Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Lezsák Sándor beszéde Ratkó József szobrának avatásán
2014. augusztus 9.

A kétharmaddal zaklató és teremtő idő szorításában élünk. Bennem is, körülöttem is fékeznek, ütköznek a napok, az órák, temérdek a történelmi, vagy annak vél tennivaló. Most is időre ide, időre tovább, de az nem lehet, hogy készületlenül álljak barátaim elé Ratkó József szoboravató ünnepségén.

Leülök újra verseihez, drámáihoz, szálkás életéhez és hallgatom újra az Óbéli Öreget: „Embernek ének őrzi az időt”, és a zivataros lakiteleki éjszakában, otthoni magányban a hajnali indulás előtt derűs nyugalom tompít közeli mennydörgést: történelmi jóvátétel, igazságtétel, hogy Kő Pál szobrászművész nemzeti panteonjából íme itt magasodik Ratkó József magyar költő „haláltól ronthatatlan” jelenvalósága.

Ratkó József ott volt velünk 1987 szeptemberében Lakiteleken, házunk udvarán, az esőverte sátorban. A tanácskozás bevezetőjében a költő Nagy Lászlót idéztem: „A torkonvágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül”. Ratkó a szünetben az öreg diófa alatt félrevont:

Jó volt az idézet Nagy Lacikától. Mindenki értette. Sokan akarnak még beszélni, talán nekem is hozzá kellene szólnom, mert mi lesz holnap? Mi a teendő?

A versed eligazít – mondtam -, ami így kezdődik: „Majd megtörténik a jövő velünk is.” Az a Te hozzászólásod.

Olvastad? – nézett rám erősen.

Olvastam. Tudom is.

És akkor – talán zavarában – kaptam Tőle egy rangot jelző mondatot és biztatást: - Megnőttél, Fiú! Szervezkedj tovább!

Két esztendő múlva, 1989 szeptemberében koporsójához autóztam ide, Nagykállóba. A lakiteleki sátor nevében búcsúztam. Szívdobogása volt a templomnak, dermesztő csöndnek, amikor a népellenes bűnözőkről, országos és helyi hatalmasokról beszéltem, akik azokban a napokban is mentették harácsolt vagyonukat, kiváltságukat, cseréltek hitet, arcot vagy éppen tölténytárat. Ratkó József koporsója előtt megfogadtam, hogy tovább fogok szervezkedni az 1917. évi Nagy Októberi Kísértetek ellen.

Igen, megtörtént velünk a jövő is. Ma már, negyedszázaddal a lekiteleki találkozó után a költő Nagy László szavait így módosítom, érvényesítem: „A torkon vágott rendszerváltás pirosát és gyászát viseljük belül.”

Az újabb torokra mért ütést elkerültük, kivédtük.

Hogyan? Milyen szellemi áramkör segített? Honnan áramlott az erő?

Ritkán nevesítjük – és most csak a költőkről szólok – Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, Csoóri Sándort, a Hetek és a Kilencek, Serfőző Simon és Utassyék nemzedékét. Igen, ők is a népi írók versben bujdosó örökösei. Köztük Ratkó József, aki a drámai népességfogyásról, a nemzeti önismeret hiányáról és a „zsilettszélű országhatáron” túli őshonos magyarokról ír drámai erővel. Bíró Zoltánt idézem: „Esztétikai és erkölcsi minőség együtt adja itt a költői minőséget … Ez a hagyomány él tovább Ratkó József költészetében is.”

Igen, az írástudók még a Mennyországért sem árulták el Magyarországot, az írástudók soha nem árulták el a történelmi Hazát. Az írástudók a maguk idejében, a maguk lehetőségével készítették elő nekünk, mai magyaroknak a kétharmados rendszerváltást. Ratkó József metaforáiból, verseiből is sarjadt, erősödött a gondolat és felismerés, és manapság, amikor nagy a nyüzsgés, a tülekedés a Rendszerváltó Történelmi Piacon, akkor Ratkó talán így summázná a látványt: „kevesen voltunk, de sokan maradtunk”.

Lobbanó indulata után hozzátenné: így van ez jól, gyógyuljon, aki gyógyítható.

Később még azt is dörmögné: De az a Sebhelyes legalább ne a közpénzből kozmetikázza magát!

Történelmi elégtétel, igazságtétel ez nekünk, hogy Kő Pálnak, a beszédes művek teremtőjének nemzeti panteonjában íme Ratkó József magyar költőnek is természetes helye van.

Micsoda panteon ez! Aba Sámuel! III. Béla! Hunyadi János! Hunyadi Mátyás! József Attila! Kossuth Lajos! Kölcsey Ferenc! Kőrösi Csoma Sándor! Mikszáth Kálmán! Móricz Zsigmond! Sinka István! Szécsi Margitka! És most Ratkó József!

Németh Miklós Attila találó szókapcsolatával Kő Pál szárnykészítő mester, aki nemzetünk felemelkedését ezzel a nemzeti panteonnal, ezzel az égi sereggel is szolgálja, mert ők szétroppantanak minden földi béklyót, ketrecet, kishitűséget és vakmerő gyávaságot.

Kellenek a köztéri kő– és bronzképmások, kellenek az út menti keresztek, az ősi jelek, magyar örökségünk és jövendőnk útjelzői.

Ratkó József fegyelmező és figyelmeztető műveivel, élet ütötte sorsával, beszédesen korfestő szobor itt Nagykállóban és útjelző is a Kárpát-medencében. Mert Illyésnek jegyzett verséből immár ő is erőt ad:

„Ház épül rájuk; tartanak
falat, falut, hazát.
S jövőnk ha van, ők cipelik,
még ezer éven át.”

Köszönöm, kedves Szárnykészítő Mester, Kő Pál barátom, köszönöm munkatársaidnak, Nagykállónak, minden támogatónak, szoborállító tisztes gyülekezetnek, és erősen köszönöm Ratkó József családjának, baráti közösségének, hogy a zaklató idő szorításában mindezt most itt elmondhattam.

Lakitelek-Nagykálló, 2014. augusztus 8.


Képtár


Fülöp Sándor kiállításának megnyitója Lakiteleken
2018. december 1.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért
Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019
Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00
Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét
Budapest
2018. november 17-18.
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép