Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Grezsa István: Félelem nélkül
2017. szeptember 5.

Édesapám rengeteg jegyzetet készített a sátorban, gyakorlatilag teleírta az írószövetség meghívóját – mondta lapunknak az ismert irodalomtörténész fia. Az 1986-ban orvosegyetemet végzett Grezsa István maga ugyan nem vett részt az 1987-es lakiteleki találkozón, de 1991-ben elhunyt apja pontosan beszámolt neki mindenről.

A fiú végül 1988-ban jutott Lakitelekre, s mint a száznegyvenhármas számú tagkönyv tulajdonosa lett az MDF alapítója, majd az országban elsők között létrehozott hódmezővásárhelyi MDF-szervezet motorja.

 

Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait.

Részlet az 1987. szeptember 27-én megszavazott Lakiteleki Nyilatkozatból

 

Grezsa István: Félelem nélkül

A lassan legendává váló lakiteleki sátorban szinte mindenki úgy érezte, benne ül a történelemben (Forrás: Antológia Kiadó)

 

– A mából nézve nem érzi naivitásnak az 1987-ben megfogalmazott célokat?

– Bizonyos szempontból igen. Édesapám sajnos 1991-ben elhunyt ugyan, ám az már a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején is látható volt, hogy a találkozón többszörösen felülreprezentáltként jelent meg az értelmiség, annak szelleme, becsületes, a jövőért aggódó gondolkodásmódja. Azaz amit akkor és ott országos, a teljes népességet átható érzésnek-lendületnek hittek a résztvevők, sajnos nem bizonyult annak. Elég csak arra utalni, hogy az 1990-es választásokon az MDF mindössze huszonnégy százalékot kapott, s az is hamar kiderült, hogy a társadalom botor módon valamiféle csodában reménykedett. Olyasmiben, hogy a régi világ egy csapásra elenyészik, és helyette azonnal beköszönt az új, a szebb. Pedig sokan és sokféleképpen óvtak a hurráoptimizmustól. Ettől függetlenül persze Lakiteleknek óriási érdeme van abban, hogy ott született meg, innen nőtt ki a mai keresztény-konzervatív elit.

– A keserűségre nem számítottak a résztvevők?

– Arra semmiképp, hogy 1990-től a keserűség, az elemi indulatok válnak vezérelvvé – nem csak a köznapokban, hanem a politikában egyként. Így húsz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne folyton valami ellen, hanem végre valami mellett álljon ki a társadalom. Akkor és ott ez nem látszott, de ha jobban belegondolunk, valójában nem is látszódhatott.

 

Grezsa István: Félelem nélkül

Grezsa Ferenc irodalomtörténész a találkozót sorsfordító eseményként élte meg (Fotó: MH)

 

– Mi akkor – ha szabad ezt a formulát használni – a végső mérleg?

– Úgy gondolom, harminc vagy az első szabad választások óta eltelt huszonhét esztendő rendkívül kevés ahhoz, hogy pontos mérleget készítsünk. Az édesapám optimista ember volt, de magam is azt remélem, a sikerhez állunk közelebb, s nem az elmúlt évszázadban többször tapasztalt bukáshoz. Ugyanakkor az már a sátorban is világos volt, hogy egy tizenötmilliós nemzetnek rendkívül nehéz megmaradnia Európában. Ez a felvetés így vagy úgy, de szinte minden felszólalónál szerepelt. Az aggódás szólt a résztvevőkből és a bizonytalan jövőtől való félelem. Magyarán mondva az iránymutatás szándéka hozta össze az értelmiséget, s így és ezért lett Lakitelek az igazodási pont, a mérce.

– Édesapjának mi volt a legmeghatározóbb élménye?

– Erre a kérdésre nehéz felelni pár mondatban. Élénken megmaradt bennem, hogy rengeteg jegyzetet készített, gyakorlatilag sűrűn teleírta az írószövetségi meghívót és annak hátulját. Említésre méltónak tartotta Csurka István – akkoriban még – szokatlan radikalizmusát, aki a neki szegezett kritikákra válaszul egyebek mellett azt is kijelentette, akkor tenné vele a legjobbat a hatalom, ha betiltaná. Lévén így Nyugaton rögvest játszani kezdenék a darabjait. Megmaradt benne Czine Mihály Móricz Zsigmond-kutató elgondolkodtató felszólalása, Fekete Gyula és Csengey Dénes írók roppant megfontolt és mélyen szántó beszéde. Arra is emlékszem, hogy szívből lelkesedve érkezett haza, és a találkozót a magyarság jövője szempontjából sorsfordító eseménynek titulálta.

– Nem félt elmenni?

– A korábbi botrányok, például a Tiszatáj folyóirat körüli politikai botrányok megedzették a progresszív, nemzeti ügyeket támogató, azt magáénak valló ellenzéket. Fontos elmondani, annak idején neki is felkínálták a Tiszatáj főszerkesztői posztját, ám ő a kollektíva mellett kötelezte el magát, és nemet mondott. Bíró Zoltánnak személyesen ajánlott állást a szegedi tanárképző főiskolán. Karakán ember volt, aki már az 1985-ös írószövetségi botrány idején is kiállt az elvei mellett.

– A vidéki értelmiségnek mekkora szerep jutott az eseményen?

– Olyan mértékű, amelyet ma elképzelni is nehéz. Ami akkor természetesnek számított, az mára sajnálatosan szétaprózódott, mondhatni, eltűnt.

Magyar Hírlap


Képtár


Átadták a felújított világháborús emlékművet Kiskunmajsán
2017. november 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Atilla fia, Csaba királyfi

Budapest, Polgárok Háza
2017. november 22. 18.00

Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepsége
Budapest, Pesti Vármegyeháza
2017. november 15. 17.00
XVII. Lakiteleki Filmszemle programja
Lakitelek Népfőiskola
2017. november 7-9.
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép