Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Maradt, mert maradnia kellett
2009. november 10.

A Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyei misszió és szinódusi nagytalálkozó keretében Esterházy János mellszobrát avatták fel vasárnap délután a Lakitelek Népfőiskola Keresztény Panteonjában. Az ünnepség résztvevőit a házigazda Lezsák Sándor köszöntötte.

– Miért éppen Esterházy János? – tették fel nekem a kérdést, amikor esztendőkkel ezelőtt Czoborczy Bencével, a Keresztény Élet főszerkesztőjével és Olajos István iskolaigazgatóval együtt elhatároztuk, hogy gróf Esterházy János életútját próbáljuk meg feldolgoztatni fiatalokkal – idézte fel a szoborállítás előzményeit köszöntőjében Lezsák Sándor. – Azért, mert vértanúhalála rólunk, nekünk és hozzánk szól, válaszoltam. S döntésünk visszaigazolása volt, hogy felhívásunkra a Kárpát-medence minden részéből több száz fiatal kezdett el foglalkozni Esterházy János életével. Közülük kilencvenkilenc, egyenként háromfős csapat jelentkezett be, az Esterházy-vetélkedőre, s oldottak meg feladatokat, amelyeket két alkalommal, két teljes oldalon a Keresztény Élet című hetilapban tettünk közzé.


A politikus elmondta, az egy híján száz csapatból a legjobb huszonnégyet hívták meg Lakitelekre. A diákok közel három napig vendégeskedtek a Lakitelek Népfőiskolán, és mérték össze tudásukat. Az elődöntő résztvevői közül tizenkét csapat került be a döntőbe. És a diákok, bármerről is jöttek, bámulatos tudásról adtak tanúbizonyságot. A vetélkedőt az Észak-komáromi katolikus gimnázium csapata nyerte meg.


A verseny első hat helyezettjét és felkészítő tanáraikat jutalomból Lezsák Sándor meghívta egy zarándokútra, azzal a céllal, hogy végig járják azokat a helyszíneket – Nyitraújlaktól Prágáig –, amelyek valamilyen módon kötődnek a mártírsorsú felvidéki politikus életéhez.


Lezsák Sándor hangsúlyozottan szólt arról a szeretetteljes fogadtatásról, amelyben Esterházy János szülőfalujának szlovák polgármestere részesítette a zarándokút résztvevőit, egyértelművé téve számára a szobor posztamensén is szereplő gondolatot, hogy „Sorsközösségben élünk itt, a Kárpát-medencében.” Olmützben velük volt a cseh származású Jan Janku, Esterházy János egykori rabtársa is. És jártak Prágában, abban a temetőben, ahol feltehetően a mártírsorsú politikus hamvai nyugszanak.


Ötven évet kellett várni arra, hogy a család, megtudja, hová vitték a mírovi börtönből, hol temették el az Esterházy János hamvait tartalmazó urnakoporsót. Ehhez olyan cseh külügyminiszter kellett, Karol Swarzenberg, aki hercegi családból származik, és játszótársa volt Esterházy lányának. Így közvetlenül ismerte a gróf igazságát.


Végezetül Lezsák Sándor idézte azt a gondolatot, amely magyarázatul szolgálhat Esterházy János kitartására, mély elkötelezettségére, és arra a sorsközösségre melyet népével vállalt: „Szívem, lelkem annyira a földbe gyökerezett, hogy nem hagylak el titeket.” Pedig lett volna számos lehetősége – tette hozzá a magyar Országgyűlés alelnöke –, de Esterházy János mégis inkább maradt. Mert a mártírsorsú politikusnak nemcsak hite volt, de hitből fakadó cselekvőképessége is. Emberfeletti szenvedést élt meg, de Isten kegyelméből erőt kapott, s ezzel a vértanúság karizmája is benne volt. Ezt bizonyítja az a harmincas években mondott egyik beszédében megfogalmazott gondolat, amely mintha saját sorsát vetítette volna előre, s amely így szólt: „Mi a történelmünkből megtanulhattuk, hogy csak az olyan cselekvés jut diadalra, amelynek mártírjai vannak.”


A szobrot Bábel Balázs érsek és Balog Zoltán az Országgyűlés emberi jogi és vallásügyi bizottsága elnöke leplezte le. (A bronz mellszobrot Lantos Györgyi, csongrádi szobrászművész készítette, férje, a szintén szobrász Máté István segítő közreműködésével.)


A leleplezés után Balog Zoltán mondott beszédet.


– Talán a hamvak, Esterházy János hamvai mutatják meg legvilágosabban, Közép-Európa jeleseinek, pontosabban: mártírjainak üzenetét. Ahogy hallottuk az imént, ötven év után kiderült, hol vannak ezek a hamvak. Talán az akkori börtönőr egy urnába tett, talán nem 1957-ben… Együtt a hamvak magyarok hamvaival, szlovákok, németek, ruténok, lengyelek hamvaival… A kommunizmus áldozatai. Mert ezek közül az emberek közül indult, és a hamvaiban közéjük tért vissza – hangsúlyozta a politikus. Hozzátette: Esterházy János egy olyan világba született, ahol még rend volt. Ez azt jelentette, hogy mindenki tudta a helyét, és így ment előre az ország. Talán a repedések már látszottak és személyes sorsa is előkészítette a nemzeti és közösségi megpróbáltatásokat. Arisztokrata azt jelenti: legkiválóbb, a legkiválóbbak közé tartozó. Nagyon hamar szószóló lett belőle, s ahogyan ő szószóló lett, azt talán úgy kezdődött, hogy maradt.


Balog Zoltán idézte Camus regényét a Pestis, amelyben egy szerzetes nem menekül el a fertőzött városból, hogy legyen, aki eltemesse a halottak. S amikor megkérdezték tőle, miért maradt, azt válaszolta: Mert valakinek maradni kell. Utólag kijavította magát: Annak kell lenni, aki marad. Ilyen végsőkig kitartó volt Esterházy János is.


A szobrot Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke, metropolita áldotta és szentelte meg. Majd ő is méltatta a mártírsorsú politikust. Mint mondta: a felvidéki politikus életútja iránt rendkívül nagy az érdeklődés a Vatikánban is, ebből arra következtet, hogy előbb-utóbb szentté fogják avatni. – A hivatalos kanonizálástól függetlenül én már most is szentnek tartom. Hiszen a legbiztosabb jele az életszentségnek a vértanúság – szögezte le a főpap.


A szoboravató után a szinódusi nagytalálkozó témájaként Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa országgyűlési képviselők, valamint Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) alelnöke tartott előadást Keresztények missziós felelőssége egy krízisben lévő társadalomban címmel, a Lakitelek Népfőiskola Kölcsey Házában.



adalék:
A szinódusi nagytalálkozó vasárnap reggel érseki szentmisével kezdődött a tiszakécskei római katolikus templomban. Az egyházközség új képviselő-testületének esküje után felavatták Gémes Mihály, egykori kécskei plébános emlékére elhelyezett új emléktáblát, valamint Werner Alajos korábban eltávolított, és most visszahelyezett emléktábláját. A márványtáblákat Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti érsek áldotta, illetve szentelte, Lezsák Sándor és Kovács Ernő polgármester koszorúzta meg.


Szász András
Kis-Kunság

 


Képtár


A gördeszkás pap Lakiteleken
2019. február 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Új arcok, régi harcok
Budapest, Polgárok Háza 
2019. február 20. 18:00
Magyar szemmel - pályázati felhívás a rendszerváltás emlékezetére
Beküldési határidő: 2019. január 20.
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért
Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Linkek

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

Linkek

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Fidelitas

 

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép