Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Hűség a jövendőhöz
2014. augusztus 1.

Tanár, kultúrmunkás, költő. Politikus. Aligha túlzás: nélküle nincs MDF, nincs népfőiskola Lakiteleken, nincs hungarikumtörvény. Politikusi legendáriuma a Kádárrendszerben kezdett íródni: ellenzékiként gyűjtő- és gyújtószerepet vitt. Lakiteleki háza kertjében „nyílott ki” 1987-ben egy népi mozgalom, amely kormányerővé lett a rendszerváltáskor. Ma népfőiskola-vezető, a Nemzeti Fórum elnöke, képviselő, az Országgyűlés fideszes alelnöke: Lezsák Sándor.

Ha valami közöset keresünk élete próbáiban, tán e szóban leljük: hűség. Hűség a politikusi credójához, hitéhez, családjához, életeszményéhez.

Tegyünk kis kerülőt. Most nehéz elszakadnom a budai Szent Imre Gimnáziumtól – onnét jöttem e beszélgetésre –, a diákseregtől, a hangulattól, ami ott a levegőben volt, s a szavaiktól. Arról beszélgettem velük, hogy mit jelent a „Himnusz kívülről, belülről”…

…ez a Kairosz Kiadónál megjelent portrékötetének címe…

Igen. Ezekkel az elhivatott fiatalokkal az értékkövetésről, a nemzeti ethoszról beszéltünk. A felvezetőben említett hűség a legteljesebben így értelmezhető: hűség a jövendőhöz. A jövő ott van a múltunkban! Az értéket kell föltérképezni minden nap, szüntelen, s erősíteni. Mi másban, mint családi közösségben, egyházi közösségben, egy település közösségében – a nemzet közösségében. Jó volt érezni, hogy íme, milyen minőségi változás van az iskola világában, mégis, milyen nehezen jutottunk el oda, hogy egy kis elégedettség legyen bennünk, egy kis sikerélmény.

Hűség a jövendőhöz

Egykori tanítványai mondják, ön mindig sikerélményhez igyekezett juttatni őket.

Ez mindennek az alapja. Kell egy ösztönző erő, hogy az ember ne állandó szorongással élje meg a napi feladatokat, hogy jaj, Istenem, mi lesz, ne pániktudattal – hanem egészséges veszélytudattal. Akiben ez megvan, az tudja, hogy mit kell félteni, s föl tudja mérni, mi az ő és a közösség feladata.

Szavaiból ágazik ki a kérdés: önben örökké él az egykori népművelő?

Én ezt szent szónak tartom. Olyan népművelőket ismerhettem, akik a két világháború közötti hagyományrendben nevelődve tanítóként, kultúrházi szolgálatban, helytörténészként, színjátszó- vagy néptánccsoport vezetőjeként valóban népnevelők voltak.

Ez a „családban marad” – gondolok felesége vagy gyermekei hagyományőrző- és átadó munkájára. Ön nagycsaládos, ráadásul vannak még nagyobb „családjai” is – olvasók, visszajáró tanítványok, párttársak, na és a népfőiskolán az évek alatt megfordult több tízezer ember. Sok vasat tart a tűzben. Győzi a rendet?

Nehéz, de igyekszem rendet tartani. A tennivalóim összefüggnek, egymást feltételezik; olykor kezdetben a dolog nem annak látszik, ami lehet – a kis búzaszemből a gyökér, aztán a szál, a kalász –, de végül minden a természet rendje szerint alakul.

Hogy bírja energiával?

Ez csapatmunka. Dolgozni mindenki tud, de dolgoztatni nehezebb. A parlamenti munkában több cikluson át minden törvényjavaslatban elmélyültem, szakértők segítségével. Volt törvénytervezet – például a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségi tervezete –, amelyről hatszáz embertől kértem írásban véleményt, félezer válasz segítségével alakult ki az álláspontom, s módosító javaslataimat a Tisztelt Ház befogadta. Sikerélmény nekem s a több száz embernek! Életszerűvé válik minden gondolat, ha tudunk kérdezni; így vagyok ezzel a népfőiskolai munkában is.

Most például a magyar érték- és hungarikumtörvény végrehajtása során a helyi értéktárak felállítása érdekében rendezünk Lakiteleken kurzusokat egyetemistáknak, akik részt vesznek az értékmentésben, a helyi értéktárak kialakításában az egész Kárpát-medencében – s ehhez

közös gondolkodás kell. Ebben is teljességre törekszem.

Szoktuk mondani, hogy ez vagy az a nemzeti minimum – én azt mondom, célozzuk meg a nemzeti maximumot, a lehetetlenben is a lehetségest. Ez belőlem is kihoz plusz erőforrást, amelyet tán a Jóisten segít, mert nem tudom másként ennek a titkát…

Kérdez, sokakat – az önépítkezés igénye szerint is?

Igen. A beszélgetések mélyén rejtőző élmények is erőt adnak. Járom az országot, és tapasztalom, mint a ’90-es évek elején is, hogy van egy másik Magyarország, nem csak a „hivatalos”. Most azt látom, hogy van egy másik fiatalság is, amely fogékony, keresi a kapcsolatokat. Jó példa erre a keleti nyitás igénye. Nyolc „kis nyelven” indítottam tanfolyamokat a Polgárok Házában, a népfőiskola szervezésében, és mindegyikre volt jelentkező. Nyitni kell, több lábon kell állni az országnak! Műfordítói tábort szervezünk fiataloknak, hogy ne a pénzen múljon, a nehezebb sorsú diák is tudjon kazak, azeri vagy

éppen török nyelvet tanulni, fordítani, kulturális- és emberi kapcsolatokat építeni. Akikben van érzékenység és hajlam, ki kell teljesíteni. Ezt tesszük mi Lakiteleken.

Hűség a jövendőhöz

Színtiszta klebelsbergi modellt valósított meg, amely a határokon túl, az elcsatolt területeken is szép lassan meggyökerezik. Ezzel nemcsak a tudás, de a hit elmélyítése is együtt jár, nem?

Azok közé tartozom, akik Istenről, hazáról, szabadságról, szerelemről, családról, vagyis a benső dolgokról nehezen beszélnek, de az én fogalomtáramban ezek együtt – maga a népfőiskola.

Az országot és a Kárpát-medencét járva a ’80-as években érzékeltem, hogy a nemzeti azonosságtudat mennyire „foghíjas”, mennyire szervezetlenek vagyunk. Ahogy Csoóri Sándor mondta: külön-külön még vagyunk valakik, de együtt nem mutatunk fel nemzetalkotó és időálló értékrendet. Ezt céloztuk meg az MDF létrehozásával, és tudtam, kell egy háttérműhely, egy emocionális-érzelmi intellektuális képző bázis, hisz negyven év kimaradt!

A felnőttek világában kellett egy „speciális kollégium”. Ennek csírái megvoltak egyházi közösségekben, egy tudós vagy ötvenhatos elítélt szellemi környezetében, de az intézményi háttér hiányzott. Erre született a Lakiteleki Népfőiskola.

Amely az évek során önálló életet kezdett élni, megkerülhetetlen entitás lett.

Valóban szellemi központtá vált. Engem közben kizártak az MDF-ből – talán épp emiatt –, de a múltunkból nem lehet kizárni… A múltból gyökereztettük a jövőt, és a népfőiskolában a múlt is, a jövő is megjelenik.

A szellemi műhely ellenszélben működött, a baloldali kormányok gáncsolták, önök élethalálharcot vívtak.

Majdnem elveszett…, magamra maradtam…, és ha Gyulay Endre püspök nem áll mellém, akkor ez a népfőiskolai gondolat egy nagy kudarcélmény lett volna. Mellém állt Szőke János atya is, Mindszenty József bíboros boldoggá avatásának vatikáni posztulátora, aki kurátorunk volt másfél évtizeden keresztül. A Szeged-Csanádi Egyházmegye megvásárolta a népfőiskola ingatlanjait, így megszűnt az anyagi csapda. Azt mondtam, ha a katolikus egyházam ezer évig az efféle intézmények jó tulajdonosa volt, újabb ezer évig is az lesz, a két időszak közötti harminc évben pedig én e vagyon kezelőjeként helytállok.

A második Orbán-kormányig azért nehéz esztendőket éltünk át, de most már a Kárpát-medencei népfőiskolai fejlesztő program állami támogatást kap. Tágabb körben megvalósul az, amit húsz év alatt modelleztünk, és sikeres próbatétel volt ez.

Ön hívőként a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéhez tartozik, de élő kapcsolata van a mi egyházmegyénkkel – ahol előadóként sokszor van jelen –, és szoros szellemi-baráti viszonyt ápol Kiss-Rigó László püspökkel.

Mindig érezzük püspök úr figyelmét, élményszerű beszélgetéseink vannak, amolyan „sűrű”, tartalmas eszmecserék ezek. Ő is, Bábel Balázs érsek úr is gyakran tiszteli meg ünnepeinket, gazdagítják életünket, szentmisét celebrálnak…

…az ön és felesége, Gabriella asszony által építtetett Szent István kápolnában…

Ez a kápolna már a népfőiskola szerves része. Örök kérdés, hogy mit hoz a jövő – de ez helyesen úgy hangzik: mit viszünk mi a jövőbe. S ehhez a hit kell. Az általam kezdetben óvatosan megfogalmazott „nemzeti reneszánsz” ma itt van! Abban élünk – egy keresztény magyar nemzeti közösségben. Az utódokra ezt hagyjuk.

A kápolna előtt egy „babaharang” áll. Baba-találkozóinkon, a szülők és gyerekek közös szentmiséje után háromszor kondítják meg, és mindig három hangon szól. Az első kondítás a meg nem született babákért van – ekkor szinte jajong a harang. Aztán megkondítjuk a megszületett babák örömére – ilyenkor ujjong! A harmadik kondítás a szülők, nagyszülők, nevelőszülők tiszteletére van; akkor olyan méltóságos a hangja… Tisztelet nekik, ők adják át a gyermekeknek azt, amit Isten segítségével megteremteni képesek voltunk.

Várkonyi Balázs

(Forrás: Toronyirány - Szeged-Csanádi Egyházmegye lapja)


Képtár


Kurultaj a bugaci pusztában
2018. augusztus 11.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép