Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
A nyugati magyar emigráció szellemi organizátora
2014. augusztus 25.

Borbándi Gyulától búcsúzva elsősorban ez juthat eszünkbe róla. Alighanem fáradhatatlansága, áttekintő képessége és a jó ügyek szolgálatában legendás alázata rendelte őt erre a tiszteletre méltó élethivatásra.

A nyugati magyar emigráció szellemi organizátora

Emberré és magyarrá nevelő élményvilága, iskolája Trianon volt.

Szüleit a Szepes megyei Gölnicbányáról telepítették ki a csehszlovák hatóságok. Bácskába kerültek, de innen meg a szerb hatóságok utasították őket tovább. Így kerültek Budapestre. A Kölcsey Gimnáziumban a kiváló minősítésű érettségi vizsgáján a vizsgabizottság elnöke Sík Sándor piarista tanár, irodalomtörténész és országos hírű költő volt. Középiskolás éveire visszagondolva fontosnak tartja megemlíteni: „A harmadik osztálytól kezdve gyakran ministráltam. A miseszövegeket könyv nélkül tudtam.” Közéleti kötődéseit megerősítette, hogy a „Regnum Marianum” cserkészcsapatához tartozott, és tájékozottá vált az egyházi rendezvények mellett a világi és politikai eseményekben is. Mint öregcserkész vett részt az 1938. évi világeseményen, a Magyarországon rendezett 34. Eucharisztikus Kongresszus szervezésében, a rendezvények biztosításában és a zarándokok ellátásában.

Politikai iskolája a Nemzeti Parasztpárt, egyik tanítómestere Kovács Imre volt. Megpróbáltatása pedig a kényszerű emigráció 1949-ben. Hűségének próbája az emigrációban töltött első évek: alkalmazkodni az új környezethez, megteremteni az élet, a hasznos munka feltételeit és közben a száműzetés tudatában, lélekben mindig otthon maradni. Az itthoni politikai iskola hasznosult az ottani magatartásában és tevékenységében. A megpróbáltatást kiállta. A hűségpróbán jelesre vizsgázott. Életműve és ő maga is ez által lehetett egyik legszebb példája a magyar ember helytállásának, magyarként való példaadó megmaradásának a nemzeti emigrációban.

Élete 1951-től rendeződött, amikortól – Gyulai Ernő néven – a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, ahol 34 évig dolgozott. Az hogy milyen pontosan jelölte ki a maga életére szóló feladatát, leginkább az bizonyítja, hogy a gazdag életmű lényegében minden részlete két nagy téma köré szerveződik. A népi írók, a magyar népi mozgalom az egyik. A másik a magyar emigráció 1945 utáni története. Ez a tudatosság és pontosság jellemzi őt írásaiban, tanulmányaiban is, valamint a gondosság, az önfegyelem a fogalmazásban és a szerkesztésben. Ez jellemzi önmaga életprogramjának és helyének pontos kijelölésében, eszméinek és alkatának megfelelően.

Az emigráció körülményei között könnyen szétforgácsolódhat az élet még a vitathatatlan tehetség ellenére is. Borbándi Gyulával ez nem történt, nem történhetett meg. Éppen ellenkezőleg. Két nagy monografikus műve, „A magyar népi mozgalom” és A magyar emigráció életrajza 1945-1985” csakúgy, mint a „Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia”, amely annak idején a Hitel című folyóirat kiadásában látott napvilágot, reprezentáns bizonyítékai az összetartott, fegyelmezett és célratörő személyiség következetes feladat vállalásának.

A szellemi organizátor szerep az előbbiekből is kitetszik, de teljességgel akkor mutatkozik meg, amikor 1958-tól az Új Látóhatár, a legszínvonalasabb nyugati magyar havilapot szerkeszti. Bátran mondhatjuk, hogy a kortárs magyar emigráció, a nyugati magyar irodalmi élet gyakorlatilag minden szereplőjével kapcsolatban áll, a negyvenöt után emigrált idősebb és az ötvenhatosok fiatalabb nemzedékével egyaránt. A Müncheni Magyar Intézetben elhelyezett hatalmas gyűjteménye, s abban elsősorban több ezerre tehető levelezése tanúsíthatja azt a gazdag és széleskörű kapcsolatrendszert, amelyet ő épített nemcsak nyugati emigráns írókkal, de a hazai és a Kárpát-medence más tájain élő magyarokkal is. Annak köszönhető ez, hogy kivívta minden gondolkodó, minden valamire való magyar író megbecsülését, munkássága és törekvései iránti tiszteletét, csaknem függetlenül irodalmi irányzatoktól és politikai hovatartozástól.

Borbándi Gyula kötelességtudó és a kötelességeit teljesítő ember volt, akinek kötelességtudata belülről, személyiségéből indult, onnan érlelődött alkotó életté és ő maga határozta meg tudatosan a kötelessége teljesítésének tárgyát és irányát. Eközben hűséges maradt mindvégig kora ifjúságának eszméihez és eszményeihez, az írókhoz, akiket nagyra tartott és az irodalomhoz, melyről úgy gondolkodott, hogy az a magyar megmaradásnak örökös szolgálója, amint az volt maga is élete végéig, töretlenül.

Egész életében példaképe, vezércsillaga Németh László volt. Borbándi Gyula szívesen idézte Németh László máig időszerű intelmét, miszerint: „Mennél mélyebben vagyok magyar, annál igazabban vagyok ember. A legfranciább franciák, a legnémetebb németek, a legoroszabb oroszok voltak azok, akik az egész emberiségnek is mondtak valamit.” Borbándi Gyula ehhez a gondolathoz fűzte hozzá 1991-ben „Ma is időszerű ez a megállapítás, hiszen ma is vannak, akik azt vélik, hogy mennél jobban takargatják és homályosítják el a magyarságukat, annál valódibb és igazibb európaiakká válnak. Az ilyenek sem igazán magyarok, sem igazán európaiak. Maradandót az emberiségnek is csak a hiteles magyar szellemek nyújtottak, az Adyk, Bartókok, Kodályok, Bibók, Illyések, Némethek, Máraiak, a magyarságukat a halálukig az idegenben is megőrző nagy tudósok, és nem azok a túlbuzgó neofiták, akik azzal akartak külföldi érdemeket és előnyöket szerezni, hogy ….. hazájukat, nemzetüket elmaradottnak, kulturálatlannak, előítéletektől mérgezettnek, békebontónak tüntetik fel…”

A búcsú órájában sem tudok elszakadni az életsorsomat is formáló személyes élményektől.

1978 decemberében Molnár József nyomdájában éjszakáztam Münchenben. Szívdobogása volt a tiltott könyveknek, folyóiratoknak. Itt készült a legendás csempészárú, az Új Látóhatár című folyóirat. Amikor magamra hagytak, kaptam az egyikhez, a másikhoz, nem tudtam betelni velük. Az idő szorításában próbáltam fölfedezni, megismerni a tőlünk akkor szigorúan elzárt világot. Reggel Borbándi Gyula és Molnár József könyvek és folyóiratok között talált.

- Nem sokat aludtál- nézett Borbándi a sezlonra.

- Itt nem is lehet – mondtam.

Aztán 1984-ben feleségemmel, Gabikával a Szabad Európa Rádió épületének szomszédságában, az Angol Parkban, kis kávézóban ültünk Borbándi Gyulával. Politikai bibliát kaptam tőle, a Püski kiadónál megjelent „A magyar népi mozgalom” című tanulmánykötetét.

Három esztendő múlva, 1987 nyarán lakiteleki házunk kertkapuján csengettek. A váratlan vendég Borbándi Gyula volt. Szaladtam hátra, a veteményesbe Gabikához.

- Itt van a Szabad Európa, a kapuban áll. Zárd be a kuvaszt, nehogy megkapja.

- Ki van itt, mi történt? – néz rám, arcomat kutatva Gabika.

- A Szabad Európa. Borbándi Gyula. – Azt csak magamban dünnyögtem, hogy mennyire szabad az Európa, azt nem tudom. De hogy Borbándi Gyula átjöhetett a határon, az már jelent valamit.

Igen, akkor már bennünk dolgozott a politikai cselekvést, változást sürgető és szervező igény, de a történelmi leckék miatt az is érlelődött, hogy csak a magunk erejében bízhatunk, s hogy az a rádióállomás ott Münchenben mennyire szabad, az már nem is volt kérdés számunkra. Borbándi Gyula 1987-es látlelete az európai és a magyar valóságról számomra józanító volt. Derű és nyugalom ragyogott az arcán, látogatása biztonságot adott.

Két hónap múlva, szeptember végén kertünkben volt az első lakiteleki találkozó, tanácskozás a magyarság esélyeiről, ahol lélekben, gondolataival Borbándi Gyula is köztünk ült az esőverte sátorban.

Most búcsúzom Tőled, kedves Borbándi Gyula!

Kilengésektől mentes, gazdag életutad arra is példázat, hogy tanulmányaink, napi munkánk mellett is mennyire fontos az emberi közösség szolgálata akár ministránsként, akár honvédő katonaként, akár közíróként, szerkesztőként vagy tudós előadóként. Talán ez a közjót szolgáló, életművével elégedett, hosszú emberi élet titka.

Búcsúzom Tőled, kedves Gyula, búcsúzom a magyar Országgyűlés nevében, amelyik kétharmados felhatalmazással új Alkotmányt, Alaptörvényt adott nemzetünknek. Ennek a renszerváltó folyamatnak Te is részese voltál és életműveddel útjelző maradsz a közeli és távolabbi jövőben is. Köszönjük Neked.

Búcsúzom Lakitelek nevében. A Bethlen Gábor Alapítványtól kezdve a Népfőiskolán át a Mindszenty Társaságig hatalmas szellemi áramkör ez, amelyben életműved áramforrás marad. Nekünk pedig lehetőségünk és szent kötelességünk, hogy utódaink részére ez a nemzeti áramkör, kapcsolatrendszer, magyar közösség élő maradjon és soha ne legyen zárlatos.

Isten Veled, kedves Gyula!

Isten velünk, Barátaim!

(Lezsák Sándor beszéde elhangzott: Borbándi Gyula búcsúztatásán, Budapesten, 2014. augusztus 22-én, a Szent Gellért templom urnatemetőjében.)

A temetésen készült fotókat ide kattintva megtekinthetik a képtárban


Képtár


Kurultaj szervezőinek díszvacsorája Bugacon
2018. október 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok
Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója
Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép