Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Korszakváltás
2010. július 13.

Bíró Zoltán előadása

Elhangzott a Lakitelek Népfőiskolán, az Európa Szabadegyetem programjában, 2010. június 30-án

Tisztelettel köszöntök mindenkit!

Sándor elmondta azt, amivel kezdtem volna a mondókámat, hogy ebből a jó néhány írásból sose lett volna kötet, ha rajtam múlik, mert az az érzésem, hogy ami megjelent már egyszer újságban, azokat összeszedni egy kötetbe nem sok értelme van, különösen olyan helyzetben, amikor az emberek nemigen olvasnak,s ha már olvasnak valamit, akkor olvassanak jó regényt, szép verset, vagy valami egyebet. De Lezsák Sándor addig nyugtalankodott ekörül, addig ösztökélt, amíg azt nem mondtam, hogy jó, próbáljuk meg. Így jelent meg az Antológia Kiadó gondozásában ez a Korszakváltás című kötet, a Magyar Hírlapban közölt publicisztikai írásaimból. Ezek után azt kellett valamiképpen kitalálni, hogy mégis kapjon valami szerkezetet az egész, tehát legyen valami saját logikája a kötetnek. Ezt kíséreltem meg és talán valamennyire sikerült. Igyekszem most röviden ennek a publicisztikának néhány fontos eleméről szólni.

Először is tisztázni kellene valamit a köztudatban, a mi gondolkodásunkban. Nap mint nap elhangzik az, hogy itt nem történt rendszerváltás, hogy új rendszerváltás kell, holott ennél sokkal súlyosabb a helyzet. Először is történt rendszerváltás, hiszen azt rendszerváltásnak kell tekintenünk, hogy megváltozott a gazdaság struktúrája, megváltozott a sajtó, a nyilvánosság szerkezete, megváltozott a politikai szerkezet, a jogrendszer az országban, megváltozott gyakorlatilag minden, ami egy rendszernek a képéhez tartozik, és részben meghatározza azt.  Ugyanakkor a rendszerváltás ugyanazokkal a személyekkel ment végbe, mint akik irányították a magyar politikát előtte évtizedeken át, sőt, és ez a súlyosabb ügy, hogy olyan személyekkel, akik ugyan nem voltak jelen az elmúlt évtized, vagy évtizedek politikájában a láthatóság szintjén, de a háttérben nagyon is jelen voltak már a Kádár rendszer ’70-es éveitől, sőt gyakorlatilag a ’60-as évek közepétől, tehát az úgynevezett kádári konszolidációs folyamat kezdetétől. Én nagyon jól emlékszem arra, hogy volt egy Fock Jenő nevű miniszterelnök, s én az ő regnálásához, miniszterelnöki időszakához kötöm azt a fajta rendszerváltást, amire én azt mondom, hogy ellopták a rendszerváltást.

Tulajdonképpen akkor indult el egy olyan nyugatosítási folyamat, kényszerűen, kényszeredetten, a Kádár rendszernek egy olyan feloldása, olyan liberalizálása, ami a diktatúrát megtartotta, de az ország irányítását nem csak kelet felé, hanem nyugat felé is kiszolgáltatta. Tehát lényegében ekkor lépett be a nyugati tőkés hatalom, a banktőke igazán az ország életébe, és ekkor kezdték el úgy átalakítani az elosztási viszonyokat, hogy mesterségesen kezdték megteremteni a társadalmi igazságtalanság felemás rendjét. Ezzel két dolgot próbáltak elérni, az egyik, hogy viszonylag jól megfizetni, a vezető réteget, mindenütt a társadalmi élet különböző területein, és ugyanakkor ezeket az embereket tökéletesen, vagy még tökéletesebben odakötni a rendszerhez azzal, hogy most már ne csak a hivatali fegyelem, ne csak a pártfegyelem, hanem az érdekeltség is kösse a rendszer kiszolgálásához őket.  Ezt azért mondtam el,  hogy messze visszamenjek a történetben, hanem azért, mert a mai korszak az lényegében annak az elmúlt néhány évtizednek a szerves folytatása, más formákban, más intézményrendszerrel, más felépítménnyel, mint akkor és ami itt kialakulóban volt lényegében már a Kádár rendszer utolsó éveiben. Különösen nagy fordulópont volt annak idején Fekete Jánosnak a fellépése és az, hogy Kádár teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került két irányból, és ez a két irány lényegében ma is megvan és az egész rendszerváltás során uralkodott.

Az egyik irány az amit – majd ha a Biszku filmet megnézik, akkor látni fogják – a Biszku-féle szélsőbaloldali szerveződés a Kádári  politikával szemben, és a másik oldalon pedig  a liberális szorongatás a Kádár rendszerrel szemben. Lényegében azt jelentette, hogy nem tud mozdulni az ország, a rohamosan eladósodó ország, a nyugat felé nyitni akaró, ugyanakkor szovjet impérium alá gyűrt ország, nem tud megmozdulni sem a szovjet erők engedélye nélkül, sem a nyugati befolyás vonatkozásában. Ugyanez lényegében megmaradt. Most a Szovjetunió ugyan nincs, a személyi maradványai azok azonban bőven itt vannak, bőségesen, és ezek a maradványok, ezek most ott ülnek a Parlamentben. Pontosabban most is ott ülnek a Parlamentben. Végig kell nézni az MSZP tagjait, az arcokat és hozzátéve a neveket, és hogyha valaki veszi a fáradtságot, akkor hozzátéve ezeknek az embereknek a múltját, azt a magatartást, amit tanúsítottak mindvégig, akkor láthatja, hogy kik voltak eszközemberei itthon a rendszerváltás ellopásának. És ez nemcsak az MSZP-t jelenti – és ez a legrosszabb ebben a helyzetben –hanem a KISZ Központi Bizottságának a vezérkarát jelenti, amelyiket teljes egészében átmentettek a gazdaságba, persze MSZP-s vezetőkkel együtt. És innen a gazdaságból egy ragyogó fordulattal természetesen vissza tudtak jutni a politika irányításába is, mert megvették a sajtót először, majd a gazdaság és a sajtó segítségével megteremtették a feltételeit annak, hogy visszavegyék a hatalmat. Ez történt a Horn kormány felállásában, az MSZP akkori győzelmével, és ez folytatódik tovább, ez folytatódott és kiteljesedett lényegében mindennél rosszabb formában a Gyurcsány időszak alatt.

Én tehát a korszakváltás szót használom most pontosan azért, mert ezt én többnek érzem annál, amit a rendszerváltás ki tud fejezni. Itt egy egész korszak lezárásáról van szó az országgyűlési választások nyomán és az új kormány megalakulásával. Ha ez a korszakváltás sikerül, akkor az országnak szerencséje van, ha nem sikerül, akkor az ország ugyanabban a bugyorban fog kínlódni, mint amiben eddig volt, azzal a különbséggel, hogy talán nem fognak leköpni az utcán senkit azért, mert nemzeti színű szalagot használ a kabátján, vagy az asszony a táskáján, stb. Lesz egyfajta nemzeti színezete az egész rendszernek, de valójában a rendszer ugyanaz marad. Tehát itt a nyugati tőke markában vagyunk – most már egyértelműen –, és azok a szovjeteket gátlástalanul kiszolgáló, és a  marxizmusra esküvő, a politikai ellenőrzés rendszerét megteremtő emberek, akik akkor voltak és akik korábban működtették az ÁVO-t, legalábbis utódaik révén liberális-baloldali vagy szociáldemokrata mezt öltöttek.

És itt jön az SZDSZ, valamint utódpártja, a Lehet Más a Politika. Emlékezzenek rá, hogy ugye nagy hangon az SZDSZ annak idején óriási antikommunista propagandát fejtett ki, megnyertek maguknak szerencsétlen, hiszékeny embereket  s bár mi tudtuk jó néhányan, hogy becsapják őket,de nem tudtunk mit tenni, mert azzal az antikommunista demagógiával, a legalpáribb propagandával amit az SZDSZ bevetett, azzal szemben, abban a közhangulatban nem nagyon lehetett mit tenni. Illetve amit lehetett azt megtettük, de veszélyes helyzetet teremtettek. Napjainkban ez az SZDSZ megy tovább most a Lehet Más a Politika címén. Tessék megnézni a Schiffer pártját, csak rájuk kell nézni, meg kell nézni azt a viselkedést, figyelni kell az észjárásukat, magatartásukat és ez mindent elárul. Ők most zöldeknek mondják magukat, én szerintem egy kicsit átszínezték zöldre azt az SZDSZ- kéket; mondhatják azt is, hogy semmi közük az MSZP-hez,mert rettenetesen félnek attól, hogy ha az MSZP magához tudja őket rántani a nyilvánosság előtt valamiképpen, akkor abból őnekik nem származik semmi jó, hiszen az MSZP most olyan vert helyzetben van – legalábbis átmenetileg –, hogy nekik nagyon nagy szükségük lenne egy társra, egy szövetségesre, mint ahogy volt korábban is.

Horn Gyulának volt annyi esze, hogy ő nem ment volna bele az SZDSZ-szel való paktumba, hogy ha nem lett volna feltétlenül szüksége az SZDSZ-re. A nagy MSZP-nek, az akkori MSZP-nek is múlhatalanul szüksége volt az SZDSZ-re. Most ugyanez a helyzet kezd kialakulni, ugyanez a helyzet szerveződik, és az a Gyurcsány Ferenc, aki itt uralkodott 8 évig – mert ő uralkodott, ez nem kétséges –, ő uralta a pártját, ő uralta a kormányzati munkát akkor is, hogy ha nem ő volt a kormányfő. A dolog lényege azonban az, hogy Apró Piroska és az egész Apró-klán ott áll a háta mögött, ez politikai és nem utolsó sorban pénzügyi, anyagi erőt jelent. Én nem hiszem, hogy Gyurcsány még egyszer személy szerint ennek az országnak valamilyen szintű vezetője lehet, de azt tudom, hogy ezek átalakuló művészek. Ez az átalakuló művészet nagyon jól megnyilatkozott a rendszerváltás első pillanataitól kezdve mindvégig, és ez nem fog változni. Tehát meg fogják teremteni azokat a szervezeti feltételeket, amelyek megfelelő nyugati, hálózati támogatással, megfelelő hazai szemtelenséggel, demagógiával, hazudozással és sok minden mással, megfelelő díszletekkel és megfelelő jelmezekben újra fogja szervezni magát.

Most itt a kérdés az, hogy miután előállt Orbán Viktor ezzel a  programmal, miután elvégezték az első pillanatban ahogy a kormányra kerültek, azokat a szimbolikus intézkedéseket, megtették azokat a szimbolikus gesztusokat amelyeket egyrészt ígértek, másrészt pedig valóban szükség volt rájuk, /gondoljanak itt a kettős állampolgárság ügyének a kezelésére elsősorban/, amelyeket rendkívül ügyesen és nagyon gyorsan, azonnal elintéztek és utána rögtön hozták a programot, máris támadták őket . Én azt hiszem, hogy ez egy kiváló indulás és mégis tele vagyunk aggodalommal, és ez az aggodalom abból származik részben amit az előbb én bátorkodtam elmondani, másrészt abból, hogy a FIDESZ-en belül, mint minden gyűjtőpárton belül – ezt mi az MDF-ben bőven megtapasztaltuk – mindenféle erő, mindenféle szándék, mindenféle ideologikus vagy politikus akarat, mindenféle karrier vágy valahogy összegyűlik, és ezek az erők mindig mozognak. Ezek nem maradnak egy percig se nyugton a pártokon belül sem. Tehát itt egyszerre kell Orbán Viktornak és a csapatának megoldani azt, hogy Magyarországon súlyos szociális válság van és súlyos pénzügyi válság van. Megoldani azt, hogy egyre nagyobb tömegek követelni fognak.

Az hogy kibírták az emberek a Gyurcsány alatt és nem lázadt föl ez az ország, ez a társadalom, ez önmagában véve egy egészen különös jelenség. Ezt én próbáltam egy-egy írásban így-úgy elemezni eddig is, de attól tartottam korábban is és most is ettől tartok, hogy nem akkor robban a bomba, és nem ott, ahol kellene és nem akkor, amikor kellene. Ha az elégedetlenség túlságosan fölforrósodik, és ezt föl is forrósítják mesterségesen – mi nagyon jól emlékszünk Lezsák Sándorral a taxisblokádra –, akkor komoly bajt tudnak okozni. Tudniillik akkor nem az a kérdés, hogy hányan vannak ők balliberálisok, mint ahogy soha nem ez a kérdés. Amerikában sem az a kérdés, hogy melyik párt körül hányan vannak, hanem az a kérdés, hogy akik kézben tartják az elnököt, vagy az elnökjelölteket azok meddig hagyják őket futni. Nézzék meg az Obama-jelenséget, nagyon világos képletnek tűnik innen Magyarországról, a bankhatalom, a nagytőke hatalma, a globális tőke hatalma óriási. És másutt sem közvetlenül az elnököt, a miniszterelnököt kell nekik leváltani, nem is tudják, hanem a saját népét kell ellene föllázítani, a saját népe küldheti el, a saját népe buktathatja meg.

Figyeljék meg, Amerikában már Obama népszerűsége csökkenőben van, és ennek a csökkenésnek több oka van: Izrael, az izraeli politika, az izraeli érdekek, de ott vannak a belső nagytőke érdekei, és ezek az érdekek bármikor, Magyarországon is részben külföldi mozgósításból, részben hazai mozgósításból elérhetik azt, hogy a legnépszerűbb emberrel szemben is föl tudják lázítani a népet. Én azt gondolom, hogy ezzel kell elsősorban számolni, és hogy ha a FIDESZ és szövetségesei – sajnos a Nemzeti Fórumot a FIDESZ nem szokta emlegetni, amikor a szövetségesekről van szó – ezt észreveszik, akkor lássák világosan, hogy két fő tényezője van ma a világpolitikának. Abban van főképpen szerepe ennek a két tényezőnek, hogy megúszhatunk-e egy következő világháborút, vagy sem, ez a két tényező: a nemzeti kérdés és a szociális kérdés az egész világban. És Magyarországon mind a két kérdés hangsúlyosan van jelen és hangsúlyosan megoldatlanul egyelőre. Aminek részben oka Trianon, és ezen nyilván egy kormány nem tud egyik napról a másikra változtatni, sőt hosszabb távon is csak részben lehet korrigálni mindazt, ami Trianonban történt, de ha az akarat látszik, akkor ebben az ügyben a nemzeti érzület fenntartása, a nemzeti öntudat megteremtése, vagy feltámasztása ügyében tud tenni, a szociális ügyekben és a gazdaság megélénkítésében szintén tud tenni, külön-külön a kettőben. Együtt az egészben, egyszerre azonban nagyon nehéz, és itt lehet buktatója a kormányzati politikának, illetve ott, hogyha olyan kompromisszumokat köt, amiket már a társadalom tűrőképessége vagy ezért, vagy azért, vagy ezen a ponton, vagy azon a ponton nem tud elviselni.

A másik, hogyha esztelenül megy neki a falnak, és vezeti az országot is a falnak. Én ilyentől nem tartok, úgy érzem, hogy inkább az előbbitől lehet tartani. Tudniillik az utóbbihoz megvan a politikai képesség, úgy érzem Orbán Viktorban személy szerint is és a kormány, ha ez a kormány működőképes lesz – már pedig úgy tűnik, hogy legalábbis a nagy része az lesz – akkor ez a kormányzat ezt a hibát nem követi el. A másik hibát – a kompromisszumok, az alkuk hálójába keveredni – azonban nagyon könnyű elkövetni, mert a szorongattatás nagyon erős. Belülről is erős, de főképpen kívülről. Ebben a helyzetben az Európai Uniós tagságot is ide számítva, aminek az előnyeit – ha vannak előnyei – ki lehet ügyes, okos politikával használni, de főképpen elkötelezett nemzeti politikával, de nagyon bele is lehet bukni, és nagyon áltathatja magát egy kormányzat, mint ahogy áltatta magát eddig lényegében az összes, az Antall-kormány is. Tökéletesen átadta magát a nyugati követeléseknek, ill. a nyugati érdekek érvényesítésének. Az összes többi, a szocialisták, a liberálisok ahhoz hozzászoktak évtizedek alatt, hogy átadják magukat az országgal együtt valamilyen hatalomnak. Tehát itt egyszerre kell megoldani azt, amit a politika művészetének neveznek, hogy óvatosan lépkedek, de nagyon határozottan, és minden olyan ponton, ahol a nemzeti érdeket képviselni kell, azt képviselem.

Ha ez a kormány ennek meg tud felelni, akkor ennek az országnak a jövőjét én meglehetősen bizakodva látom, ám ha ennek nem tud megfelelni, és ez azért ez egy idő mire kiderül, akkor nagyon nagy baj van, és azt tudom mondani, hogy ha most ez a kormány most megbukik, az előbb említett okokból, mondjuk egy év múlva, vagy valamikor a belátható jövőben, akkor most csakugyan az ország bukik. Körül kell nézni a környezetünkben, hogy kik vannak itt körülöttünk, a szlovák politikusokkal kezdve, de azért a többiről se legyen semmiféle illúziónk, körül kell nézni a nyugat-európai társadalmakban, főképpen politikusaik között, s én akkor az országnak nem látom semmiféle jövőbeli lehetőségét. Egy teljesen lepusztított, lélekben lepusztított, gazdaságában, anyagi viszonyaiban lepusztított országban egy ilyen bukás most, amikor nem fogunk tudni hirtelen új vezetőket honnan előkeríteni, akik elég okosak, és elég bátrak is ahhoz, és elég népszerűek is tudnak lenni ahhoz, hogy újra kezdjenek valamit, valóban az ország egészét veszélyeztetheti. Ez az újra kezdés az Orbán-kormánynak a privilégiuma most, ezt kapta az élettől – sorscsapásként, vagy dicsőségként ez most más kérdés –, ennek kell megfelelnie. Vagy meg tud felelni ennek, vagy nem. Legyünk azon, hogy tudjon megfelelni, mert itt ez most nemzeti érdek.

Köszönöm szépen!

Az előadást szöveghűen lejegyezte Sütő Linda.


Képtár


Márton-napi libavacsora a Népfőiskolán
2018. november 10.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019
Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00
Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét
Budapest
2018. november 17-18.
Mindszenty Emlékérem átadása
Budapest, Országház
2018. november 6. 11.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép