Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Domonkos László: Vidéki emberek
2017. szeptember 27.

„Valami lesz Lakiteleken”, mondta Raffay Ernő, mi meg a feleségemmel hallgattunk és figyeltünk. Valamikor ’87 szeptemberében jártunk, alig másfél hónapja, hogy – éppen július 14-én! – a Magvetőnél megjelent és azonnal szenzáció lett Ernő Erdély 1918–19-ben című könyve.

Híreltük, terjesztettük, beszélgetéseket szerveztünk róla, jártunk erre-arra, Ernő meg csak annyit tett hozzá a hírhez, hogy sokan jönnek majd le Pestről, „vidéken szervezik meg”, én meg azt akkor valahogyan még szinte természetesnek is tartottam, az ördög tudja így utólag, miért.

Tulajdonképpen mindenki „vidéki”, amennyiben ezen a Magyarországon többrendbéli át- és visszaértékelést kapott jelzőn a „nem fővárosit” értjük – az úgynevezett bennszülötteket is beleszámítva, a budapestiek legalább kétharmada (de úgy lehet, kilenctizede) is „gyüttmönt”, ahogy Szegeden mondták, vidéken született, és (ő vagy a szülei) betelepült, felköltözött. Hogy a „vidéki” meg a „vidékiség” milyen bicskanyitogatóan ostoba, parvenü attitűd következtében vált – máig – a maga fölényesen lesajnáló, megvető mivoltában is elterjedtté: a magyar történetben különleges, lehangoló fejezet.

Világéletemben városlakó voltam, és miként bájos túlzással Szerb Antal írta, sose tudtam két fát megkülönböztetni egymástól. Pestet már gyerek- meg kamaszfejjel imádtam, rokonoknál rengeteget voltam itt, a Rózsa (valaha Ferenccel ellátva!) meg a Balzac utca környéke ősidők óta jól ismert. De váltig összerándulok az ocsmány fővárosi „leparasztozásra”, főleg amikor fiataloktól hallom. Az erősen Angyalföld-szerű külvárosban, ahol cseperedtem, mi sem voltunk éppen túlságosan finoman fogalmazók, de tudat alatt talán ott kísérthetett a közszellem, amit apám – akár csak egy közbevetett mellékmondat erejéig – olykor úgy fogalmazott meg, hogy „mikó a munkásság a vérit hullatta Pestön, a parasztok mög hordták nekik a kaját…”

Az alföldi kisvárosban, ahol rendszeresen megfordulok, éppúgy tanulmányozható a vidékiség, a magyar „vidéki ember” a maga teljes és igazi valójában, mint „nagy” szülővárosomban vagy akárhol a magyarlakta vidékeken, a Dunántúlon és a Felföldön, Kalotaszegen és Bácskában, a palócok között vagy a székelyeknél vagy a „Vazs mágyái” magyaroknál. Most például itt, Kisújszálláson megtapasztalható újfent, milyen a vidéki ember. Lefordítva: a magyar nép. Így, egyszerűen. Közvetlen és kedves, jó szándékú és segítőkész, barátságos és vendégszerető, készséges és nyugodt, sőt, hozzátehetem: dolgát többnyire igen alaposan értő és szerető. A gépszerelő vagy az agronómus, akárcsak a polgármester vagy a háziasszony természetesnek tartja, hogy Trianonra emlékező, szép emlékművük áll a főtéren, ott a turulmadár, és van országzászló is.

Többségükben nem rajonganak Vona Gáborért vagy éppen Simicska Lajosért, és nem éppen túláradó érzelmes nosztalgiával emlékeznek az SZDSZ-re vagy éppen az úgynevezett szocializmus évtizedeire. És az evidencia, tízezredszerre: uramisten, milyen messze van innen Lipótváros, meg a fülsértően fölvitt peschtiesch mondatvégi hanglejtés, a Hungária körúton belülire szűkített, több mint belterjesen fülledt, nagyképű és életidegen világ – az, amit 1956 hős és plebejus városából egy törpe kisebbség évtizedek alatt kreálni akart és akar. (Viszonylagos sikerrel, sajnos.)

Ez viszont harminc esztendeje egy pillanatra sem jutott eszembe. Inkább kicsit valami halovány önigazolásfélét éreztem, mikor Ernő mondatát hallottam: „valami lesz Lakiteleken.” Hát, valami lett. Alig fél év múlva a Jurta Színházba való hármas-négyes-ötös fölutazásokig, egy éven belül már MDF-szervezetekkel, elnökséggel, tagsággal meg a többivel. És mindennel, ami utána jött. Velünk. Akik ma is annak a szülöttei vagyunk, ami lett és lesz. Mi, vidéki emberek.

Magyar Hírlap


Képtár


Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar koncertje Lakiteleken
2019. augusztus 1.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok II.
Budapest, Polgárok Háza
2019. április 10. 18:00
XIX. Lakiteleki Filmszemle
A nevezési lapok és a filmek beküldési határideje: 2019. október 4.
Mindszenty szoboravatás és szentelő, valamint Mindszenty Emlékérem átadó

Petőfiszállás-Pálosszentkút kegytemploma 
2019. március 23. 10:30

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Linkek

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép