyobb vörös csillag éktelenkedjen. Attila vállalta el egy szintén búvár ismerõsével együtt a nagyméretû vörös csillag lehozatalát. A búvárok ugyanis gyakran dolgoznak vízzel elárasztott barlangokban, ahol ismerniük kell a kötéltechnikát és a hegymászó technikát. Így, alpinista módszerekkel, kötéltechnika segítségével hozták le a magasból a földre, ejtés nélkül a pártállam szimbólumát.
Attila a formálódó polgári demokrácia parlamenti háttérmunkása volt. Törvényeket elõkészítõ, pártok közötti tárgyalásokat igénylõ megbeszélések kezdeményezõje és résztvevõje volt gazdasági igazgatói megbízatása idején. Egy riportban arról vallott, hogy ezekben a munkával terhes években napi tíz-tizennégy órát töltött el pártügyek és pénzügyek elrendezésével.
Meg kell emlékeznünk Attilának egy nem politikai, de történelmet szolgáló tettérõl: az elsõ világháború idején torpedótalálatok miatt elsüllyedt Szent István csatahajó megkeresésérõl és megtalálásáról. Attila tagja volt annak a tízfõs búvárexpedíciónak, amelyik régi iratok, visszaemlékezések alapján próbálta feltárni az Adriai-tengeren elsüllyedt csatahajót. 1994 õszén a viharos tengeren sok-sok merülést végrehajtva találták meg az iszapsírba süllyedt, 152 méter hosszú Szent István csatahajót. Azóta már számos tudományos expedíció kereste fel az általuk feltárt helyszínt.
Attila nem pihent: az elmúlt két évtizedben is különbözõ gazdasági társaságokban kamatoztatta könyvelõi tudását és gazdasági ismereteit. Alapított saját céget is, a Zöld Vonal Búvár Kft.-t. Huszonöt éven át szerkesztette és adta ki a Búvárinfó nevû szaklapot. Mindemellett tudása és szakmai kapcsolatai révén segítette a Nemzeti Fórum Egyesület munkáját is.
Kedves Attila, itt és most a rendszerváltoztató életutadat úgy tudom összegezni, hogy a belégek rendben vannak, a nyugták, a számlák lebélyegezve, aláírva. A Te munkád gyümölcse is, hogy 2011 óta az új alkotmányunk, Alaptörvényünk kétharmados felhatalmazásával valósíthatjuk meg több mint három évtizedes nemzeti álmainkat.
Isten Véled, kedves Attila! Isten velünk, gyászoló barátaim!

Amikor Kollár K. Attila gyászhíre megfogott, akkor egy közel harminc esztendõs történet ébredt föl bennem.

1989 novemberében, az MDF elnökségi ülése elõtt az akkor már pártelnök Antall József súgta:

– Az elõbb a folyosón találkoztam a fõkönyvelõvel. Milyen Attila?

– Kollár. Kollár K. Attila.

– Megkérdeztem, hogy a belégek rendben vannak-e.

– Mik vannak rendben?

– A belégek. A nyugták, a számlák. Többet én sem tudok a könyvelésrõl, de a múzeumban megtanultam, ha a belégek rendben vannak, akkor már nagy baj nem lehet.

Aznap késõ éjjel Kollár K. Attila szinte meghatódva mesélte:

– Képzeld, délután a folyosón Antall elnök úr váratlanul megállított és megkérdezte, hogy a belégek rendben vannak-e. Erõsen meglepõdtem, szinte a torkomban dobogott a szívem, mint akit valami vétség miatt rajtakapnak, talán látta is a zavart rajtam, amikor kinyögtem, hogy elnök úr, a belégek rendben vannak. Legyenek is, mondta Antall elnök úr, és ment a tanácsterembe. Én meg ott álltam és erõs a gyanakvás bennem, hogy elnökünknek a könyvelésrõl a belég kifejezésen kívül sok ismerete nem lehet, de azért jólesett, hogy felismert és megkérdezett, én pedig megnyugtattam, hogy a belégek rendben vannak.

Azért tartom jellemzõnek ezt a kis történetet, mert az MDF hõskorszakára jellemzõ bizalmi kötést érzékelteti.

Attila számomra a bizalom metaforája volt és marad.

Közülünk a legtöbben talán a Nemzeti Fórum tavaszi országos gyûlésén láttuk utoljára Attilát. Jól nézett ki – állapítottuk meg –, pedig leszolgált a nagybetûs Életben hét évtizedet, de hát tudtuk róla, hogy rendszeresen sportol, búvárkodik, hegyet jár. Jól nézett ki – pedig akkor már belülrõl támadta a halálos kór.

Tétlen soha nem tudott lenni. Mindig elfoglalta vagy a kenyérkeresõ munkája, vagy a politikai hitvallásának a szolgálata, vagy a hobbija, a búvárkodás elmélete és gyakorlata. Mindebben szellemileg is, lélekben is támogatta a családja, felesége, Erika, gyermekei, Barbara és Krisztián és veje, Tibor. Utolsó idejében sok örömet lelt unokáiban, Szonjában és Zsófiában.

A szentendrei ferences gimná­ziumban kitûnõen érettségizett. Két év katonai szolgálat után a Közgazdasági Egyetemen tanult, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Elsõ állása a Magyar Tudományos Akadémia gazdálkodási területén volt.

A rendszerváltoztató lehetõség iránti igény õt is megérintette, és 1988. november másodikán belépett a Lakiteleken, a házunk udvarán zászlót bontó mozgalomba, a Magyar Demokrata Fórumba. Az 1267. sorszámot viselõ tagsági könyvet kapta. Tag maradt, amikor a politikai érvényesülés érdekében ez a mozgalom párttá alakult, és életében ez volt az elsõ – és egyben utolsó – párt is, amelyben szerepet játszott 2006-ig.

1989. szeptemberétõl 1994. áprilisáig volt a párt gazdasági igazgatója. Ezt a nagyon fontos feladatot rendkívül mostoha körülmények között kellett megkezdenie. A lakiteleki szervezõmunkát követõen a Magyar Demokrata Fórum Budapesten, az Ó utcában fabarakkokban folytatta az országos munkáját. Szûk volt a hely, Attiláék négyen dolgoztak egy nyolc-kilenc négyzetméteres szobában, állandó zajban. Itt dolgozott például a párt pénztárosa – akinek állandóan telefonálnia kellett. Itt intézték az erõs ügyfélforgalom közepette a megbízásokat, szerzõdéseket. 1990 februárjában lehetett beköltözni a szocialista párt lelakott, leromlott, II. kerületi központjába, a Bem térre. Hely itt volt bõven, de a gazdasági igazgató egyik nagy feladata volt a lepusztult épületbõl mûködõ pártközpontot varázsolni. Olyan anyagi erõtérben kellett ezt megtenni, amelyikben – Attila egy korabeli számítása szerint – a szocialista pártnak az állami támogatásból és a hatalmas ingatlanvagyonából többször annyi bevétele volt, mint a másik hat leendõ parlamenti pártnak együttvéve.

Attila az elsõ szabad választáson gyõztes MDF szürke eminenciása volt. Az elnökségben a szervezésért, a kampányért én voltam a felelõs, de Attila megkérdezése nélkül soha nem vittem döntésre javaslatot az Elnökség elé.

Az 1990. évi elsõ szabad választás elõtt nem engedhettük meg, hogy az MDF-székház homlokzatán, közel három emelet magasan egy embernél is nagyobb vörös csillag éktelenkedjen. Attila vállalta el egy szintén búvár ismerõsével együtt a nagyméretû vörös csillag lehozatalát. A búvárok ugyanis gyakran dolgoznak vízzel elárasztott barlangokban, ahol ismerniük kell a kötéltechnikát és a hegymászó technikát. Így, alpinista módszerekkel, kötéltechnika segítségével hozták le a magasból a földre, ejtés nélkül a pártállam szimbólumát.

Attila a formálódó polgári demokrácia parlamenti háttérmunkása volt. Törvényeket elõkészítõ, pártok közötti tárgyalásokat igénylõ megbeszélések kezdeményezõje és résztvevõje volt gazdasági igazgatói megbízatása idején. Egy riportban arról vallott, hogy ezekben a munkával terhes években napi tíz-tizennégy órát töltött el pártügyek és pénzügyek elrendezésével.

Meg kell emlékeznünk Attilának egy nem politikai, de történelmet szolgáló tettérõl: az elsõ világháború idején torpedótalálatok miatt elsüllyedt Szent István csatahajó megkeresésérõl és megtalálásáról. Attila tagja volt annak a tízfõs búvárexpedíciónak, amelyik régi iratok, visszaemlékezések alapján próbálta feltárni az Adriai-tengeren elsüllyedt csatahajót. 1994 õszén a viharos tengeren sok-sok merülést végrehajtva találták meg az iszapsírba süllyedt, 152 méter hosszú Szent István csatahajót. Azóta már számos tudományos expedíció kereste fel az általuk feltárt helyszínt.

Attila nem pihent: az elmúlt két évtizedben is különbözõ gazdasági társaságokban kamatoztatta könyvelõi tudását és gazdasági ismereteit. Alapított saját céget is, a Zöld Vonal Búvár Kft.-t. Huszonöt éven át szerkesztette és adta ki a Búvárinfó nevû szaklapot. Mindemellett tudása és szakmai kapcsolatai révén segítette a Nemzeti Fórum Egyesület munkáját is.

Kedves Attila, itt és most a rendszerváltoztató életutadat úgy tudom összegezni, hogy a belégek rendben vannak, a nyugták, a számlák lebélyegezve, aláírva. A Te munkád gyümölcse is, hogy 2011 óta az új alkotmányunk, Alaptörvényünk kétharmados felhatalmazásával valósíthatjuk meg több mint három évtizedes nemzeti álmainkat.

Isten Véled, kedves Attila! Isten velünk, gyászoló barátaim!

 

Képtár


Kurultaj Kollégium a Népfõiskolán
2019. oktĂłber 3-4.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Faluszépítõ Társaskör XI. összejövetele
Idõpont: 2019. december 17., 18 óra

Helyszín: Lakitelek, Mûvelõdési ház
Zoboralja Értékfeltáró Kollégium Zárókonferenciája
Idõpont: 2019. december 14., 10 óra

Helyszín: Pográny, Kultúrház
Képviselõi fogadóóra Kiskunfélegyházán
Idõpont: 2019. december 13., 16 óra

Helyszín: Polgármesteri Hivatal
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Linkek

Nemzeti FĂłrum

Lakiteleki Népfõiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyûlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetõség
© Lezsák Sándor - Webmester - RĂ©gi honlap - OldaltĂ©rkĂ©p