Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Für Lajos: A hely jó szelleme
2017. szeptember 21.

A hely szellemére utalt elnöki megnyitójában Fekete Gyula, arról szeretnék beszélni én is. A szokásosnál azért hosszabban, mert a hely, a homok, ami közelebb és távolabb körülölel bennünket, drámai és biztató tanulságokat rejteget számunkra.

Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás agasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.

Részlet az 1987. szeptember 27-én megszavazott Lakiteleki Nyilatkozatból

Für Lajos: A hely jó szelleme

A megszállottak és a homokhódítók példája meg a muszáj-Herkulesség mégis kötelez bennünket (Forrás: Antológia Kiadó)

 

Für Lajos történész 1987-es felszólalásából

 

Éppen százhúsz évvel ezelőtt, a kiegyezés évében költözött ki ide, a mai Lakitelek tájékára Kecskemét városából a mindössze huszonkilenc éves Muraközy Imre. Nem egyedül jött, magával hozta feleségét, Lakatos Terézt is. Akkor Kecskeméttől egészen idáig, a Tiszáig kilométereken át, több mint tízezer hold földön, az úgynevezett szikrai határrészen valóságos ősállapotok uralkodtak. Ványadt és kusza erdőféleségek, árteres, lápos-mocsaras részek váltogatták egymást a silány füvű homoki legelőkkel. Földművelő gazdálkodást szinte sehol sem űztek itt. A Tőserdő mentén egy roggyant kompátkelőhely, egy még roggyantabb pusztabírói lakféle és az elmaradhatatlan csárda állt csupán. A pusztabírói lakba beköltöző Muraközy házaspár eladta családi örökségét, és a pénzen hatvan hold értéktelen homokföldet vásárolt. Ez az egy tagba szabott hatvan hold talán magába foglalta azt a pár négyzetméternyi homokot is, amelyiken most a mi sátrunk áll. Birtokára rövidesen tanyát építtetett, tizenkét holdon pedig – sokak megrökönyödésére – szőlőt és gyümölcsfákat telepített. Gazdaságát korszerű eszközökkel, gépekkel szerelte fel. A művelésbe fogott hajdani legelőkön a hagyományos gabonafélék mellett dohányt, káposztát és burgonyát termesztett nagyban. Gazdasága termelési szerkezetét tehát az intenzív kultúrák határozták meg. Példáját követni csupán néhány elszánt ember tudta. A föld ugyanis a Tiszától egészen a város pereméig Kecskemét kommunitásának tulajdonában állt. Muraközy Imre és a megszállottak maroknyi csapata hiába kérlelte a városatyákat hosszú ideig, éveken át, hogy parcellázzák föl, adják el a város birtokát az arra rászoruló szegényebb embereknek, hogy a legelőnek is rossz sívó homokon korszerű, termékeny és intenzív kultúra virágozzék fel. A városatyák és a polgármester hajthatatlanok maradtak. Csökönyösen védték konzervatív álláspontjukat: a város tulajdonát, úgymond, nem lehet elprédálni.

Történt azonban, hogy az 1880-as évek második felében a filoxérajárvány a dombvidéki szőlők nagy hányadát egyik évről a másikra letarolta. A filoxéra a szőlő gyökérzetét pusztította el, ezért gyökértetűnek is nevezték. Védekezni ellene eleinte tüneti kezeléssel próbálkoztak, időbe telt, amíg fölismerték: olyan új fajtákat kell a kipusztultak helyére telepíteni, amelyek a filoxérának ellenállnak, s ami még egyszerűbb: a szőlőt olyan homoktalajba kell telepíteni, amelyikben a hihetetlen gyorsasággal terjedő kártevő nem él meg. Vagyis a veszteségeket a termékszerkezet és a termelési szerkezet térbeli átalakításával lehetett ellensúlyozni. Nem csoda, hogy valósággal szeme lett a homoknak.

A városatyák azonban még mindig haboztak volna, ha a településen belül felhalmozódó bajok nem kényszerítik a várost és a városvezetést a szükséges konzekvenciák levonására. Melyek voltak hát ezek a bajok? Súlyosbodó társadalmi feszültséggel járt a városi szegénység felduzzadása. A természetes szaporodás és a társadalmi elszegényedés (a kereseti lehetőségek romlása, hiánya) révén kialakult tömeg növekvő elégedetlensége már-már robbanással fenyegette a város rendjét és nyugalmát. Egyidejűleg roppant mértékű terhek nehezedtek a városra. Egyrészt a hadseregellátás, fegyverkezés, az állami bürokrácia kiszélesedése, költséges nagyberuházások támogatása etc. révén az országos és birodalmi adók címleteikben és számszerű értékükben egyaránt a korábbinak többszörösére növekedtek, miközben emelkedtek a városra nehezedő közvetlen kiadások is (a városi bürokrácia elburjánzása, a társadalmi elégedetlenség miatt a közbiztonságra fordított kiadások növekedése etc.). A városvezetés a gondok elhárítása céljából nem a kézenfekvő megoldáshoz: az intenzív gazdálkodás útjában álló akadályok lebontásához, hanem dogmáihoz ragaszkodva és a könnyebb ellenállás irányába haladva az újabb bonyodalmakkal járó hitelfelvételekhez folyamodott. A hitelt azonban, mint tudjuk, vissza is kell fizetni. És miután a város bevételi forrásai a régiek maradtak, a törlesztéshez újabb hitelfelvételekre volt szükség. És így tovább. Így növekedett a város adósságállománya mind nyomasztóbbá, miközben a városlakók látóhatára egyre tágult. A forradalomra zúdított megtorlást és önkényuralmat a kiegyezés, a konszolidáció korszaka követte. Ettől kezdve egyre többen keltek útra Kecskemét városából is. Előbb csak az ország és a birodalom határain belül fedezték fel maguknak a világot. Aztán lassan megnyíltak a birodalom határai, és egyre többen utazták be a kontinens nyugati tájait. Látva az ottani városok fejlettségét, mind többen és egyre többet hangoztatták, városnak város ugyan Kecskemét is, de közte és a nyugati városok közt bizonyos korszakos lemaradás konstatálható. Hiszen nekünk, mondogatták egyre erőteljesebben a világra rácsodálkozó polgárok, nincsen igazi városházánk, nincs színházunk, nincsenek iskoláink és kórházaink, nincsenek korszerűen kövezett utcáink, kommunális berendezéseink, elképesztő szinten áll az infrastruktúránk, nincsenek korszerű gyá­raink, nincs igazi kereskedelmünk. Ám hogy legyen, ahhoz éppúgy, mint a nyomasztó adósságállomány mérsékléséhez, felszámolásához, többféle és jóval nagyobb bevételekhez kell jutni, ha nem akarja a város városi mivoltát nevetségessé tenni, gazdaságát pedig csődbe sodortatni.

A filoxéra pusztítása nyomán keletkezett kedvező lehetőségek, a társadalmi feszültség ereje, a gazdasági helyzet fojtogató kényszere és a világlátás súlyos konzekvenciái végül is meghozták a várt fordulatot. A megcsontosodott, dogmatikus városatyák, élükön a polgármesterrel, lemondtak vagy leváltották őket. Helyükre a követelményeknek megfelelő, az újra fogékony, lendületes emberek kerültek. Közülük is kimagaslik az irodalmi hajlamokkal megáldott Kada Elek. Polgármestersége alatt megnyíltak az utak az egyéni leleménnyel párosuló vállalkozás előtt. A város hatalmas parcellázásokba kezdett, ezer és ezer holdat adott el örök áron birtokából, s a korábban még robbanással fenyegető szegények százai tódultak ki a tágas határ távolabbi tájaira. Tanyákat építettek, szőlőt telepítettek, gyümölcsfákat ültettek, zöldségféléket termeltek az értéktelennek vélt homokon.

A megszállottak maroknyi csapatának példája most teljesedett ki. Megérhették, hogy a magán- és közvagyont egyként gyarapítani hivatott felismeréseik, éveken át dédelgetett álmaik valóra válhattak. Példájuk s a körülmények kényszere nyomán most valóságos mozgalom, a homokhódítók mozgalma bontakozott ki. Nyomában a századforduló negyedszázada alatt új és intenzív kultúra sarjadt a kecskeméti sívó homokon. A megszállottak példája és a homokhódítók mozgalma teremtő lendülettel, szinte egy csapásra feloldotta és megoldotta azokat a feszültségeket, amiket a dogmatikus városvezetés érzéketlensége és tehetetlensége halmozott fel évtizedek során. A földeladásokkal és az intenzív kultúrák térhódításával feloldódott a társadalomban felgyülemlett feszültség, ugrásszerűen megnőtt a város bevétele, felszámolták a nyomasztó adósságállományt, megépültek a középületek, korszerűsödött az infrastruktúra, az intenzív kultúrákra támaszkodva gyárak és üzemek létesültek, a század elején már valósággal zsongott a kecskeméti gyümölcs- és zöldségpiac, termelvényeik keresett és ismert árucikkek lettek Európa távolabbi piacain is.

Ne higgye senki, hogy ez a történelmi analógia vagy parabola konstruált és mesterséges. A történeti tények rendre igazolhatnák az elmondottakat.

A hely szelleméhez, a történeti példázathoz kapcsolódva azonban másról is szeretnék szólni. A társadalmi feszültségek és a súlyos gazdasági gondok elemzése másfajta felkészültséget igényel, mint amivel én rendelkezem. Agrártörténészhez híven, tudom, hogy a filoxéra nem fenyegeti a mezőgazdaságot, pontosabban: nem a filoxéra fenyegeti. De hát nem is a biológiai, hanem a szelleminek mondható filoxérajárvány pusztításairól szeretnék röviden szólni. Úgy látszik, hogy a szóban forgó járványnak a magyarságtudatban sikerült a legnagyobb károkat okozni. (…)

A magyarságtudatnak éppen úgy, mint valamennyi nép nemzeti tudatának egyik igen fontos bázisa, tápláló forrása a múltbeli hagyományok értékrendszere. Fölbuzogtatói a tudományok, művészetek és az irodalom, legfőbb szállítói, átvezetői a tömegkommunikáció, a könyvkiadás, a közművelődés és a közoktatás. Vitathatatlan, hogy a magyarságtudatot tápláló múltbeli értékek alapvázát, fontosabb elemeit a közoktatásnak kellene, kellett volna kiépíteni. A múltba kapaszkodó gyökereket a közoktatás fokozataiban kellett volna mélyre és szétágazóan terebélyesre növeszteni. Sajnos a szellemi filoxéra éppen a gyökerek tájékán végzett szinte fölmérhetetlen pusztításokat. (…) Mit várhatunk akkor a vakulásig hajtó átlagpolgártól? A történelmi topográfia ismeretének hiányában múltunk hovatovább megfoghatatlan és sehová nem köthető, valószerűtlen és légüres térben lebegő állapotba, a mesék birodalmába sorolódik át egész nemzedékek tudatában. Ami tehát a magyarságtudatot táplálhatná, elsorvasztását segíti elő. Ezért azt javasolnám, tanácskozásunk nyomatékosan hívja fel a kormányzat, azon belül is a kultuszkormányzat figyelmét: sürgős intézkedésekre volna szükség a közoktatásban használatos valamennyi említett tansegédlet hatékony felülvizsgálatára. Amit persze nem azokra kellene bízni, akik eddig is a gyökerek kipusztításában jeleskedtek inkább. A gyors és radikális felülvizsgálat ügyét pártatlan és független szakértőkre és elkötelezett közéleti emberek kezébe kellene adni. Mert ne feledjük: a saját árnyékát még senkinek sem sikerült átugorni.

Nekünk, mai magyaroknak okunk ugyan bőven lenne rá, hogy rezignáltan, borúlátón nézzünk a holnapokba és a távolabbi jövőbe. A hely szelleme, a megszállottak és a homokhódítók példája meg a muszáj-Herkulesség mégis kötelez bennünket. Próbáljunk meg hinni abban: a magyarságnak és az országnak balsorsában is van esélye arra, hogy az „etnikai katasztrófából” és a gazdaságot-társadalmat, az erkölcsi és kulturális szférákat mélységesen megrázó válságból kijuthat, kijuthatunk. A hely szelleme és a homokhódítók példája bátoríthat, napjaink történelmi kihívása pedig kikerülhetetlenül erre kötelez bennünket…

Magyar Hírlap


Képtár


Átadták a felújított világháborús emlékművet Kiskunmajsán
2017. november 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége
Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00
XVII. Lakiteleki Filmszemle programja
Lakitelek Népfőiskola
2017. november 7-9.
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép