Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
''A természet ritkán rajzol nyílegyenes vonalakat''
2011. szeptember 28.

Makovecz Imre kétségkívül az egyik legeredetibb magyar építész volt. Saját stílusát hamar megtalálta – ahogy mesélte, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatójaként mesterei Weichinger Károly, az 1938–39-es New York-i világkiállítás magyar pavilonjának tervezője és Gyurcsik Károly voltak. Utóbbihoz vitte el éppen kiadott féléves munkájának vázlattervét, amely csupa görbe vonalból állt.

Gyurcsik azt mondta, ha még egy ilyet lát, nem korrigálja többé a rajzait. Makovecz Imre azonban legközelebb is „görbe vonalas” épületet tervezett, mire a tanár otthagyta – az építész innentől vallotta magát önállónak. Másik mesterével, Weichingerrel nagyobb szerencséje volt, ő, látva terveit, megmutatta neki az építész tanszék „titkos” könyvtárában Frank Lloyd Wright munkáit. Az organikus építészet amerikai atyjának tervei nagy hatást gyakoroltak Makoveczre, aki később a Rudolf Steiner-féle antropozófiai megközelítésen át jutott a ma is ismert stílusához: „A természet ritkán rajzol nyílegyenes vonalakat. Egy épületnek tehát olyannak kell lennie, hogy az alja a földből nőjön ki, a teteje pedig az égből ereszkedjen alá” – vallotta.

A hatvanas–hetvenes években az állami tervezővállalatoknál dolgozva valósultak meg az általa tervezett, a Makovecz-stílus jellegzetes jegyeit már viselő épületek, a velencei Cápa étterem és a szekszárdi Sió csárda, a sárospataki művelődési ház, illetve a Farkasréti temető úgynevezett Makovecz-ravatalozója (1975). Az egyedi szerkezetű sárospataki művelődési ház terve nagy vitát kavart a szakmában, ennek ellenére mégis megépült 1983-ra, de Makovecz Imre ekkor már az 1982-ben általa létrehozott Makona szövetkezetben dolgozott. Az iroda tervezésében épült a siófoki és a paksi templom, a sárospataki gimnázium, valamint az egyik legismertebb műve, az 1992-es sevillai világkiállításra készített magyar pavilon, de a kiemelkedő munkák közé tartozik a makói Hagymaház és az egri uszoda is.

Az életmű egyik emblematikus alkotása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusának főépülete, a 2001-ben elkészült Stephaneum, amely híressé vált két, egymásnak dőlő kupolájáról. Budapesten a Szentkirályi utcában álló klasszicista ház emeletráépítése fűződik a nevéhez, ezenkívül számos megvalósulatlan terve foglalkozik a főváros egy-egy pontjával, köztük a Citadellával és a felső-krisztinavárosi Apor Vilmos térrel.

Ide, az eredetileg is egy templom alapjának szánt épülettorzóra hatalmas istenházát álmodott…


Pályakép

1935. november 20-án született Budapesten, a Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben diplomázott, ezután állami tervezővállalatoknál dolgozott, majd a Pilisi Parkerdőgazdasághoz szegődött főépítésznek. 1982-ben megalapította a Makona szövetkezetet. 1981-től a többek között a Budapesti Műszaki Egyetem és az Iparművészeti Főiskola, 1987-től pedig a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára lett. 1989-ben a Kós Károly Egyesülés társalapítója, 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia alapítója. A Nemzetközi Építészeti Akadémia tagja volt, tiszteletbeli taggá választották az Amerikai Építészek Szövetségében és a Brit Építészszövetségben is. 2002-ben részt vett a Szövetség a Nemzetért polgári kör megalapításában. 1969-ben Ybl Miklós-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 1996-ban Magyar Örökség díjjal, 1997-ben a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmével, 2001-ben Corvin-lánccal, 2003-ban Prima Primissima díjjal tüntették ki. Budapest idén díszpolgárává avatta. Nemrég vehette át a Szent István-díjat.


Makovecz Imre (1935–2011) építészetről, hitről, magyarságról

„Miért izgatta Bartókot és Kodályt a pentatónia? Miért ültek fel egy lovas szekér aljába, hogy eljussanak mondjuk Zselic irányába? Mert a magyar népművészet olyan univerzális, ősi tartalmat hordoz, amelyben megszólal valami egyetemes. Ugyanez vonatkozik a népi építészetre is. A háznak »gerince« van a tetején, »szemöldöke« az ablaka fölött és »szárnya« a kapuban. Mikor keletkeztek ezek a szavak? Nem tudjuk, olyan régen, de egy olyan fantasztikus világot jelenítenek meg az emberben, amit követni kell, ahogy Bartók is tette a pentatóniával, és a 20. század legmodernebb zenéjét hozta létre belőle.” (Hetek, 2011. május 6.)

„A szerves gondolkodásban semmiféle újdonság nincs. Valójában egy ókonzervatív jelenség. Azt jelenti, amit Hermész Triszmegisztosz mondott, hogy ami fenn van, az van lenn is, és ami lenn van, az van fenn is. Magyarul: egy szétszakított világban nagyon rossz élni. Más a pénz, és más a szerelem, más az ég, és más a föld. Járjunk a földön, rendszerint inkább ez hangzik el, mint az, hogy járjunk egy kicsit az égben. A kettőnek egymással kapcsolatban kell lennie.” (Építészfórum, 2005. október)

„Ahol kezdtem, ott a kasza már nem fogott. A Szövterv jelentéktelen irodájában rajzoltam kocsmákat. Nem vágytam karrierre. Arra, hogy osztályvezető vagy más főelvtárs váljon belőlem, semmiképp. Házakat akartam építeni.” (Heti Válasz, 2011. január 5.)

„Az építészet mindig is fogja hordozni az egyetlen menedék, az egyetlen otthon, a mulandósággal szembeni maradandóság látens princípiumait, amelyek nélkül nincs is építészet. Az építészet öröklétet hazudik.” (Országépítő, 1991. július 10.)

„A Rákosi-rendszer kiirtotta a klasszikus középosztályt, és egy identitásában bizonytalan, de párthű, könnyen vezényelhető réteget emelt a helyére. Az ő fiaik lettek a mai értelmiségiek. Emberek, akik igent és nemet sem tudnak mondani. Az igazi baj az, hogy a mai értelmiség még mindig felépítménynek tekinti a kultúrát, függetlenül attól, hogy ismeri-e a marxizmust, vagy sem. Miért lenne felépítmény, miért nem tekintjük a kultúrát, illetve a szellemet az élet alapjának?!” (Magyar Hírlap, 2010. február 8.)

„Ha egy templom megfelelő dramaturgiával, keletelve épül – a szentély keletre néz –, és az oltár valóban a közösség középpontjában helyezkedik el, azaz a közösség maga az átváltozás idején valóban Krisztus misztikus teste, akkor ott létrejön egy olyan különös átalakulás, amelynek az eredményeképpen mérhetők ezek a realitások.” (Ökotáj, 2008)

„Mit akarhatnék még? Semmit. Én már másként látok, mint maga, aki élete teljében van. Élni persze jó, nagyon jó. Csak fájdalom ne legyen!” (Magyar Nemzet, 2010. július 3.).


„Továbbra is erkölcsi, művészi és a nemzetünket szervező erőforrás marad”

Berecz András Kossuth-díjas, Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett mesemondó: „Még egyetemistaként ismerkedtem meg Makovecz Imrével, a növendékein keresztül. Tőlük hallottam először az emberi hajlék, a ház újrafelfedezéséről, a minimális tér elméletéről. Később rendre ellátogattam Makovecz előadásaira. Láttam, milyen erős. Megfogott, ahogy arról beszélt, hogy tisztelnünk kell a teremtett világot, némiképpen vissza kell adnunk a természetnek, amit kaptunk tőle. A hazáját is nagyon szerette, valódi költő volt, lírai alkat. Barátságát, szeretetét soha nem fogom elfelejteni.”

Csurka István író, dramaturg, politikus, a MIÉP elnöke: „Makovecz Imrével a lakiteleki sátorban találkoztam életemben először. Ottani felszólalása azonmód nagy felismeréssel gazdagított. Rá kellett ébrednem, hogy az építészet nemcsak mesterség, szakma, hanem filozófia is egyben. Később bármikor hallottam őt a nyilvánosság előtt vagy baráti társaságban beszélgetve, mindig a gondolkodó ember hangján szólt. Építészként ő hozta be a rendszerváltásba a cselekvést. A küzdelmet mindig indulatosan folytatta, ez az indulat a fajtájáért érzett szeretet indulata volt. Halála nemcsak óriási vesztesége a magyarságnak, hanem hatalmas kötelezettséget is ró mindannyiunkra. Annak a kötelezettségét, hogy indulatban, gyakorlatban, felelősségben kövessük őt.”

Fekete György belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke: „Óriási veszteség érte nemcsak művészeti akadémiánkat, hanem a magyar építőművészetet is. Makovecz Imre a magyar építészet talán leghíresebb alakjának számított a világban. Új nemzedékeket is nevelt a Kós Károly Egyesülés vándoriskolája révén. Most, hogy eltávozott az élők sorából, kimondhatjuk, Makovecz Imre egy lapon említhető akár Lechner Ödönnel, akár Kós Károllyal. Elemi kötelességünk, hogy életművét, gondolkodásmódját megőrizzük és átörökítsük a következő nemzedékeknek.”

Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Magyar Demokrata Fórum alapítója, a Nemzeti Fórum elnöke: „Makovecz Imre már 1987 szeptemberében, a lakiteleki sátorban is a zsoldos had ellen harcolt. Hazaárulók ellen kíméletlen volt, haragvó villáma gyávákat perzselt. Falvakért, iskolákért, valamint a történelmi hazánkért harcolt Makovecz Imre továbbra is erkölcsi, művészi és a nemzetünket szervező erőforrás marad. Nem elég bajt kiáltani, azt is tudni kell, hogy mi a teendő, figyelmeztetett több alkalommal is, s ez visszhangzik bennem halála napján, a lakiteleki találkozó évfordulóján.”

Melocco Miklós Kossuth-, Magyar Örökség és Prima Primissima díjjal kitüntetett szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja: „Makovecz Imre halálhíre kapcsán hirtelen s megrendülten csak annyit tudok mondani, hogy a neves építész elvesztésével az egész világ, de különösen mi, magyarok, szegényebbek lettünk. Furcsa, fénylő jelenség volt ő, ami most sötétbe váltott. Úgy gondolom, kell még egy kis idő ahhoz, hogy ezt a tragikus eseményt, veszteséget feldolgozzuk.”

Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke: „Makovecz Imrével való ismeretségem egyidős a kommunizmus bukásának kezdetével, és Magyarország, valamint az elszakított országrészek újraegyesülésének folyamatával. A Kós Károly-i hagyományokat folytatta, és bebizonyította, hogy az építészetnek is van anyanyelve. Úgy vált egyetemessé, hogy a nemzeti építészeti hagyományokat folytatta. Egyszerre volt hamisítatlanul magyar és hitelesen nemzetközi, európai. Azon felelős nemzeti személyiségek közé tartozott, akik a politikai és a polgári küzdelem terén is kivették részüket a lerombolt nemzeti újjáépítésből, e korszakos nemzeti feladatból.”

Zsiray-Rummer Zoltán

(Megjelent a Magyar Hírlap 2011. szeptember 28-i számában)


Képtár


Márton-napi libavacsora a Népfőiskolán
2018. november 10.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019
Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00
Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét
Budapest
2018. november 17-18.
Mindszenty Emlékérem átadása
Budapest, Országház
2018. november 6. 11.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép