Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
A Lakiteleki Találkozó megnyitója


"A szólásszabadság, Tekintetes Rendek, egyike a tiszteletre legméltóbb jogoknak oly nemzetnél, mely századok óta megyénként s országosan gyülekezik s a maga sérelmei és kívánságai felett élőszóval szokott értekezni; s nálunk annál tiszteletreméltóbb, mivel itt a sajtószabadság eltapodva van, s érzelmeinket és gondolatainkat egymással megszorítás és akadály nélkül közölni csak gyűlési beszédek által lehetséges:"
(Kölcsey Ferenc, Pozsony, 1834.)

 

Köszöntöm Vendégeinket, Barátaimat!

Törvényszerű, hogy e baráti találkozó megszerveződött. Ehhez nem lett volna elegendő a politika még ma is kétséges, ingadozó türelmi rendelete. Biztatóbb az a bennünk növekvő készség, hogy ki kell szakadnunk az érzékenységi helyzetből. Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kényszerült.

A cselekvésre alkalmas ember külön-külön nagyon magányos. Személyének Köztársasága azonosul a nemzet gondjaival, hatalma az érzékenység, a tisztesség, a fölismert igazság. Mindezt munkájában érvényesíteni csak részben képes, mivel az eszközök birtokosa nem lehet. Alkalmi társulásokkal közérdekű ügyeket próbál megoldani, partizánakciókban kezd, könyveket, tilalmas gondolatokat cserél és rejteget csempészáruként, határon innen és túl. Intézmények elsikkasztott tennivalóit pótolja, de közben a tudata tiltakozik, mert lassítani sem képes a végzetes folyamatokat, és attól retteg, hogy akarata ellenére maga is hitvány eszközzé nyomorodhat.

Íme, most itt, az élő Tisza közelében, Lakiteleken, felszakadozó felhőzet alatt, több mint százhetvenen vagyunk az ország minden részéből: írók, tudósok, színészek, filmesek, közgazdászok, papok, orvosok, tanárok, politikusok, képzőművészek, mérnökök, közhivatalok munkatársai.

Barátaim! Nagy László szavait hívom ide: "A torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül". Az újabb torokra mért ütés végzetes., önmegsemmisítő lehet. Emiatt félek a rossz politikától, akármilyen címen is lépjen fel. Félek a népet ámító politikus paranoid hajlamától, a kitenyésztett eszközemberektől, a rejtőzködő beavatkozástól, a tehetetlenségtől, a tájékozatlanságtól, félek a gyáva politikustól, a csicsergő elméletektől, a tárgytalan szorongás állapotától, a helyi kis túsz-drámáktól, a provokációtól, a rémhírek képződésétől, a valóságot megtagadó, bűntudatkeltő kampányoktól; félek a rossz politikától. Ez nem a sarokbaszorított, hanem a cselekvésre elszánt ember félelme, féltése. Esztendők óta másféle történelemmel élek együtt, másféle jelennel, másféle aggodalmakkal és veszélyeztetett jövőképpel. E jövő érdekében is félek a rossz politikától, az alkalmatlan, vagy azzá vált politikustól. S ez a fölismert félelem ad mégis biztonságot, cselekvő nyugalmat.

E nyugalom és az oly sokat hiányolt, most felerősödő veszélytudat hozott össze bennünket. Nem az olvashatatlan, használhatatlan társadalmi antológiák számát akarjuk gyarapítani. Mint már annyiszor, megint késésben vagyunk. Tudjuk, érezzük, erkölcsi tartásban, hitben, anyagi javakban, közösségi gondolkodásban, a politika iránti bizalomban megrokkant az ország. Nem tudunk méltó körülmények között és elegendő létszámban megszületni, fölnevelkedni, tanulni, családot alapítani, élni, dolgozni, nemzeti sajátosságainkat kibontakoztatni. Ahogy élünk, ahogy mi vagyunk itthon, Csoóri Sándor szavaival, beteg lelkületű ország. Ilyen állapotban elszakított vagy elszakadt testvéreinket sem vagyunk képesek megtartani, védelmezni. Vagy éljük tovább a jobbító szándékot is elpazarló vegetáló nép sorsát, vagy megpróbáljuk a lehetetlent, hogy elérjük a lehetségest.

Életünket teljesen be kell vállalnunk. Azonban a tárgyilagos elemzés, a közösség igazának fölismerése kevés. A magunk együttes cselekvésének a lehetőségeit is számba kell vennünk, meg kell teremtenünk. A kimondott igazság megvalósításának fáradalmait, terheit és gyötrelmeit pedig vállalni kötelességünk. Fogalmazom mindezt a félelem nélküli élet reményében, mert hiszek abban, hogy a magyarság a maga akaratából, erejéből, értékálló hagyományainak megőrzésével, fejlesztésével, legjobb gondolkodóinak elképzelése szerint rendezze be és működtesse az életét. Kívánom, hogy e baráti beszélgetésen, tanácskozáson legyen jelen az utósainkat, gyermekeinket féltő felelősség, a nyugalom, a cselekvésre szigorító egyenes beszéd.

Az elmúlt esztendőkben sokszor kényszerültünk olyan hajóra, amelyről nem tudunk, hogy hol fog kikötni. Olykor még a kiszáradt medret sem vettük vagy vehettük észre. Így lett az indulásból megérkezés, a vitorlavászon pedig fehér zászló. E mai találkozó előkészítői nevében megkérem Fekete Gyulát, hogy kormányozza jó vizekről még jobb vizekre, jó kikötőbe a beszélgetés, e tanácskozást, amelynek címe:

 

A MAGYARSÁG ESÉLYEI




Lezsák Sándor

 

Képtár


Nemzeti Fórum Országos Gyűlése
2019. március 2.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok
Budapest, Polgárok Háza 
2019. február 20. 18:00
Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére
Beküldési határidő: 2019. január 20.
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért
Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Linkek

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép