Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Maradt, mert maradnia kellett
2009. november 10.

A Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyei misszió és szinódusi nagytalálkozó keretében Esterházy János mellszobrát avatták fel vasárnap délután a Lakitelek Népfőiskola Keresztény Panteonjában. Az ünnepség résztvevőit a házigazda Lezsák Sándor köszöntötte.

– Miért éppen Esterházy János? – tették fel nekem a kérdést, amikor esztendőkkel ezelőtt Czoborczy Bencével, a Keresztény Élet főszerkesztőjével és Olajos István iskolaigazgatóval együtt elhatároztuk, hogy gróf Esterházy János életútját próbáljuk meg feldolgoztatni fiatalokkal – idézte fel a szoborállítás előzményeit köszöntőjében Lezsák Sándor. – Azért, mert vértanúhalála rólunk, nekünk és hozzánk szól, válaszoltam. S döntésünk visszaigazolása volt, hogy felhívásunkra a Kárpát-medence minden részéből több száz fiatal kezdett el foglalkozni Esterházy János életével. Közülük kilencvenkilenc, egyenként háromfős csapat jelentkezett be, az Esterházy-vetélkedőre, s oldottak meg feladatokat, amelyeket két alkalommal, két teljes oldalon a Keresztény Élet című hetilapban tettünk közzé.


A politikus elmondta, az egy híján száz csapatból a legjobb huszonnégyet hívták meg Lakitelekre. A diákok közel három napig vendégeskedtek a Lakitelek Népfőiskolán, és mérték össze tudásukat. Az elődöntő résztvevői közül tizenkét csapat került be a döntőbe. És a diákok, bármerről is jöttek, bámulatos tudásról adtak tanúbizonyságot. A vetélkedőt az Észak-komáromi katolikus gimnázium csapata nyerte meg.


A verseny első hat helyezettjét és felkészítő tanáraikat jutalomból Lezsák Sándor meghívta egy zarándokútra, azzal a céllal, hogy végig járják azokat a helyszíneket – Nyitraújlaktól Prágáig –, amelyek valamilyen módon kötődnek a mártírsorsú felvidéki politikus életéhez.


Lezsák Sándor hangsúlyozottan szólt arról a szeretetteljes fogadtatásról, amelyben Esterházy János szülőfalujának szlovák polgármestere részesítette a zarándokút résztvevőit, egyértelművé téve számára a szobor posztamensén is szereplő gondolatot, hogy „Sorsközösségben élünk itt, a Kárpát-medencében.” Olmützben velük volt a cseh származású Jan Janku, Esterházy János egykori rabtársa is. És jártak Prágában, abban a temetőben, ahol feltehetően a mártírsorsú politikus hamvai nyugszanak.


Ötven évet kellett várni arra, hogy a család, megtudja, hová vitték a mírovi börtönből, hol temették el az Esterházy János hamvait tartalmazó urnakoporsót. Ehhez olyan cseh külügyminiszter kellett, Karol Swarzenberg, aki hercegi családból származik, és játszótársa volt Esterházy lányának. Így közvetlenül ismerte a gróf igazságát.


Végezetül Lezsák Sándor idézte azt a gondolatot, amely magyarázatul szolgálhat Esterházy János kitartására, mély elkötelezettségére, és arra a sorsközösségre melyet népével vállalt: „Szívem, lelkem annyira a földbe gyökerezett, hogy nem hagylak el titeket.” Pedig lett volna számos lehetősége – tette hozzá a magyar Országgyűlés alelnöke –, de Esterházy János mégis inkább maradt. Mert a mártírsorsú politikusnak nemcsak hite volt, de hitből fakadó cselekvőképessége is. Emberfeletti szenvedést élt meg, de Isten kegyelméből erőt kapott, s ezzel a vértanúság karizmája is benne volt. Ezt bizonyítja az a harmincas években mondott egyik beszédében megfogalmazott gondolat, amely mintha saját sorsát vetítette volna előre, s amely így szólt: „Mi a történelmünkből megtanulhattuk, hogy csak az olyan cselekvés jut diadalra, amelynek mártírjai vannak.”


A szobrot Bábel Balázs érsek és Balog Zoltán az Országgyűlés emberi jogi és vallásügyi bizottsága elnöke leplezte le. (A bronz mellszobrot Lantos Györgyi, csongrádi szobrászművész készítette, férje, a szintén szobrász Máté István segítő közreműködésével.)


A leleplezés után Balog Zoltán mondott beszédet.


– Talán a hamvak, Esterházy János hamvai mutatják meg legvilágosabban, Közép-Európa jeleseinek, pontosabban: mártírjainak üzenetét. Ahogy hallottuk az imént, ötven év után kiderült, hol vannak ezek a hamvak. Talán az akkori börtönőr egy urnába tett, talán nem 1957-ben… Együtt a hamvak magyarok hamvaival, szlovákok, németek, ruténok, lengyelek hamvaival… A kommunizmus áldozatai. Mert ezek közül az emberek közül indult, és a hamvaiban közéjük tért vissza – hangsúlyozta a politikus. Hozzátette: Esterházy János egy olyan világba született, ahol még rend volt. Ez azt jelentette, hogy mindenki tudta a helyét, és így ment előre az ország. Talán a repedések már látszottak és személyes sorsa is előkészítette a nemzeti és közösségi megpróbáltatásokat. Arisztokrata azt jelenti: legkiválóbb, a legkiválóbbak közé tartozó. Nagyon hamar szószóló lett belőle, s ahogyan ő szószóló lett, azt talán úgy kezdődött, hogy maradt.


Balog Zoltán idézte Camus regényét a Pestis, amelyben egy szerzetes nem menekül el a fertőzött városból, hogy legyen, aki eltemesse a halottak. S amikor megkérdezték tőle, miért maradt, azt válaszolta: Mert valakinek maradni kell. Utólag kijavította magát: Annak kell lenni, aki marad. Ilyen végsőkig kitartó volt Esterházy János is.


A szobrot Bábel Balázs, a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke, metropolita áldotta és szentelte meg. Majd ő is méltatta a mártírsorsú politikust. Mint mondta: a felvidéki politikus életútja iránt rendkívül nagy az érdeklődés a Vatikánban is, ebből arra következtet, hogy előbb-utóbb szentté fogják avatni. – A hivatalos kanonizálástól függetlenül én már most is szentnek tartom. Hiszen a legbiztosabb jele az életszentségnek a vértanúság – szögezte le a főpap.


A szoboravató után a szinódusi nagytalálkozó témájaként Balog Zoltán és Hoffmann Rózsa országgyűlési képviselők, valamint Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) alelnöke tartott előadást Keresztények missziós felelőssége egy krízisben lévő társadalomban címmel, a Lakitelek Népfőiskola Kölcsey Házában.



adalék:
A szinódusi nagytalálkozó vasárnap reggel érseki szentmisével kezdődött a tiszakécskei római katolikus templomban. Az egyházközség új képviselő-testületének esküje után felavatták Gémes Mihály, egykori kécskei plébános emlékére elhelyezett új emléktáblát, valamint Werner Alajos korábban eltávolított, és most visszahelyezett emléktábláját. A márványtáblákat Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti érsek áldotta, illetve szentelte, Lezsák Sándor és Kovács Ernő polgármester koszorúzta meg.


Szász András
Kis-Kunság

 


Képtár


A Héjjas-nyárfa árnyékában című könyv bemutatója
2018. szeptember 19.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Meghívó a RETÖRKI két új kötetének bemutatójára
Budapest, Polgárok Háza
2018. szeptember 3. 17.00
Tanévnyitó, harangszentelő és könyvtárátadó ünnepség

Csólyospálos
2018. szeptember 2. 17.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép