Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Lakitelek a remény találkozója volt
2012. szeptember 24.

Úgy tűnik, minden résztvevőben volt némi félelem, mégis győzött lelkükben a tenni akarás. Már ezzel is példát mutattak a mának.

A rendőrség, de a munkásőrség is alkalmas lett volna a lakiteleki rendezvény szétverésére 1987-ben. A pártállam azonban már nem érezte eléggé erősnek magát ehhez. Inkább megalkotta a híres társasági törvényt, amely ajtót nyitott az előprivatizációnak. Ma már tudjuk, ez volt MSZMP válasza Lakitelekre.

Lakitelek a remény találkozója volt

Bíró Zoltán, Pozsgay Imre, Czakó Gábor, Kiss Gy. Csaba (Fotók: MH)

Bárki bármit is mond, az 1987. szeptember 27-én rendezett lakiteleki találkozónak megvolt a maga sorsfordító szerepe. Ha egyelőre csak néhány, akkor igencsak bátor felszólalás formájában is, de a magyarság Lakiteleken talált újra önmagára, ott fogalmazta meg újra önmagát. Erre a találkozóra emlékeznek néhányan a szervezők, résztvevők közül. Volt, akit megkerestünk ugyan, de nem szólalt meg. Mert még a huszonötödik évforduló miatt sem érezte ennek aktualitását és okát. A nyilatkozatoknak nincs határozott forgatókönyvük. Mindenekelőtt azokra a kérdésekre reagálnak, hogy mi volt a szocialistának nevezett diktatúra válságának elmélyülése idején zajló értelmiségi találkozó jelentősége, s mennyiben váltak valóra az ott ébredt remények, megfogalmazott elképzelések. A többi személyesen és szeszélyesen kiválasztott emlék, de talán annál érdekesebb. Amit konkrétan senki sem említ, de szinte minden mondatban ott van, az a tapasztalat. A mai magyar politikai elitnek tanulnia kell Lakitelekből!

Bíró Zoltán irodalomtörténész:

„Nem volt egységes a résztvevők álláspontja Lakiteleken. Volt, aki reformot akart, volt, aki rendszerváltást. De a találkozón verbuválódott közösség aztán egy éven belül már radikalizálódott valamilyen formában, akkor persze már úgy is mint a tanácskozáson megalakult Magyar Demokrata Fórum törzse és tagsága.

Ami a félelmeinket illeti, szerintem tudtuk, hogy mindenre van esélyünk, akár a letartóztatásra is. Úton a találkozóra láttam, hogy Kecskemét és Lakitelek között csak úgy nyüzsögtek a rendőrök. Pozsgay Imre és Gajdócsi István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökének részvétele adott egyfajta védettséget a hatalommal szemben a rendezvénynek.

Lakitelek önálló társadalmi kezdeményezés volt, de nem használtuk vele kapcsolatosan az ellenzéki jelzőt. Hogy úgy mondjam „vértelenül” akartunk előbbre lépni, talán ezért sem volt a találkozónak forradalmi hőfoka.

A radikális urbánus ellenzékkel nem akartunk összebútorozni. De azért meghívtuk Vásárhelyi Miklóst, ám ő nem jött, eljött viszont Konrád György, s föl is szólalt. Nem volt mit kezdeni ezzel az ellenzékkel, mint kiderült, az utóbbi huszonöt évben ők kerültek kulcspozíciókba az MSZP-ben, a gazdaságban, a médiában egyaránt. Meglátták a veszélyt a lakiteleki találkozóban. Másnap a SZER-ben már Kasza László olyan kérdéseket tett fel, mintha antiszemita felhangjai lettek volna a tanácskozásnak, két hét múlva pedig ugyanezzel a váddal állt elő az amerikai sajtó.

Antall József Lakiteleken? Hm… Nem is ismertük még akkor, fel sem merült a neve. Később bukkant fel, már az MDF-ben. Végül is ő ült Für Lajos helyére az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon, mert Für, látva a liberális nyomulást, lemondott. Én sem csatlakoztam a tárgyalódelegációhoz. Alkotmányozó nemzetgyűlést akartam, a liberális oldal viszont eleve nemet mondott erre az elképzelésre. Elutasítottam a képviselőséget, s a kormányzati szerepet is. Nem akartam Antall Józseffel dolgozni. Antall alkut kötött a liberális oldallal, s ebből született meg végül is az ország javainak ellenőrizetlen privatizációja.

A lakiteleki reményeinket illetően másként alakult minden, mint ahogy képzeltük. Nemzeti függetlenséget, demokratikus berendezkedést akartunk. Világos, hogy napjainkban függetlenségről beszélni aligha lehet. A demokráciát pedig, hogy úgy mondjam elfoglalták a médiumok és a bankok.”

Pozsgay Imre egyetemi tanár:

„Azért hívtak meg a lakiteleki találkozóra, mert szerették volna, ha úgymond felülről is kap valamilyen támogatást a rendezvény. Fontos szempont volt az, hogy semmilyen törvénytelenség, törvénybe ütköző dolog se kompromittálja a rendezvényt, ezért nem kapott meghívót a demokratikus ellenzék legtöbb tagja sem, őket akkor már figyelte a rendőrség.

A felszólalásomban először is vázoltam az akkori politikai helyzetet, reformokról beszéltem, s arról, hogy szocialista demokrácia helyett meg kell alkotni a demokratikus szocializmust. Arra a német szociáldemokrata útra gondoltam, amely már szakítani tudott a marxizmus–leninizmus eszméjével, de szocialista maradt.
Próbáltam elhívni Grósz Károlyt. Elhárított, de üdvözletét küldte a tanácskozásnak. Romány Pált, a Bács-Kiskun megyei első titkárt is invitáltam, ő sem jött el. De Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke igen. Kádár lenyelte, hogy én ott voltam, de tudni kell róla, nem sokat adott az ilyen kezdeményezésekre, eleve megvetette az értelmiséget.

Azt a feladatot kaptam a lakiteleki találkozó közösségétől, hogy próbáljam valahogy nyilvánosságra hozni az ott megfogalmazott nyilatkozatot. Először úgy láttam, erre nincs lehetőség. Aztán megkértem a Magyar Nemzet című lapot, készítsen velem egy interjút. Készített, s ebbe egy az egyben beleapplikáltuk a nyilatkozatot. Mindez 1987 novemberében történt. A hatás leírhatatlan volt. Úgy emlékszem, 2.50 forintba került akkor a Magyar Nemzet a standon, de ezért a számért 200 forintot is elkértek kéz alatt. Kádár fegyelmit indított ellenem, jóllehet tényleg semmit sem értett az új helyzetből.

Egy ideig érvényesültek a Lakiteleken megfogalmazott elveink. Aztán az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain elhalványultak az MDF érvei, s már a liberálisok ötletei, kezdeményezései kerültek előtérbe. Hangosak is lettek. Csak az úgynevezett közjogi kérdésekről engedtek tárgyalni, a gazdaság, a kultúra, a média ügyéről nem. A következő állomás pedig már az Antall–Tölgyessy-paktum volt.”

Czakó Gábor író:

„Tisztelt nyulak! – így kezdtem a beszédemet a lakiteleki találkozón, jelezve, hogy a szocializmusban élő magyarság egy kísérlet alanya. Kísérleté, amely arra kíváncsi, képesek vagyunk-e élni szabadság és tulajdon nélkül.

Mit értünk el? Ma új izmus, a hatalomizmus igájában élünk. Ez is egy kísérlet, erkölcstelen célokkal. Egy személytelen, arctalan erő uralkodik rajtunk. Naivan vágtunk bele a rendszerváltás folyamatába, politikusaink szentül hittek a Nyugat jóindulatában. Emlékszem, az Antall-kormány idején kaptunk egyszer egy százmillió márkás német ajándékot, segítendő a rendszerváltás folyamatát. Nos, az ajándék tekintélyes részét német tudósok által írt vízügyi, mezőgazdasági s egyéb tanulmányok képezték… Ma már pontosan látni, hogy a Nyugat egyszerűen nem akart felemelni bennünket a saját szintjére. Megvoltak s megvannak ma is a technikái annak, hogyan lehet egyes népeket az alsóbb szinteken tartani. Például Görögországot, amelyet módszeresen megfosztottak a termelő gazdaságától, de így jártunk mi is korábban, nálunk is leépítették az ipart, a mezőgazdaságot egyaránt.

A demokratikus ellenzék nem illett a kialakuló lakiteleki mozgalomhoz. Ahogy a monori találkozójukon kiderült, ők mindenekelőtt az eurokommunizmust akarták megvalósítani. Lakiteleken vita alakult ki arról, hogy a nyilatkozatunkban szerepeljen-e a szocializmus szó. Akadt, aki szerette volna, de a többség elutasította. A találkozó résztvevői természetesen a nemzeti függetlenség pártján álltak, ez azonban illúzió volt, amint később ki is derült. Végül is egy olyan új rendszerbe kellett betagozódnia Magyarországnak, vagy éppenséggel egy olyan struktúrába akarják betagolni minden erővel, amely semmivel sem demokratikusabb mondjuk Kadhafi rendszerénél. Tehát hazugságban élünk, hazugságban tartanak bennünket.

A lakiteleki találkozót lényegében az hozta létre, hogy az emberek nem tudták kinyilvánítani a véleményüket, tehát kellett egy fórum, ahol végre így vagy úgy, de elmondhatták. Annyi eredményt azért elértünk, hogy ma – ha másként nem is, de – a különböző pártok tevékenységében, programjaiban artikulálódhat az egyes társadalmi csoportok véleménye. A mostani kormány is erre az útra lépett, a bankok, a multik megadóztatásával képviselni merészelte saját álláspontját, ezért a tőke haragra gerjedt ellene.

Nincs forradalmi helyzet ma Magyarországon, bár sokféle irányból és sokféle módon szorítják, szorongatják ezt a népet. A korábbiakkal, akár 1848–49-cel, akár 1956-tal, de akár a lakiteleki nekirugaszkodásunkkal szemben most arctalan és láthatatlan az ellenség.”

Kiss Gy. Csaba egyetemi tanár:

„Amit a lakiteleki találkozón elindult folyamattól reméltem, az részben megvalósult. Mert megtörtént a magyarországi politikai átalakulás. Az viszont más kérdés, hogy az átalakulás menetét nem egészen így képzeltük. Egyrészt nem sejtettük, hogy ilyen viharos gyorsasággal zajlanak majd a folyamatok. Másrészt viszont arra sem gondoltunk, hogy a kádári múlt szervezetei és emberei át tudják menteni magukat, s azt sem sejtettük, hogy milyen nyugati erők állnak az átmentés mögött nemzetközi szinten. Átmenetre gondoltunk, olyanra, amelyben elsősorban a civil társadalom erősödik meg. Méghozzá egy lassú, hálózatszerű építkezés keretében, kis csoportokra, helyi szerveződésekre támaszkodva.

A találkozó résztvevői a hatalom konkrét, fizikai retorzióitól, például a rendőrség erőszakos fellépésétől nem tartottak, de igenis sokat gondoltunk arra, hogy egzisztenciálisan tönkretehetnek bennünket.
Sokan úgy hiszik, Lakiteleken váltak el végleg a népi és az urbánus ellenzék útjai. Ez a felosztás a kommunista hatalomtól származó manipulációból származik, a valóság szerintem ennél bonyolultabb volt. Lengyelországhoz képest nálunk az illegalitást is kipróbáló ellenzék létszáma igen csekély volt, hatása is viszonylag szerény. Lakiteleken ezzel együtt meglehetősen sokszínű tábor volt jelen.

Nem használtuk a találkozón a rendszerváltás fogalmát. Konkrét célokról beszéltünk, például a sajtószabadságról vagy a szovjet csapatok kivonásáról, nemzeti függetlenségünkről, nemzeti érdekeink védelméről, s a hatalommal való párbeszédről. Innen, ebből az alapállásból eredt az MDF „nyugodt erő” szlogenje és filozófiája.”

(Forrás: Magyar Hírlap)


Képtár


Kézilabdapályát avattak Pálmonostorán
2018. június 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép