Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Horváth Balázs koporsójánál

 

A Magyar Demokrata Fórum alapító elnöksége, Bíró Zoltán és Für Lajos, az MDF egykori elnökei, az MDF-ből törvénytelenül kizárt és a kizárások miatt kivált országgyűlési képviselők, az alapító céljainkhoz hűséges tagság, akikből az MDF lépett ki, és szervezetünk, a Nemzeti Fórum nevében hajtom meg fejemet Horváth Balázs koporsója előtt.

 

Amikor végső búcsút kell vennünk barátunktól és közéleti küzdőtársunktól, alighanem valamennyiünknek a mindennapok apró emlékei és az egyéniség csak őreá jellemző megnyilvánulásai jutnak eszünkbe: olykor bohémosan vidám, máskor szomorú, vagy éppen izzóan indulatos tekintete, jellegzetes mondatfűzése és gesztusai, vagyis az ember, a „milliók közt az egyetlenegy", akiről Kosztolányi Dezső írta megrendítően szép, egyetemes érvényű Halotti beszéd-ét.

 

Ám emlékezünk - és kell emlékeznünk - az életútra, melyet most kíméletlenül és végérvényesen lezárt a halál.

 

Megélte a XX. század második felét, az ezredfordulót, és még néhány esztendőt. Keveset, de erősen élt.

Országnépben, nemzetben felelősen gondolkodó családi környezete, iskolai és olvasmányélményei, kalandozó és életörömös természete kötötték őt a pannon tájhoz, falvakhoz, városokhoz, a Kárpát-medencei történelmi hazához.

 

Nemzedéktársaival együtt Horváth Balázs históriás képzeletét is fölgyújtotta a Corvin köz és a mártírsorsú Brusznyai Árpád, a prágai tavasz és a tankok bevonulása, a gdanski hajógyár és a lengyel Szolidaritás. 1956-ban Horváth Balázs 14 esztendős, a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium tanulója, 1968-ban 26 esztendős, az ELTE jogi karán megszerzett diplomával, gyakorlati idő után kezdi meg ügyvédi pályáját, 1980-ban már felnőtt férfiemberként él együtt a kelet-európai mozgásokkal, ellentmondásokkal, feszültségekkel, Szabad Európás hírekkel, lengyel szamizdatokkal.

 

Adomázó, anekdotázó jókedvében mindenkiről volt még egy története. Veszprém város és a megye közéletének áramkörét képes volt néhány mondattal megrajzolni, és tudta, hol gyönge az áramforrás, hol rejtőzködik a fogyasztó és miért lesz újra és újra zárlatos a rendszer, ez a közép-európai abszurd világ.

 

Emlékezünk azokra a pillanatokra, amikor Horváth Balázs útja találkozott a mienkkel az 1980-as évek végén. Az MDF-be 1988 szeptemberében lépett be.

 

A Kádár-rendszer legelvetemültebb diktátorainak egyike uralta akkor Veszprémben a megyét, ahogy akkor emlegették félelemmel zúzott gúnnyal - a „polpot" megyét, mintegy a kemény diktatúra jelképes és sajátos birodalmát a „puha diktatúrán" belül.

 

Így ismerte, így emlegette megyéjét Balázs is, amikor jogos félelmeken felülemelkedve, kockázatot vállalva, társaival együtt életre hívta itt Veszprémben az MDF helyi szervezetét, az országban az elsők között, és egy felejthetetlen nagygyűlésen, az egyetem zsúfolásig telt aulájában, az 1956-os forradalom lázas állapotát fölidéző hangulatban, tettvágyban elindította a rendszerváltoztató folyamatot.

 

Mint gyakorló ügyvéd, közvetlenül érzékelte a jogállam hiányát, és ennek a hiánynak a kisembereket sújtó következményeit. Mindenkor a kiszolgáltatottak pártján állt. Embersége, szociális érzékenysége, az ellentmondásokat föltérképező képessége, a nem elegendő jogot, de igazságot is szolgáltatni kell alapelve szükségszerűen állította mellénk.

 

Hamarosan az MDF jogi munkacsoportjának egyik meghatározó egyénisége lett. Fontos szerep hárult rá 1989 nyarán, a békés átmenet megvalósítását célzó háromoldalú politikai tárgyalások idején. Akkor az állampárt szervezeti felépítésével és vagyonával foglalkozó munkabizottság tagjaként elsősorban az állampárt alá rendelt Munkásőrség feloszlatásán és a munkahelyi párt-alapszervezetek megszüntetésén fáradozott. Jelentős eredményt értek el, hiszen a háromoldalú tárgyalások idején még csak fel sem vetődhetett, hogy két-három esztendő múlva már nem lesz KGST, nem lesz Varsói Szerződés - és nem lesz Szovjetunió sem. Kitaposott utak hiányában, bizonytalanságban, a fenyegetettség történelmi veszélyeket jósló árnyékában tárgyaltunk és értünk el eredményeket.

 

Ekkor már Horváth Balázs részese volt az MDF országos közéletének, politikaformáló történéseinek, Antall József szűkebb környezetének, de nem szakadt el Veszprém városától és a megyétől sem. Attól a megyétől, amelyik 1991-ig a szovjet megszálló haderők egyik legfontosabb bázisként foglalt el sok-sok négyzetkilométert.

 

Horváth Balázs elnöke volt az MDF városi szervezetének, tagja a megyei választmánynak, és így lett, a hétköznapok valóságával lett országos ügyeknek ügyvédje és ügyvivője. Elindult egy másik pályán, melyet valószínűleg korábban nem is sejthetett, egy veszélyesebb, meredeken emelkedő pályán a közélet, az országos politika sodrásában, örvénylő fenyegetettségben, történelmi küldetésében.

 

Az első szabad választáson szűkebb hazájától bizalmat kapott, országgyűlési képviselő lett. Amikor pedig ránk szakadt a kormányzás felelőssége, Horváth Balázs a rendszerváltó Antall-kormány minisztere lett.

 

Annak a minisztériumnak lett irányítója, mely a diktatúra titkos szervezetei, a politikai rendőrséget is magába foglalta, a Kádár-rendszer kiterjed erőszakszervezetét és besúgói, ügynöki hálózatát működtette előtte.

 

Ez volt a pártállam legsötétebb bugyra, amelyet nemhogy a demokratikus államrend számára átalakítani és demokratikus eszközökkel irányítani, de még csak áttekinteni is szinte emberfeletti feladat volt, a gyors bukás minden elképzelhető kockázatával.

 

Horváth Balázsra, a belügyminiszterre valóban embert próbáló feladat és felelősség hárult. Érzékeny lelki alkatának, humanista és demokrata meggyőződésének, élet- és emberszeretetének is alighanem legnagyobb próbatétele volt ez a miniszterség. Helytállt - még akkor is, amikor a hírhedt taxisblokád során egy rövid időre a politikai banditizmus lett úrrá az országon, s ezzel együtt beindult az a rágalomhadjárat is, amelynek elsőszámú célpontja éppen ő lett, az ország belügyminisztere.

 

Az is meglehet, hogy éppen ez az aljas rágalomhadjárat lett az a kohó, amely megedzette az érzékeny, ilyesmihez nem szokott lelket, de talán éppen ez a stressz volt az, amely először támadt olyan erővel, hogy kikezdhette testét, szervezetét.

 

Ezt az iszonyatos gyötrelmet képes volt derűvel föloldani, s ha befelé sírt, könnyeit nyelte, rendkívüli erőfeszítéssel próbálta környezetét, barátait a tehetetlenség görcseiből kiszakítani, s egy történettel, célzatos tanmesével adott reményt, kapaszkodót.

 

Kedves, könnyed és jókedvű társ volt a mindennapokban, komoly és következetes eredeti eszméink és közös céljaink képviseletében. Hűsége ezekhez az eszmékhez és célokhoz kötötte, ez a szigorú hűség életeleme volt.

 

Belügyminiszterként szakmapolitikai sikerélménye Közép-Európa első önkormányzati törtvényének megalkotása és a demokratikus magyar rendőrség újjászervezése volt. Tárca nélküli miniszterként a határon túli magyar ügyeket képviselte. Tájékozódó képességét még a temesvári forradalom idején sok-sok veszélyes és tilalmas út és hiteles találkozás csiszolta, erősítette.

 

Közvetlen ember volt miniszterként és közösségi ember maradt a miniszteri rang elvesztése után is. 1988 óta az Ügyvédi Tanács, 1996-tól az Országos Ügyvédi Kamara elnökségi tagja. Részt vett a Magyar Jogász Egylet munkájában is.

 

Sportember volt, tagja a Magyar Lovassport Szövetségnek és a Magyar Vitorlás Szövetségnek. Az Országgyűlésben önálló és később elfogadott indítványt nyújtott be a Nemzeti Lovas Program elkészítéséről, és az ehhez szükséges kormányzati intézkedések meghozataláról.

 

Mindenkor szót emelt a közérthető jogi nyelvezet érdekében, nem tűrte a jogi fércmunkát.

 

Mi, a Nemzeti Fórum képviselői is tanúsíthatjuk, hogy az országgyűlésben, az országos közéletben elszántan küzdött Veszprém városának érdekeiért, a megye településeinek gazdagodásáért. Keményen harcolt a 8-as út, az Ausztriától Szolnokig tartó nyugat-kelet irányú átvezető gyorsforgalmi út, illetve autópálya megvalósításáért. Jó utat Európába, de a szomszéd településre is - vallotta.

 

Választókerülete nem ok nélkül ragaszkodott képviselőjéhez. BÁND, BARNA, HÁRSKÚT, HEREND, HIDEGKÚT, MÁRKÓ, MENCSHELY, NAGYVÁZSONY, NEMESVÁMOS, PULA, SZENTGÁL, TÓTVÁZSONY, VESZPRÉMFAJSZ ÉS VÖRÖSTÓ településeken élők emlékezetében nemcsak az országosan, képernyőről is közismert politikus, de a szeretetreméltó és szeretetosztó Horváth Balázs is megmarad.

 

Helyi közösségeket, nyugdíjas klubokat, sportegyesületeket, polgárőröket, kórusokat és zenekarokat, amatőr színjátszókat, kézműveseket segített, egyéni életsorsok, drámai helyzetek megoldásához adott hasznosítható tanácsokat. Kereszteket és digitális köztéri órákat állított, kerékpárutak építéséért kilincselt, s küzdött a kistelepülések megmaradása, az egészséges élet feltételeinek megteremtése érdekében. Ha akarnánk, akkor se tudnánk összeszámolni, hogy hány szegény sorsú tehetséges diáknak, fiatal családosnak adott anyagi segítséget, sehol sem jegyzett magánösztöndíjat. Még Antall József miniszterelnök bízta rá a Haza és Haladás Alapítvány felügyeletét és országos méretekben, Filó Katalinnal élénkítették támogatásokkal a helyi közösségeket. Tették ezt addig, még az általuk is alapított MDF új vezetői el nem vonták Tőlük ezt a lehetőséget is. De ez már az új megpróbáltatások, csapdák és gyötrelmek időszaka.

 

A legsúlyosabb az volt, az a képtelennek tűnő helyzet, amikor rá kellett ébrednie, hogy immár nem is az ellenfelei vagy ellenségei, de saját pártbéli vezetői kerülnek vele szembe egyre gyakrabban és egyre kíméletlenebbül, miközben ő nem változott sem elveihez való hűségében, sem eredeti szándékaiban és magatartásában.

 

Az MDF közéleti, közösségi otthona volt. Ezt építette, ápolta. Ez az otthon Horváth Balázs életével is együvé vált, ahogyan sok-sok ezer, tízezer ember, alapító MDF tag élete, helyi és országos küzdelme épült ebbe a közéleti otthon alapzatába, falazatába, mennyezetébe, és amíg a politikai küzdőtéren a hipnotizáló és privatizáló hatalmakkal szemben próbáltuk a lehetetlen helyzetben elérni a lehetséges eredményt, aközben jöttek, jődögéltek szép csöndben, először még észrevétlen a nézelődők, a politikai turisták, jöttek a maszkos alakoskodók, jöttek a képviselői napozóágyakkal sütkérezni műfényben, rivaldában, megszavaztatott éljenekben, dicsőségben, s mint annak idején Buda vára, úgy került a törvénytelen cselsorozattal, hamis ígéretekkel a pártütők kezére az MDF.

 

Végül velünk, társaival együtt lakoltatták ki abból az épületből, amelyet mindvégig az otthonának tekintett, s amely magyar volt és demokrata és fórum. Abból az épületből, amelyet maga is épített, történetének eleven része volt, s azok űzték el, akik csak használatba vették.

 

Arra gondolok, sokan arra gondolunk, hogy lehetett-e Balázs számára a gyógyíthatatlan betegség szenvedései közepette is fájdalmasabb valami annál, amit ez a méltatlan helyzet jelenthetett neki élete utolsó szakaszában.

 

De íme, megint Horváth Balázs rendíthetetlen hite győzedelmeskedett: volt ereje még velünk együtt új építkezésbe fogni, útjára indítani a Nemzeti Fórumot, részt venni egy nagyobb szövetség munkájában, nemzete és a magyar demokrácia szolgálatában.

 

A pártütők hasztalan próbálkoztak, Horváth Balázst Orbán Viktorral, a FIDESZ vezetőivel, az MDF alapító elnökeivel, a lakiteleki alapító nyilatkozattal azonosuló tagsággal őt sem sikerült szembefordítani. Utolsó közéleti erőfeszítésével még mandátumot szerzett, mert a barátainak megígérte.

 

Most pedig „úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra."

 

Kosztolányi versmondatát mormolva búcsúzom Tőled, kedves Balázs, s történik mindez megint fenyegető időben, amikor erősen kell kapaszkodnunk, hogy az ország és a kárpát-medencei történelmi hazánk sorsa jobbra forduljon.

 

Tudom, kedves Balázs, hogy maradó emléked dolgozik tovább velünk és közöttünk, erőt ad nekünk ebben a reánk váró, előttünk tornyosuló történelmi küzdelemben. Az életed így teljesedik, Wass Albert hitével ragyogtat megújult reményt: „nincs halál, csupán az élet színeváltozása"

 

Isten veled, kedves Balázs!

Isten Velünk, kedves Barátom,

Barátaim!


Veszprém, 2006. július 12.



Lezsák Sándor

 

 

Képtár


Kurultaj a bugaci pusztában
2018. augusztus 11.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép