Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Munkatársunk, Sváb Kovács Sándor koporsója előtt

Gyászoló Gyülekezet!

Évekkel ezelőtt a lakiteleki népfőiskolán, a Széchenyi terem előtt megállított:

- Kérdezhetek valamit?

- Tessék, hallgatom.

- Lehet, hogy nem pontosan idézem, sőt valószínű, hogy csak a lényegét, a tartalmát mondom annak, amit az előbb hallottam, és az előadót elfelejtette mondani az idézet szerzőjének a nevét: sírunk amikor a világra jövünk, amikor megszületünk, de körülöttünk mindenki nevet és mosolyog, és úgy kell élnünk, olyan legyen az életünk, hogy amikor elmegyünk, amikor meghalunk, akkor mi mosolyogjunk, körülöttünk pedig mindenki sírjon. Tetszik érteni, ugye? Tanár úr, nem tudja, ki írta, ki mondta ezt?

Nem tudtam, ma sem tudom, és amikor ma, a temetése napján, a hajnali mennydörgésben fölidéztem ezt az emléket, összeszorul a szívem.

Igen, aki körülötte élt, akik maradtunk még, valamennyien erősen siratjuk Sváb Kovács Sándort, munkatársunkat.

Siratjuk, mert lett volna még bőven dolga, tennivalója e földi létben, világban, családban, munkahelyen.

Igen, a munkahelyén is, a lakiteleki Népfőiskolán, ahol a Portaszolgálat vezetője volt. Feleségemmel együtt mondom: erősen megbíztunk benne. Becsületes hozzáállással, zokszó nélkül végezte felelős munkáját.

Az idén 20 esztendős Népfőiskola egyik legrégebbi, 1992 óta munkatársa, nehéz kimondani: volt.

Ebben a két évtizedben sokszor éltünk meg válságos, a létünket is csőddel fenyegető időt. Egy ilyen alkalommal, erősen gondterhelten kérdeztem tőle:

-          Hogy vannak? Mi újság?

Arcán a jellegzetes, mindentudó és együttérző mosoly:

- Újság az van, írnak mindenfélét. Inkább én kérdezem, ha szabad visszakérdezni: hogy tetszik lenni, mert mi akkor vagyunk igazán jól, ha jókedvűnek látjuk.

Az elmúlt két évtizedben nem egy alkalommal próbáltam az arcomat jókedvűre igazítani, de Sándor is azok közé tartozott, aki átlátott rajtam, és most megvallom, hogy rendkívüli erőt mozgósított bennem, a nem tolakodó, finomra hangolt együttérző mondat, tekintet. Közös kincsünket, a munkatársakkal együtt működtetett Népfőiskolát féltettük. Úgy féltettük, hogy mindenki tette a dolgát tisztességgel, jóakarattal. Ezt megkövetelte a Népfőiskola nemzeti programjának megvalósítása, de megkövetelte több mint 50 munkatársunk munkahelyének megtartása, családjuk megélhetése, biztonsága.

Sándor azok közé tartozik, akit a hetvenes évek második felében tanítottam a lakiteleki általános iskolában. Sokszor mondogatta:

-A verseket még ma is tudom!  Fel is tudnám mondani őket, - kis szünet után hozzátette: - egy kis segítséggel.

Kedves Sándor, most nekem kell egy kis segítség, hogy hibátlanul fel tudjam olvasni a hajnalban leírt, búcsúzó gondolataimat. Most nekünk, Édesanyádnak, valamennyiünknek kell nem is kicsi segítség, hogy könnyekkel küszködve ugyan, de tudomásul vegyük a Jóisten akaratát.

Tested a koporsóban, Te pedig az égi magasban, ott mosolyogsz immár, mi pedig elsiratunk Téged.

Isten Veled, kedves Sándor!

Isten velünk, barátaim, gyászoló Gyülekezet!

Képtár


Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép