Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Mert most is van tétje a versnek
2015. június 13.

A higgadt számvetés, bölcs szembenézés lehetőségét is kínálja Lezsák Sándor összegyűjtött verseinek (Társai elmentek Megváltót nézni, Kairosz Kiadó) elegánsan tervezett kötete.

(Ha Orosz István a „nézni” szó fölé egy sorközt is beiktat, akkor nálam ez minimum az év borítója….) Számvetés, mindenkinek, aki a szokottnál sajátosabb szempontokat is figyelembe vesz egy-egy hasonló alkalom kapcsán. Akár az olyan véletleneket is, mint amellyel nekem szolgált a kötet. A záróversben ugyanis ezt olvashatjuk: „Zalán Tibor mellett ülök, / és megint kiderül, / hogy milyen jó barátok vagyunk,” s lám csak, milyen érdekes, hogy legutóbb itt Zalán új könyvével ismerkedtünk; akkor még ezt a könyvet nem ismervén. Enjambement, biccentek, ha kis szerencsével is. S jár a biccentés, akkor is, ha érteni vélem a versben bujdosó öniróniát, a benne vázolt élethelyzet kis mikrovilágának makroszintű megértési és értelmezési vágyát, s osztom, mindenekelőtt szeretettel, a régi társak, barátok előtti főhajtás kötetzáró gesztusát; s hát annak erős jelzését, „most is van tétje a versnek” – bár ha a rajban repülés gyönyöre olykor – mert oly kor – változik.

De ne összegezzünk még, időzzünk el azért hosszasabban Lezsák versidejében, kibontván, mindenekelőtt szeretettel, az említett bölcs számvetés fogalmát. Mit is hangsúlyoz, mit is tesz egyértelművé, leginkább a fiatalabbak számára, ez a kötet? Azt, hogy a szerző a nyolcvanas évek elején nemzedéke kiugróan erős hangú, pontos szavú, kérlelhetetlenül szókimondó költője volt. Jó híre a redakciókban folyamatosan nőtt, első kötetének (Békebeli éjszakák, 1983) recenziói egyértelműen és helyesen, pontosan helyezték őt Nagy László és Csoóri vonulatába. Ezt máig sokaknál mintha feledni látnám, a fiatalabbak meg eleve kisebb érdeklődéssel fordulnak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek költői terméséhez, oka ennek az a kulturális zavarkeltés is, amely a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntené, abban a lázas buzgalomban, ahogy a jóval korábbi évtizedekben akarna elődökre lelni, no, erre most csak utaljunk, hangsúlyozván a lényeget: egy nagyra értékelt, naggyá formálódó költészet tört meg a rendszerváltáskor; ez ma is felismerhető, kiolvasható Lezsák gyűjteményes kötetéből.

Sietve tegyük hozzá, önként vállalt törés volt ez, pályamódosítás, a közélet nagyon nagy terheinek megragadása; s olyan szinten, amelyen a költő a közélet színtereit alakítani próbálta, a lírai én törvényszerűen vonul ki, vonul vissza a Személy Köztársaságából. Olyan körülmény tehát ez, amelynek említése szükségszerű egy négy évtizedet felölelő lírai életmű tárgyalásakor, különösen akkor, ha ezen életmű java az említett időintervallum első harmadában született.

S akkor, bizony, mindig időben, mindig pontosan szólva. Ennek bizonyítására sok verset emelhetnénk ki a kötetből, vannak máig előbukkanó antológiadarabok, de vannak rejtőzködőbbek is; mint az 1969 címen közreadott. Ha most olvassuk annak iróniáját, már-már kínzóan fogalmazódik meg bennünk a kérdés: vátesz-e a költő? A vers március 15-ről szól, egy aznap tartott futballmeccs hangulatát idézi fel, „szombat délután 6200 ember / állt a lelátón”, és így sorjázódik a statisztikai adatközlés tovább, „Elfogyott 156 kiló pirított tökmag / 740 nápolyi szelet / (többnyire csokoládés) / elszívtak 11 760 szál cigarettát / (2350 forint értékben)”, majd a verstörténésben elered az eső, „Az emberek / (esernyő csak 108 darab volt) / fölhajtották a kabátgallért / Alatta ott lapult / 1867 kokárda”. A konkrét forma amúgy kevésbé jellemző Lezsák költészetére, balladák és profán zsoltárok hangján szól inkább, az idézett vers azonban így és ebben a prózai stílusban üt igazán; csak említsük meg hát, hogy a formák nagyon tág határain belül építette fel líráját a szerző, ez is igazolja akkor nagyon széles körben ismert és elismert tehetségét. De térjünk vissza az 1969-hez. Van ugyanis annak végszavában egy igazán ma ütő állítás: az „1867 kokárda”. A kokárda és a kiegyezés évszáma, így, együtt, amikor pedig pontosan tudjuk, milyen ádáz küzdelmet vívott egymással a 67-es honfi, és az, aki nem engedett a 48-ból; milyen vehemensen vitázott erről Kemény Zsigmond és Kossuth; de hát ne merüljünk el a metafora eredet-vizsgálatában. Itt a költő pátoszfosztó iróniája lényeges; amellyel valójában már akkor nagyon keményen teszi helyre a Kádár-kor csöndjét, hallgatását, cinkos félrenézését, a jelképek erdejétől történő elfordulást; lényegében mindannak pontos megfogalmazását, ami, társadalom-kritikaként, azóta is rendre megfogalmazódik.

(S hát kérdezzük meg ismét: vátesz-e költő; kérdezzük meg, egy feltehetően (?) véletlen vershelyzet kapcsán is. Mert ha már elmerülünk a számmisztikában, ez olykor szülhet érdekes párhuzamokat, akkor rövid fejszámolás, egy-két alapművelet, s kis játék az időszámítás-konvertálással, s máris elénk lép a hiányzó szám: i. e. 1433. Amely, ha akarom, utalás a Kivonulás, az Exodus többé-kevésbé történészi konszenzussal elfogadott időpontjára. Játék, persze, de illesszük bele ezt is a feltehetően (?) véletlen vershelyzet-folyam vonulatába, s akár biccentsünk: fel, bizony, fel kellene szabadulni már).

De térjünk vissza a vers látható folyamához, és lapozzunk előre néhány évtizedet az életműben. Az új, mondjuk úgy, a kétezres években született versek között több olyan is található, amelyek a számok bűvöletében fogantak. Ilyen feltétlenül az Önarckép, egy akár klasszikussá váló képvers; ennek föltétele, hogy a műfaj ismét olyan népszerű legyen, mint volt a hetvenes-nyolcvanas években. S korábban, s néha ma is feltűnik, de kultusza mintha fogyóban. Lezsák Önarcképe mindenképp antológia-darab lesz, csak évszámokból építkezik, a homlok ráncai már az ötvenes években megszületnek, a tekintet 1956-ban és 1968-ban nyílik ki, az első szólás ideje 1979; mondom, képvers-klasszikus, méltó a közvetlen előd Nagy Lászlóhoz. Még ebben a ciklusban ott a másik, az Öreg házak öröksége, kissé rejtettebb, de felsorolás ez is; akár ellentétpárja, vagy kiegészítő darabja lehet az 1969-nek. Ez az örökség ugyanis listája, felsorolása annak az értéknek, avagy értékrendnek, amely vagy lappangva-rejtve, vagy, ha a kor megengedi, nyíltan fogalmazódik, kerül megvallásra. A nagyapák csendőrkardja és olvasószemüvege, nagymama rózsafüzére, egyéb családi kegytárgyak, és „a 31. játékhét nyeretlen totószelvénye”. Júliusi lehetett, teszem hozzá és nem csodálkozom, az már bőven nyár, a foci öröknyara, tele könnyen bundázható tétlen meccsekkel, meg távoli kontinensek harmadosztályú bajnokságaival. Tippelhetetlenek.

Miként az is – kortárs költőink nagyjai között emlegetnék-e (én igen) Lezsák Sándort, akkor, ha ezen a pályán marad, és tovább építi izgalmasan induló életművét? Mert hát erre utaltam én a számvetés emlegetésével. Azt mondom, mindenképp és mindenekelőtt szeretettel, hogy ez nem lehet kérdés olyan költészettel kapcsolatban, amelyben ott van a Fészkéből kizuhant város, a Julianus harmadik útja, a Szavak piacán, a Régi vár omladékán, Kölcseyvel – abban is ezek a sorok: „Csak ez maradt, Személyem Köztársasága. / Régi vár omladékán némul az időm / Kölcseyvel. A hatsoros versszakok is / fölszakadoznak, hullanak szét. Émelyít / már a képes beszéd. A korom fekete, / a hó fehér. Metaforában zsarnok él.” S hát ott a többi hegycsúcs, az Éjszaka a váróteremben, a Séta a Grand Trianonban; van mit felsorolni, van mire emlékezni s emlékeztetni a Lezsák-életműből. Akár azt is megkockáztatom: sok életmű mennyiségével vetekszik az imént felsorolt néhány vers; erről (is), kis mosollyal, idézzük fel s ide, mit írt első kötetéhez ő maga, fülszövegként: „Én most erősen élek. A sok kilátástalan küzdelem lassan aláaknásítja türelmemet és nyugalmamat. Innen csak vers szakadhat ki, vagy belepusztulok. Személyem Köztársasága vagy önálló lesz, vagy szétmállok én is az időben. Akkor pedig 18 kötet sem ér semmit. Semmit.

Kemény ars poetica, határozott jövőlátás, és a jövő cselekvő idejében egy hatalmas, nagy ár vállalása; így kell olvasnunk ezt a kötetet. A librettó műfaji kalandját Szörényivel, a történelem hiteles megjelenítését a pátosz keveredésével, hiszen olvashatjuk a kötetben az Atilla rockopera szövegkönyvét, majd rálapozhatunk és érzékelhetjük az irónia teljes fegyvertárát az Azonnali versek órája – ciklusban, a lírai én nagy pillanatai már elmaradoznak, de helyükbe lép a hétköznapok hiteles vállalásának megörökítése; a meggondolt építkezés súlyának számadása. A feladat nagysága, „mert bontani kell, / ami fölösleges, / de maradjon, / ami használható, // és félretesszük mindazt / ami majd valamire jó” (Közben). Embert próbáló, hatalmas feladat; eldönteni, mi maradjon, s mit tegyünk félre, lehet-e majd jó valamire az, amivel most nem számolunk, vagy a hasztalan idő haszontalan anyaggá korrodálja; nem könnyű megtalálni a jó választ. S mert a költő, pláne, ha nagy lendülettel indul, élete végéig egy kicsit lírában is fogalmaz, ezért neki sem lehetett egyszerű megtalálni a helyes arányt; mit tegyen félre végleg a verskezdemények közül, és mit emeljen be életművébe. Megoldotta; a lezáró ciklus szép, tiszta „őszikék” élménye, s közöttük felvillan egy-kettő abból a régi, erős hangból is. (Végül a kegykép, Száz évre dall). Arányos kötet, egy aránytalan időben, amikor, mint a délutáni árnyékok, egyre hosszabbak a jobb napokra félretett idők, s aknák fúródnak türelmünk alá, bár bízzuk mi is – mint a költő – Öregapa szelíd-kemény mozdulatát, mellyel „elgörbült szöget kalapál egyenesre”. (Lezsák Sándor: Társai elmentek Megváltót nézni. Összegyűjtött versek, Kairosz Kiadó, Budapest, 2015).

Tamási Orosz János

(Forrás: MKDSZ.hu)


Képtár


Lakiteleki zeneiskolások év végi koncertje
2018. május 24.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép