Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Lesz víz a kutakban a Homokhátságon?
2010. július 8.

Beszélgetés Dr. Horváth Bélával a Duna-Tisza-csatorna megépítéséről

Dr. Horváth Béla építőmérnök, mérnök-közgazdász, volt országgyűlési képviselő. Budapest, 1954. szeptember 23. Sz.: Horváth Béla, Bogyay Sarolta. Nős, 1982, felesége Kiss Hilda közgazdász. Gy.: Marcell (1984), Botond (1986), Levente (1988) egyetemisták.

T.: József Attila Gimnázium, 1969-73, Szegeden sorkatona 1973-74, BME építőmérnök, 1974-79, MKKE mérnök-közgazdász (1980-82), PTE TTK földtudományok doktora – PhD, 2006. Az MTA köztestületi tagja. A Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Körének vezetője.

É.: 1979-82 FÖMTERV tervező mérnöke, 1982-1990 Országos Piackutató Intézet Export Főosztály helyettes vezetője, 1988 az MDF alapító tagja, a Budapest XII-I. ker. MDF szervezet elnöke, 1989 angliai menedzserképzésen, 1990-94 az MDF országgyűlési képviselője, 1994-95 Közlekedéstudományi Rt. külső szakértője, 1995-98 FKGP elnökének kabinetfőnöke, 1998- 2002 az FKGP országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettes, 2002-től az üzleti életben.

2000-ben A kommunizmus áldozatainak emléknapja kezdeményezője az Országgyűlésben. 2002-ben a Parma fidei – Hit pajzsa-díj társalapítója Gyurkovics Tiborral. A budapesti Felsővízivárosi Szent Anna plébánia képviselőtestületi tagja.

Fm.: Ph.D. értekezés: A közlekedési kapcsolatok fejlődése Budapesten és agglomerációjában a főváros egyesítésétől napjainkig (2006), Levettük a vörös csillagot… (2008).

– Magyarország több megyéje víz alatt áll a mostani esőzések következtében, ugyanakkor a szakemberek a Duna-Tisza közének felgyorsuló „szárazódásáról” beszélnek. Nincs itt ellentmondás?

– Óriási ellentmondás húzódik meg e két esemény mögött. Ha globálisan közelítünk a kérdéshez, közismert, hogy a Föld felületének 71%-át víz borítja, de ennek csupán 2,5-3%-a édesvíz, a többi sós tenger és óceán. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a talajvíz és a felszín alatti vízkészletek gyorsabban ürülnek, mint ahogy pótlódnak. Előrejelzések szerint amennyiben a vízfogyasztás a kétszeresére nő a Földön, 2025-re a világ lakossága kétharmadának nem lesz elegendő ivóvize, sőt Szaúd-Arábiában 50 év múlva nem lesz víz. Ma már elfogadott tézis, hogy a XXI. század háborúi nem a kőolaj-lelőhelyek, hanem az ivóvízbázisok miatt fognak kitörni, mert a víz a XXI. század üzlete, hisz a vizet semmivel nem lehet pótolni, nem úgy, mint az olajat, amit más energiaforrás helyettesíthet. Ezért paradigmaváltásra van szükség: a Kárpát-medencéből hazánkra lezúduló vizet meg kell őriznünk, tartalékolnunk kell, nem pedig elősegíteni a minél gyorsabb átfolyását, kifolyását az országból. Sajnos a víz hiánya már súlyos problémát jelent Magyarországon is a Duna-Tisza közén, amit az ENSZ már korábban félsivatagi övezetté nyilvánított. Ezzel szemben Magyarország édesvíz nagyhatalom. Nem véletlen, hogy külső erők, multinacionális cégek pásztázó tekintetüket a magyarországi vízbázisokra vetik. Ezért kellett a Gyurcsány-kormány ideje alatt Fónagy János volt miniszternek (Fidesz) és Ékes József képviselőnek (Nemzeti Fórum) törvényjavaslatot benyújtani a nemzeti vízvagyon privatizációja ellen, amikor Veres János akkori pénzügyminiszter elismerte az Országházban, hogy a kormány tőzsdére kívánja vinni a vízmű vállalatokat!

– Szakmai körökben ismert a Homokhátság vízháztartásának gondja. Röviden hogyan foglalható össze a Duna-Tisza közén élők nehézségei?

– Nehéz sorsú, mezőgazdasággal foglalkozó emberek élnek e tájon, ahol nagyon jelentős a tanyasi életforma. A XX. század politikai sorscsapásain túl a természet sem bánik velük kegyesen, az éghajlatváltozás okozta „víztelenség” megkeseríti mindennapjaikat. Pedig a Homokhátság lehetne a bibliai Paradicsom! A paraszti gazdálkodás hagyományai, tapasztalatai és az egyedi természetföldrajzi adottságok együttesen csodát jelenthetnének. Hogy mire gondolok? A Nap sugárzó energiájának éves nagysága e tájon a legnagyobb. Az évi napsütéses órák száma itt 2.100 óra felett van, ami országos rekord, és a borultsági (felhőzet) mutatója is kedvező. Azaz minden adott a világraszóló agrárgazdálkodáshoz, egyedül a víz lesz kevesebb évről évre. Igaz, az esztergomi Duna Múzeum gyűjteményében megtalálható Pokorny Tódor (1854-1925) mérnök, térképész által 1896-ban készített éves csapadékeloszlási térkép, már akkor fehér foltként ábrázolja a Duna-Tisza közének közepét. Az elmúlt évtizedekben az okozta a terület „szárazódását”, hogy az éghajlatváltozás hatására csökken a csapadék mennyisége. Nagyon megnőtt a rétegvíz kitermelés 1950 óta, ez mintegy nyolcszorosára nőtt, oka a vezetékes ivóvíz-hálózat kiépítés, mert egyre többen költöznek be az alföldi városokba. A nem megfelelő öntözés miatt a mintegy 10 ezer km2 nagyságú területet elsivatagosodás fenyeget, mert a talajvízszint süllyedése drámai csökkenést mutat évtizedek óta, ami azt jelenti, hogy a növényzet gyökérzete nem jut vízutánpótláshoz. A szárazság miatt már megjelentek a Kárpát-medencében nem őshonos növények, ami ökológiai katasztrófát vetít előre. Fontos dokumentum a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága 2009 elején állásfoglalása az éghajlatváltozásról, eszerint: „Természeti környezetünk egyik összetevője, az éghajlat az emberi tevékenység következtében nagy valószínűséggel az emberiség történetében példa nélkül álló változásnak néz elébe”.

– Mióta foglalkozik a politika a csatorna kérdésével?

– Mátyás király gondolt először arra, hogy a Dunát csatornával köti össze a Tiszával. A XVIII. században már több törvény foglalkozott csatornák építésével, folyamszabályozással, hajózhatóssággal, több csatornaterv is született. Végül 1836-ban Beszédes József és Vedres István elkészítette azt a Duna-Tisza csatorna tervet, amelyet Széchenyi István felkarolt, és kezdeményezésére megszületett az 1840. évi XXXVIII. törvénycikk a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról: „…a Dunát a Tiszával Pestről és Bölcskéről (Pakstól északra), vagy ezen pontok vidékeiről Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal vagy vidékeikkel csatorna által összekötni…”
A következő próbálkozás az 1867. évi 13. törvénycikk volt a Duna-Tisza csatorna megépítésére Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter előterjesztésében. Majd következett az 1900. évi XXX. törvény a közérdekű öntöző csatornák létesítéséről, az előterjesztést Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter jegyezte. A törvény célja az állami kölcsönök igénybevétele öntözések ügyében, a vízhiányos alföldi vidékek gazdasági fejlesztése volt, de – milyen ismerősen hangzik – a várt fellendülés nem következett be a kölcsönfolyósítás nehézkessége miatt. Ezekben az években már komoly előkészítő munkálatok folytak, a lehetséges nyomvonalak mentén talajfúrásokat végeztek. A csatorna tervezete tárgyalására szakbizottságot állítottak föl Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt. Majd 1919-ben Buza Barna földmívelésügyi miniszter (1918. okt. 31-től 1919. márc. 21-ig) rendelkezett a Duna-Tisza csatorna Építőbizottság felállításáról, amelynek vezetője Gerster Béla lett. Idehaza kicsit a feledés homályába veszett Gerster Béla (1850-1923) mérnök neve, aki egyrészt az 1893-ban elkészült Korinthoszi-csatorna építési munkáit irányította főmérnökként, nagy nemzetközi elismerést kiváltva, másrészt korábban egy nemzetközi műszaki expedíció magyar tagjaként ő határozta meg a Panama-csatorna végleges nyomvonalát. Az Építőbizottság az elképzelés szerint a következőképpen alakult volna: a kormány képviseletében a földmívelésügyi miniszter 4, a kereskedelemügyi miniszter 2, a pénzügyminiszter, a belügyminiszter, a hadügyminiszter és az államvasutak igazgatósága 1-1 tagot, valamint a „vasúti és hajózási főfelügyelőség” 2 tagot küld ki. Érdekességképpen megemlíthető, hogy az Építőbizottságba Budapest és Pest Vármegye 3-3 tagot, Csongrád 2 tagot, Kiskunfélegyháza 1 képviselőt küldhetett volna. Végül színre lépett Kun Béla és bekövetkezett Trianon…

– Elmondása szerint a politikai vezetők és a mérnöktársadalom állandóan napirenden tartotta a Duna-Tisza csatorna gondolatát, készültek a különböző tervdokumentációk. A baloldali-liberális értelmiség által egyoldalúan beállított Horthy-korszakban, a megcsonkított országban történt-e előrelépés?

– Igen, erőteljes lépésekre került sor. 1929-ben elindult a Duna-Tisza közén egy 5 éves program, amelynek keretében hazánk első talajvízszint megfigyelő kúthálózatát (149 db kút) építették ki. Ez idő tájt mondta Sajó Elemér, a Vízügyi Szolgálat nagy szaktudású vezetője: „Úgy érezzük, hogy vizeink hasznosításának a terve túlnő egy gazdasági probléma határain és már nemzetünk történelmének útjait érinti.” Ez ma még inkább igaz! Horthy Miklós kormányzó és a kormány 1933-ban végighajózták a Tiszát, s ekkor hangzott el e nevezetes mondás: „A liberális világ építette a fővárost, a világvárost, de az ország, a nép megerősödésével, itthontartásával nem foglalkozott”. Majd a csatorna megvalósítása érdekében felgyorsultak az események: megszületett az 1937. évi XX. tc. az öntözőgazdálkodás előmozdításáról. Mit is szolgálna egy csatorna, mit is mondott Darányi Kálmán miniszterelnök 1937-ben? „Az öntözéses gazdálkodás elterjedése a magyar mezőgazdaság jövőjét szolgálja. Alföldünk nehéz helyzetbe jutott mezőgazdasági termelését a fejlődés és boldogulás útjára kell vezetni. El kell távolítani azokat az akadályokat, amiket éghajlatunk és talajaink állítanak a mezőgazdaság fejlődésének útjába”. 1941-ben Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter országgyűlési felszólalásában bejelenti, hogy a költségvetésben 300.000 pengő van a Duna-Tisza-csatorna tervek elkészítésére, majd 1943-ban törvényjavaslat készült, amelynek 3. § (2) bekezdése a Duna-Tisza-csatorna építésének megkezdéséről szól. De, ahogy 1919-ben is közbelépett a világtörténelem, úgy most is…

– A II. világháború 65 évvel ezelőtt befejeződött, ez igen nagy időszak a korábbi évszázadok történéseihez képest a csatorna vonatkozásában. A közvélemény keveset tud az azóta történtekről.

– 1948 tavaszán Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében Budapest alatt, Taksonynál megkezdődött a csatorna építése. Több tízezer kubikos, éjjel s nappal talicskázva a földet, végül 20 km hosszú csatornát ásott ki. A korabeli tervek szerint 1950. aug. 1-re a Duna felől 34 km-es szakaszt kellett volna átadni és 1955. aug. 1-re a hátralévő 72 km-es szakasz átadása történt volna meg. Hogy mi akadályozta az építés menetét? A baloldali fordulat. A Szovjetunióból importált magyar kommunistáknak fontosabb volt, hogy a hagyományosan mezőgazdaságáról híres Magyarország a „vas és acél országává” váljon.

– 1990-ben újabb fordulat következett Magyarországon. Mi történt az elmúlt 20 évben?

– A lakiteleki sátorverő, Lezsák Sándor javaslatára 1995-ben a Duna-Tisza közi Homokhátság problémáinak kezelésére országgyűlési határozatot fogadott el, a határozat megvalósítása azonban egy lépést sem haladt előre. 2005-ben Lezsák Sándor javasolta a T. Házban a Duna-Tisza csatorna megépítési tervének beemelését a „Nemzeti Fejlesztési Terv II.-be, hiába. A Lakiteleki Népfőiskolán számos konferencia, szakmai kollégiumi összejövetel volt a témában, értékes felszólalások és azokból kiadványok születtek. Áprilisban rendezték itt meg a Tanyakollégium II. konferenciát és egy egyhetes tanyakutatást több száz egyetemista közreműködésével. A szakmai hátteret a gödöllői Szent István Egyetem, a MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Csatári Bálint vezetésével és a VÁTI munkatársai adták. Számomra is tanúságos volt a tanyák felkeresése, az ott élőkkel folytatott tartalmas beszélgetések. Először mindig belenéztem a kútba, mire érkezett a gazda hangja: „már évek óta száraz”.

– Ön előadásaiban, publikációiban úgy fogalmaz, hogy nemzetpolitikai kérdés a Duna-Tisza-csatorna megépítése.

– Ha a legnagyobb magyar, Széchenyi, ha a haza bölcse, Deák, ha Kossuth kiállt a csatorna gondolata mellett, akkor a XXI. században ennek a generációnak meg kell építenie azt! Az Orbán-kormány Nemzeti Együttműködés Programja deklarálja, hogy olyan mezőgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás megteremtése a cél, amely megőrzi talajainkat, ivóvízkészleteinket, az élővilágot, természeti értékeinket. Kitörési pontként jelenik meg a programban a vízalapú gazdaságfejlesztés. Ezért alapvető nemzetpolitikai feladat a Duna-Tisza-csatorna építésének megkezdése, ami már nem csupán ágazati kérdés, hanem egy összetett ökológiai, gazdasági, infrastrukturális, mezőgazdasági kérdés egyszerre. Bízom benne, hogy lesz víz a homokhátsági tanyák kútjaiban.

B. L.


Képtár


Szent II. János Pál pápa vérereklyéjének megáldása Izsákon
2018. október 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok
Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója
Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép