Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Budakalász város
2009. augusztus 28.

Június 30-án Sólyom László köztársasági elnök várossá nyilvánította a Pest megyei Budakalászt. A település városavató ünnepségsorozatát augusztus 20-23. között tartotta. Augusztus 23-án a várossá nyilvánító okiratot Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke adta át.

Kedves Budakalásziak, Városavató Vendégek!


Budakalász település történetének új korszaka kezdődött 2009 júniusában, amikor Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke döntött a nagyközségi önkormányzatok képviselő-testületei által benyújtott várossá nyilvánítási kezdeményezésekről. Köztársasági elnök úr Budakalász nagyközségnek 2009. július 1-i hatállyal városi címet adományozott.

Budakalász mindössze 15,1 négyzetkilométernyi területén Magyarország lakosságának kereken egytized százaléka, mintegy 10100 ember él. Velük gyarapodott tehát júliustól a városlakók országon belüli száma és aránya.

22 település nyerte el a városi címet 2009-ben. Ebben a megyében hárommal növekedett a városok száma, Budakalász mellett Tápiószele és Zsámbék vált Pest megyében várossá. A szakemberek szerint egyértelmű volt Budakalász várossá nyilvánítása, de a sajtó értesülései szerint a politika nem tette simává ezt a döntést. Kiszivárgott hírek szerint a köztársasági elnöknek javasolt várossá-nyilvánítási listáról először hiányzott Budakalász neve, mert az illetékes tárca felülbírálta a szakértői bizottság álláspontját.   Más települések vonatkozásában megmaradt a felülbírálat következménye, de szerencsére Budakalász visszakerült a listára. Ezzel kapcsolatban többen érdeklődtek, hogy vajon más országokban is ennyire erősen felülbírálhatja a politika a szakmai álláspontokat?

Mindenekelőtt jeleznem kell, hogy maga a „szakma" is megosztott. Például gyakran elhangzik az az igény - és ezt törvényjavaslat formájában lehet, hogy az Országgyűlés elé is terjesztik - miszerint egy városnak központi szerepet kellene betöltenie egy mikro-régióban, azaz falvakat is tartalmazó vonzáskörzettel kell rendelkeznie. Szerintük a „a város elsősorban a törvényben előírt közszolgáltatások térségi ellátója, szervezője." Ezek a szakértők elegendőnek vélik Pest megyében a városok számát, - mivel egy városra mintegy nyolc község jut, azaz értelemszerűen ellenzik a megyében további városi címek megadását. Szerintük inkább Baranya vagy Zala megyében kellene javítani a városiasodás mértékét, ahol 30-35 falura jut egy város, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, ahol 20 falu jut egy városra.  Budakalász azonban értelemszerűen nem lehet térségi központ, hiszen maga a főváros a szomszédja. Az elővárosok szinte a világ valamennyi országában körbeveszik a nagyvárosokat, ezért nem is lehet megkérdőjelezni a létüket. Elég, ha csak megemlítjük a Budapest melletti városokat. Érd, Budaörs, Budakeszi, Dunakeszi - ezek mind joggal viselik a városi címet elővárosi jellegük ellenére is. Budakalász városi címe elleni érvek - amelyek tehát a település térségi központ jellegét hiányolták - megalapozatlanok.

„Egy város rendelkezzen annyi munkahellyel, hogy ne függjön más településektől!  - olvasható egy másik ellenérv. Nos, már az 1990-es évektől kezdődően zajlik egy folyamat, melynek során a főként tehetősebb családok a budapesti kevéssé élhető környezetet hátrahagyva a környező településeket választják lakóhelyül. Munkahelyük megmarad a fővárosban, de a napi ingázás miatt a közlekedési úthálózat terhelése megnő. A beköltözők igényei a lakóhelyül választott településen jelentkeznek: óvoda, iskola, egészségügyi szolgáltatás, művelődési lehetőségek stb. Ez történt Budakalász esetében is, aminek következtében az itt élők többsége nem helyben foglalkoztatott. Nos, az úgynevezett „alvóvárosok" a világ valamennyi országában körbeveszik a nagyvárosokat, ezért nem is lehet megkérdőjelezni a létüket. Máshol is természetes, hogy egy város keresői többségükben nem helyben dolgoznak.

„Sok már a város" - mondták a városi cím elnyerését ellenzők. 1945-ben mindössze 50 városa volt az országnak. A Horthy-korszakban alig tízzel nőtt a városok száma. A hatvanas-hetvenes években az új iparosítás adott lendületet a várossá válásnak. 1990 után megduplázódott a városok száma, és Budakalász valahol a 300-adik lesz a városi címet elnyertek időrendi sorában. Ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban nem nevezhető soknak a városok száma és a városlakók aránya. Európában Magyarország ezzel a 300 várossal gyönge átlagot képvisel.

Európában több országban nem is kell pályázni a városi cím elnyerése érdekében, hanem az automatikusan jár, ha a település lélekszáma meghalad egy bizonyos nagyságot, vagy ha bizonyos térségi feladatokat is ellát a település, például az egészségügyi ellátás vagy a közoktatás területén. Ilyen automatikus módon szerezhető meg a városi cím például Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Norvégiában, Írországban, Portugáliában, Svájcban és Svédországban. Olykor még országon belül is mások a küszöbértékek: Felső-Ausztriában már 4500 lakos felett városi címet használhatnak a települések - nyilván a sok apró alpesi falu miatt ilyen alacsony a népességhatár, míg Ausztria más tartományaiban 20 ezer fős lakosság a várossá nyilvánítás feltétele.   Svájcban 10 ezer fő, Írországban 7500 fő a várossá nyilvánulás feltétele.

A városi címnek a legtöbb országban - Magyarországhoz hasonlóan - nincs olyan jellege, hogy pusztán a cím birtoklása miatt a városi önkormányzat több állami forráshoz jut. Mindezek ellenére a városi önkormányzatok mozgástere szélesebb, és bizonyos uniós támogatások - például a településközpontok kiépítése terén - a városok számára lényegesen kedvezőbbek, mint a községek számára.

 

Kedves Vendégek! Városavató polgárok, kedves Budakalász!

Az ünnepi alkalom ünnepi érzelmeket, gondolatokat is felszínre hoz. Bennem másképpen, még kedvesebben visszhangzik annak a magyar falunak, városnak a neve, amelyikhez családi emlék vagy a személyes sorsom köt. Megnevezem a legfontosabbakat: Pestszenterzsébet, Bodroghalom, Gyergyószentmiklós, Szepsi, Máriapócs, Nagyrév, Gyúró, Kisoroszi, Nyíregyháza, Dunakeszi, Komárom, és ahol immár négy évtizede élek, a Tisza melletti Lakitelek.

Budakalász hallatán is erősebben dobban meg a szívem, ugyanis a hatvanas évek második felében telket vettek szüleim itt Budakalászon, a mai Budai úton, egy erősen lejtős telket, ahová Pestről járt ki a családunk és már-már felmerült az építkezés gondolata is, de Édesapám korai halála miatt végül azt a szép gyümölcsöst el kellett adnunk.

Van másféle, nem közvetlen kalászi kötődésem is. Egyik lányom, aki régész, szakterülete a népvándorlás kora, azon belül a Kárpát-medence avar kori emlékeinek kutatása - nos számára megkerülhetetlen az egyik legnagyobb itt feltárt avar kori temető több mint 1600 sírjának ismerete.

Azt is megemlítem, hogy munkahelyem és dolgozószobám a Parlament épületében van, amelynek számos faragott díszítőelemét és burkolatát innen, a budakalászi kőbányából termelték ki.

Egy húsz esztendővel ezelőtti közös sikerélményt is őriz az emlékezetem. Az 1988 őszén szerveződő új ellenzéki erő, az akkor még makulátlan Magyar Demokrata Fórum tagjai civil szervezetekkel karöltve elérték, hogy 1989. március 15-én Szentistván-telep visszakaphatta államalapító keresztény királyunk nevét.

Barátaim közösséget szervező bátorságára, küzdelmére mai is tisztelettel gondolok, s e helyről külön is köszöntöm az egykori, a húsz esztendővel ezelőtti MDF szervezőit, családtagjait, felnőtté vált gyermekeiket, s köszöntöm az 1987-es lakiteleki kötődést vállaló Nemzeti Fórum vezetőit, tagjait, barátait.

A több mint két évtizeddel ezelőtt, 1987 őszén, a tilalom és a tűrés határán közzé tett lakiteleki Nyilatkozatunk minden mondata, gondolata ma is érvényes. Ebből idézek: „A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos, összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe."

Ez a városavató akkor hiteles, ha az ünnepi napon is a magyar valóság ismeretében rendezzük gondolatainkat.

Nem kerülhetjük meg a következő mondatot: Budakalász akkor kapta meg a városi címet, amikor Magyarország válságos helyzetben van. Magyarország nagybeteg. A betegség tünetei már égbekiáltóak.

Egyéni életsorsok, de a történelmi példák sora is bizonyítja, hogy nem lehet tartósan, bénító betegségtudattal élni. A válságot, ahogyan a beteget is, nem elég csak kezelni. A beteget meg kell gyógyítani, a válságot pedig meg kell szüntetni. A gyógyításhoz szakmai tudás kell és erős hit a gyógyulásban, rendkívüli belső erőfeszítés. Magyarország erőtartaléka a közösségekben, a falvakban, a városokban, így Budakalászon is a működőképes egyesületekben, civil szervezetekben, alapítványokban, választott testületekben rejlik.

Erős Magyarország csak életerős önkormányzatokkal valósítható meg. Budakalász példázatosan bizonyított. Köszönet ezért a hosszabb ideje fiataloknak, akik évtizedek óta tisztességgel élnek családjukért, dolgoznak környezetükért, szűkebb hazájukért, Budakalászért. Tapasztalatuk, tudásuk, munkájuk nélkülözhetetlen. Joggal idézzük: A múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él.

Köszönet a rövidebb ideje fiataloknak, a középkorú derékhadnak is, akikre az elmúlt években és a közeli jövendőben a családfenntartó feladatok és a közösségi munka nagyobb része hárul. Az ő felelősségük, az összetartó többség történelmi felelőssége, hogy megmarad-e, erősödik-e a jövőben Budakalász népességmegtartó képessége? Ha igen, akkor egészséges lesz a város képességmegtartó népessége is. Otthonra lelnek a fiatalok, születnek gyermekek, boldogulnak a családok.

E remény jegyében köszöntöm a fiatalokat, az iskolásokat, a 18-20 esztendős ifjakat, akik közül sokan - kívánom, hogy valamennyien -, legyenek majd ott 50 esztendő múlva, 2059 nyarán a várossá nyilvánítás 50. évfordulóján, a városi ünnepségen. Kívánom, hogy jó erőben, egészségben, alkotó munkában éljék meg azt a napot. Emlékeik között legyen sok-sok családi és közösségi sikerélmény, a kemény küzdelem ajándéka, s gondoljanak arra is, hogy unokájuk, dédunokájuk nagypapa, nagymama lesz a XXII. század elején, Budakalász várossá avatásának centenáriumán. Akkor is legyen keresztény emberi arcuk.

Egy ősi mondás így tömöríti az életünket:

„Múlik az Idő, mondja az Ember.

Múlik az Ember, mondja az Idő."

De a város, Budakalász az idők végeztéig megmarad, és olyanná formálódik, ahogyan a benne élők            közösségi erejükkel alakítják. Történelmi tapasztalat, hogy az erőltetett, nem szerves városiasítás szerencsétlen, kiszolgáltatott tömeggé gyúrhatja az embert, és kultúra helyett adhat kulturális elnyomorodást, demokrácia helyett a manipulációt, közösség helyett az emberi életek atomizálását, az önzést és az erkölcsi romlást. A cél tehát csak az lehet, hogy olyan városok szülessenek Magyarországon, amelyek szerves fejlődés révén lesznek azzá, mint az egykori mezővárosok, amelyek nemcsak civilizációs lehetőségeket adtak az embernek, hanem valóban kultúrát és demokráciát is, és képesek voltak átmenteni a magyarságot a civilizációs-urbanizációs változások idején, nyelvével, kultúrájával, önazonosságával, nemzetiségeivel együtt a jövőnek.

Úgy élünk együtt itt Budakalászon, de szerte az országban a nemzeti kisebbségekkel, ahogyan ezt tőlünk joggal elvárják, mint ahogyan mi is joggal elvárjuk az egészséges együttélést a környező országok önkormányzataitól, kormányaitól. Ezen a helyen is ki kell mondanunk: tűrhetetlennek tartjuk honfitársainknak, a magyar nemzeti kisebbségek alapvető emberi jogainak semmibevételét.

Amikor itt, a főváros közelségében új város születik, gondoljanak arra, hogy az új lehetőségekhez társítani kell a régiből mindazt, ami emberi léptékű volt s azt a kultúrát és demokráciát, amely hagyományosan a történelmi magyar városokat jellemezte és élhető településsé formálta.

Élő kapcsolataim, a fejlesztési tervek ismeretében állítom: Budakalásznak egészséges jövőképe van, s ehhez elszánt akarata, közössége. Szívemből kívánom, hogy ez az egészséges jövőkép a nyugodt erő tudatával erős Magyarországon, a politikai kultúrában megújuló Kárpát-medencében, a történelmi hazában valósuljon meg.

 

Polgármester úr!

Felolvasom és átadom Sólyom László úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének okiratát. „..........................."

Isten óvja az arra érdemesek emlékeit, isten éltesse Budakalász város mai és születő polgárait!

 

 

Lezsák Sándor



Elhangzott, 2009. augusztus 23-én, Budakalász várossá nyilvánításának ünnepén.



Képtár


Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép