Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Mindszenty, aki nem akart enyhülni
2012. október 19.

Kerekasztal. Továbbra is késik az egyik legjelesebb magyar történelmi és egyházi személy boldoggá avatása. alakját napjainkban is vita övezi.

Mindszenty, aki nem akart enyhülni

Akik beszélgettek (balról): Zinner Tibor, Koltay Gábor, Sinkovics Ferenc. Rengeteg mocskot szórt a bíborosra a szocialista sajtó, de ebben a nyugati kommunista pártok lapjai is részt vettek (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Ez az esztendő Mindszenty József éve! Márciusban ünnepeltük a bíboros születésének 120. évfordulóját. A hercegprímás érsek nemcsak a magyar egyháztörténet, de egyben a magyar történelem egyik legjelesebb alakja is volt. Ikon és példakép, aki 1956 emblematikus személyiségévé vált. Róla beszélgettünk Zinner Tibor jogtörténésszel és Koltay Gábor filmrendezővel. Mindketten beha­tóan foglalkoztak a saját területükön a bíboros életpályájával, sorsával.

Sinkovics Ferenc: Milyen volt a viszonya Mindszenty Józsefnek úgy általában véve a hatalomhoz?

Zinner Tibor: Végletekig tisztelte az emberi jogokat, s harcosan kiállt értük. Ez mindent megmagyaráz. Nem is találni ehhez hasonlót kora politikusai között. Megtette ezt az amerikai követségen is 1956. november 4. után. Nem érdekelte, hogy éppen azokkal az amerikaiakkal pöröl, akik befogadták. Felrótta nekik például, hogy nem tartották be a wilsoni pontokat 1920-ban, felrótta aztán az Atlanti Charta figyelmen kívül hagyását az 1947-es párizsi békeszerződésnél, s felrótta, hogy a Szabad Európa Rádió félrevezette a magyar társadalmat. 1957 nyarán számon is kérte mindezt az Egyesült Államokon, azokkal a szabadságeszményekkel együtt, amelyeket Amerika eredetileg a zászlajára tűzött.

Koltay Gábor: Személyével kapcsolatban az egyik legérzékenyebb kérdés, hogy vitában állt VI. Pál pápával és a Vatikánnal is. Ki kell jelenteni, hogy a hercegprímásé volt az erkölcsi igazság. Azt szokták mondani, hogy a pápa és a Vatikán világpolitikai kategóriákban gondolkodott, mégis Mindszenty életútját méltatlanul zárta le a Vatikán, amikor elmozdította az esztergomi érseki székből. Egyébként nem igaz az sem, hogy engedetlen lett volna. A pápa „testközelből” nem ismerhette s nem élte át azt a közép-európai, ezen belül magyar valóságot, amit Mindszenty a háború alatt és után, majd Rákosi börtönében átélt. Így aztán az aktuális helyzet értékelésében ütköztek a nézeteik. Ezzel együtt is a bíboros tekintélytisztelő, fegyelmezett ember volt. Amikor 1971-ben elhagyhatta az ameri­kaiak budapesti követségét, néhány évig a szabad világot járta. De soha, sehol sem tett dehonesztáló kijelentéseket a pápára és a Vatikánra.

S. F.: Rákosiék pusztulásra ítélték a bíborost. Miért?

Z. T.: Az adott vallomások alapján gyakorlatilag perbe vonhatták volna majdnem a teljes főpapi kart, mert Grősz Józsefre, Dudás Miklósra, Shvoy Lajosra, de Péteri Petró Józsefre is ugyanazt a terhelő vallomást tette Zakar András, azaz valamennyiüket deviza-bűncselekménnyel lehetett volna vádolni, s az akkor hatályos büntetőjog alapján halálra ítélni. Hogy miért nem tették, nem lehet tudni. Tény, hogy Mindszentynek a templomokban 1945. november 1-jén felolvasott püspökkari körlevele hozzájárult ahhoz, hogy a november 4-i választásokon megtört a kommunisták és a szocdemek együttes, kétharmados fölénye, s 50 százalék fölötti kisgazdapárti győzelem született. Tehát nem 1956. október 23-án veszítették el a kommunisták a hatalmukat, hanem már 1945-ben! Rákosi és köre bűnbakot keresett, Mindszentyt okolták. Ráadásul úgy vélték, az ő hatalmának megdöntésével az egyház hatalmát is megdönthetik, s megmutathatják a magyar keresztény szavazónak, hogy azt csinálnak velük, amit akarnak.

S. F.:   Mennyire vált be ez a terv?

Z. T.:   Semennyire. Hiába vádolták és mocskolták s dugták börtönbe, személye végig ott élt a társadalom tudatában. Amikor 1956. november 3-án este beszédet mondott a rádióban, egy egész ország mondta azt, hogy végre! Mindszenty József meghatározó alakja volt a magyarságnak, s az maradt az amerikai követségen eltöltött tizenöt éven keresztül is.

K. G.: A hatvanas években az édesanyánk kézen fogott minket az öcsémmel együtt, s trolival bementünk a Szabadság térre. Megálltunk egy fánál, s anyánk halkan azt mondta, hogy most el fogunk sétálni az amerikai követség felé, mert ott tartózkodik Mindszenty József hercegprímás 1956 óta. Ne kérdezzetek semmit, csak figyeljétek az ablakokat, hátha észrevesszük őt, mondta. Sőt még az is előfordulhat, hogy ő is lát minket. Mindszenty hősies önfeláldozása nagyon sokat jelentett az embereknek.

S. F.: De hát nem is volt valós kapcsolata a társadalommal…

K. G.: Hogyne lett volna! Azt érezhette az átlag magyar állampolgár, hogy igen, a bíboros a nyájával együtt maradt, azt semmiképpen sem akarta magára hagyni, vállalja érte a szinte hermetikus elzártságot, a fehér mártíromságot is. Ez hitet, tartást, és bátorságot adott az embereknek.

Z. T.: Az amerikai elnökhöz és politikusokhoz írt leveleiben is leszögezte, hogy neki kötelessége itt maradni.

S. F.: Furcsa, hogy nem október 23-án, hanem csak jóval később, október 30-án szabadították ki őt a felkelők a fogságából…

Z. T.: Nagyon furcsa. Egyébként Bibó Istvánt sem keresték november 2-ig. Szerintem, ha előbb szabadítják ki Mindszentyt, sokkal gyorsabb lett volna a kibontakozás.

S. F.: Miért nem avatják boldoggá a bíborost?

K. G.: A rendszerváltás óta eltelt huszonkét évünk egyik szégyenfoltja, hogy a mindenkori magyar politikai és egyházi vezetés nem tett meg mindent Mindszenty József boldoggá avatásáért. Nemcsak ’56 utáni szereplése, hanem egész életútja alapján elsősorban nekünk fontos, hogy felemeljük őt, s vitathatatlan példaképnek tekintsük. Ezzel szemben Magyarországon ma is dehonesztáló viták kereszttüzében van a bíboros alakja, olykor még egyházon belül is.

Z. T.: Az is titok ma még, hogy miért nem hozták nyilvánosságra akkor azt pár soros kormánynyilatkozatot, amely kinyilvánítja, hogy a Mindszenty József ellen hozott büntetőjogi intézkedések törvénytelenek voltak. Nagy Imre aláírta ezt a papírt, de a közvélemény nem ismerhette meg.

S. F.: Nem arról lehet szó, hogy Mindszenty nem fért volna bele Nagy Imre reformelképzeléseibe, emberarcú szocializmusába?

K. G.: Hát ez az! Még ma sem akarunk őszintén beszélni arról, hogy mi is volt a forradalom igazi célja, a szocializmus megreformálása vagy teljes rendszerváltás.

Z. T.: Maga Vásárhelyi Miklós fogalmazta meg utóbb, egy vele készített interjúban, hogy Nagy Imréék az 1947-es, kommunisták vezette koalícióhoz akartak visszatérni tulajdonképpen. Csakhogy afölött akkor már elszállt az idő, a forradalom, az utca népe sokkal többet akart.

S. F.: Hogyan fogadták a bíborost az amerikai követségen november 4-én?

Z. T.: A nagykövet már 1948-ban megírta a feletteseinek, miként lehet és miként kell kihasználni a Mindszenty-ügyet a világpolitikai harcban, hiszen a kelet-európai emberek számára a bíboros testesíti meg azt a szabadságeszményt, amit az Egyesült Államok képvisel. Szót is emeltek érte a pere idején, majd utóbb is, és ezután persze nem tehették meg, hogy ne nyújtsanak számára menedéket 1956. november 4-én, mások esetében viszont hezitáltak már. Az amerikaiak komolyan tartottak attól, hogy az oroszok meg is támadják esetleg a budapesti követség épületét a menedékesek miatt.

K. G.: Valljuk be, a bíboros Szabadság téri jelenléte Amerikának, a Vatikánnak, de Magyarországnak is kellemetlen volt. Több mint tíz éven át tárgyaltak és egyeztettek a felek arról, mi is legyen vele. Az MSZMP Politikai Bizottsága is rendszeresen napirendre vette a kérdést.

S. F.: Az amerikaiak hogyan
helyezkedtek ekkor a Mindszenty-ügyben?

K. G.: Ugye a hatvanas–hetvenes évek fordulóján járunk, jött az enyhülés időszaka és az úgynevezett Ostpolitik. Nekik ez volt a fontos, ezért szerettek volna már túladni az elveihez következetesen ragaszkodó Mindszenty Józsefen. Ez egy rendkívül bonyolult, háromoldalú tárgyalás- és egyeztetéssorozat eredményeként sikerült is 1971-ben.

Z. T.: Tudni kell, a bíborosban már csak egyetlen dolog munkált, az, hogy kiadhassa a visszaemlékezéseit. Letörölve benne minden mocskot, amit Rákosi, majd Kádár kent rá, természetesen a szocialista országok sajtója, sőt a nyugati kommunista pártlapok közreműködésével. Az amerikaiak nem támogatták azonban az emlékiratok kiadását, félve attól, hogy az gátolhatja az épp meginduló enyhülést. Aztán végül is az emlékiratok ügyével hozták olyan helyzetbe a bíborost, hogy úgy döntsön: elhagyja a követséget, sőt elhagyja Magyarországot is.

S. F.: A Vatikán sem rajongott a bíboros emlékirataiért…

Z. T.: Nem, persze. A Vatikán az enyhüléssel újra be akart illeszkedni a világpolitikai folyamatokba. Keleti politikájának csúcsa volt, amikor az 1878-as berlini kongresszustól eltelt csaknem száz esztendő után újra a nagy, világpolitikai tárgyalóasztalhoz ültették Helsinkiben, 1975-ben. Az elveihez végletekig ragaszkodó Mindszenty, a kommunistákkal leszámolni akaró bíboros egyszerűen útban volt. Mindszentyt leváltották hercegprímási pozíciójából. Vajon véletlen-e különben, hogy Mindszentynek épp október 23-án kellett elhagynia a Vatikánt? Így nem tudta ott ünnepelni a magyar forradalom napját.

K. G.: A bíboros kétségtelenül nehéz ember volt a mindenkori hatalom szempontjából. Ezzel együtt a maga részéről mindenfajta olyan értelmes kompromisszumot megkötött, amit saját értékrendje szerint megköthetett. Ekkor már valóban az volt számára a legfontosabb, hogy az emlékiratai megjelenhessenek, ez egyébként páratlan értékű kordokumentumnak számít ma is. Az amerikaiak el is vehették volna tőle itt a budapesti követségükön, de szerencsére nem tették. A Vatikán pedig úgy gondolta, hogy hosszú időre fennmarad a világ nagy ideológiai megosztottsága, s akkor csak kis lépésekkel, a közeledés, az enyhülés szorgalmazásával lehet előrehaladni. Ebbe az elképzelésbe Mindszenty bíboros már nem fért bele. A Vatikán ezt követően is mindvégig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélt Mindszenty Józsefről. Meggyőződésem, ha folyamatosan érzékelnék, hogy milliók tisztelik a bíboros emlékét Magyarországon, s a magyar politikai elit is intenzívebben törekedne a boldoggá avatására, a vatikáni adminisztráció már a pápa elé terjesztette volna javaslatát. Csak hát ehhez először itthon kellene a fejekben és a lelkekben rendet tenni.

Sinkovics Ferenc

(Forrás: Magyar Hírlap)


Képtár


Márton-napi libavacsora a Népfőiskolán
2018. november 10.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
17.00-18.00 Képviselői fogadóóra Móricgáton
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019
Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00
Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét
Budapest
2018. november 17-18.
XVIII. Lakiteleki Filmszemle
Lakitelek Népfőiskola
2018. november 14-16.
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép