Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Nem szabad újra szétforgácsolni magukat
2009. május 25.

Valahányszor a Lakiteleki Népfőiskolán járok, igazolva látom Petőfi rajongását az Alföld iránt." Börtönéből szabadúlt sas lelkem/Ha a rónák végtelenjét látom" - írja a költő Az alföld című versében.

A kora nyári naptól szikrázó alföldi tájból szinte kiemel, négy oldalról behatárol egy darabot a főiskola négy archaizáló főépülete: a Kölcsey Ház, homlokzatán a Hymnus költőjének képével, a Tisza-vendéglő, hátsó frontján az Antológia Kiadó helyiségeivel, a felbecsülhetetlen emigrációs anyagot tartalmazó könyvtár és az otthonos vendégház.

Csütörtökön és pénteken írók, költők, irodalomtörténészek, képzőművészek népesítették be a magnetikus kisugárzású főteret, hogy megidézzék egy harminc évvel ezelőtti konferencia eseményeit. Lezsák Sándor költő, a népi nemzeti ellenzék markáns képviselője, ma a Nemzeti Fórum elnöke öt-hat éven át küzdött azért, hogy 1979. május 18-19-ig választott kisebb pátriájába, Lakitelekre hívhassa nemzedéktársait irodalmi, szociográfia konferenciára az akkor is reménytelen helyzetben lévő fiatal magyar irodalom megmentése érdekében. A szimpózium várakozáson felül sikerült, az akkor már nagyok közül Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Buda Ferenc, Ratkó József, Zám Tibor és mások mellett jelen voltak az akkor még ifjak, Lezsák Sándor, Tóth Erzsébet, Szőllősy Zoltán, Marosi Gyula, Szilágyi Ákos, Bíró Zoltán, Alexa Károly, Kiss Gy. Csaba, Kulin Ferenc, Veress Miklós, Nyilassy Balázs, Pete György. És megtörtént a szinte lehetetlen. A közös ellenség, az elnyomó Szovjetunió és diktatúra közös nevezőre hozta a másként gondolkodókat.

Ma még kedvezőtlenebb pozícióból kell újra startolnunk. E célból és természetesen nosztalgiázás szándékával is, Lezsák Sándor 2009. május 21-22-ig újra összehívta barátait, pályatársait hogy fölidézzék ama eseményt, amely az egyik emlékező, Szilágyi Ákos költő, esztéta szavait idézve fordulatot idézett elő az újkori magyar történelemben.

Az első napon bemelegítésként Füzi László, a Forrás főszerkesztője nyitotta meg Bahget Iszkander fotókiállítását az 1979-es írókonferencia eseményeiről. Utána kötetlen beszélgetés kezdődött. Buda Ferenc, Lezsák Sándor, Tóth Erzsébet, Pardi Anna, Dobozi Eszter, Marosi Gyula( az 1973-ban megalakult Fiatal Írók József Attila Köre (FIJAK) alapító titkára), Marafkó László, Szilágyi Ákos( a FIJAK-ból 1980-ban József Attila Körré (JAK) alakult írókör 1980-ban, Szentendrén megválasztott titkára), Serfőző Simon, Szentmihályi Szabó Péter, Apáti Miklós, Csontos János, Pósa Zoltán író-költők, Bíró Zoltán, Alexa Károly, Kiss Gy. Csaba, Kulin Ferenc, Alföldy Jenő, Pete György, Agárdi Péter irodalomtörténészek, Márton Gyöngyvér képzőművész, Csató Károly szociográfus Bahget Iiszkander fotóművész ama régi találkozó jelentőségét idézték meg, s közben lélekben mindenki visszafiatalodott. A konferencia meglepetése volt egy reprezentatív könyv, – nem kis mértékben Bahget Iszkander remek fotóinak köszönhetően öröm kézbe venni. A Fiatal Írók Találkozója Lakitelek, 1999-2009 című antológia a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában látott napvilágot, Tóth Erzsébet és Agócs Sándor költők szerkesztésében. A műben az egykori résztvevők emlékeztek a két napra, amely megváltoztatta Magyarország szellemi térképét. A kötet mellékleteként megkaptuk Illyés Gyula CD-n rögzített hozzászólását.

A beszélgetést nehéz lenne szó szerint visszaadnunk, inkább csak mazsolázgatunk. Okkal-joggal nevezte Szilágyi Ákos korszakos jelentőségűnek ama találkozót, hiszen az 1979-ben még fiatalnak számító, jobbára 25-30-as korosztályhoz tartozó költők, írók nemzedéke – nemzedékünk, – viselte korábban az idézőjelesen fiatalok, a megkésettek, a kötet nélküliek, mi több, az arctalanok gúnynevet is. Némiképp okkal, hiszen többet szerepeltünk folyóiratokban, lapokban, különböző alkotói individuumokat közös nevezőre hozó antológiákban, mint az alkotószemélyiség valódi jegyeit a legmarkánsabban megmutató önálló kötetekben. Abban az évben, amikor megjelent a Madárúton – 45 fiatal költő című kötet Vasy Géza szerkesztésében, senki nem remélte volna, hogy jelentős részben ama antológia szereplőnek jóvoltából létre jön egy olyan embléma értékű találkozó, amelyen az akkor fiatal írók kimondják: elég volt az arctalanságból, elég volt az irodalom, a szabad szellem korlátozásából, a szocialista diktatúrából és a szovjet megszállásból. Magyarán: a konferencia rácáfolva a hatalom reményeire, nem indulat-levezető szelep, hanem a nemzet ébredésének katalizátora volt. A legsötétebb, legreménytelenebb, legszürkébb hetvenes évek utolsó esztendejében a nemzedékből – nemzedékünkből - a lázadó JAK-generációja lett, amely 1980. október 30-31-én, a szentendrei József Attila Kör gyűlésen vállalta a Lakiteleki Költőtalálkozó örökségét. S visszatérve Szilágyi Ákos szavaira: Lakitelek hozta Szentendrét, az 1992-es pécsi JAK konferenciát, a felnőtt Magyar Írószövetség palotaforradalmát, megalapozta a Lakiteleki Sátor legendáját. Nem rajtunk múlt, hogy a rendszerváltoztató csöndes forradalom gellert kapott.

A második napon a tanácskozás – újra rácáfolva a jelenlegi hatalom értelmiségi holdudvarának reményeire, nosztalgiázás helyett a mai feladatok számbavételének szimpóziuma lett. Az első fölszólaló, Pósa Zoltán a találkozó résztvevőinek nagy örömére, meglepetésként felmutatta a Madárúton – 45 fiatal magyar költő című antológiát. Ez a könyv ama konferencia évében látott napvilágot. Számos igaztalan és némiképp jogos bírálat érte, akár a JAK Füzetek első három kötetét. A Fasírt című vitairatgyűjteményt az 1980-as, október 30-31-i szentendrei JAK konferencia vitaindító dolgozataiból és hozzászólásaiból – szerkesztette Dérczy Péter, a Köztetek lettem én bolond című József Attiláról szóló esszégyűjteményt és a VER/S/ZIÓK – formák és kísérletek a magyar lírából című versantológiát – szerkesztette Zalán Tibor és Kulcsár Szabó Ernő. Főként a két verskötetet, a Madárútont és a VER/S/ZIÓK-at érte gáncs és elmarasztalás a pártállam bértollnokaitól, mondván: mindkét könyvben negyvenöt költő szerepel. Ez a közös föllépés bedarálja, arctalanná teszi az alkotókat. Ha végignézzük a könyvek szereplőinak névsorát, azt látjuk, hogy nagy többségük integrálódott a kortárs magyar irodalomba. Pósa – akár az első napon Tóth Erzsébet – emlékezett elhunyt pályatársainkra, kiknek jó része, szerepelt a Madárútonban: Szervác József, Bókkon Gábor, Osztojkán Béla, Hideg Antal, de nincs már köztünk a nemzedékből Banos János, Csajka Gábor Czyprian, Endrődi Szabó Ernő. Végül emlékezetünkbe idézte még azt is, hogy 1990-ben mi nem a vadkapitalizmusra, hanem a harmadik útra szavaztunk, s hogy a jobboldal senkit sem kívánt soha, s ezúttal sem fog kizárni a nemzet fogalmából. Ezt az abszolút inaktuális riogatást az MSZP hazug plakátjai (és általuk fizetett provokátorok) akarják ébren tartani: A jelenlegi kormányzó párt, kormányprogram és jövőkép híján avval próbálja kendőzni, hogy két cikluson keresztül elfelejtett kormányozni, hogy a nem létező fasizmussal ijesztgeti az embereket. Szilágyi Ákos arra emlékeztetett bennünket, hogy 1979-ben megtörtént a népi urbánus kézfogás, a nemzet fölemelkedésének záloga most is a félelmek görcseinek föloldása lehetne. Bíró Zoltán kimondta: a jelenlegi kormányzat meg sem próbál segíteni a gazdaság, a művészetek, az oktatás katasztrofális helyzetén. A pénz kontraszelekciója a hatalom kontraszelekciójával együtt ugyanúgy konzerválja a tudományban, az irodalomban a középszerűség uralmát, mint a pártállami évek kultúrpolitikája. Európában ugyenz történik évtizedek óta, dehát mást aligha várhatunk, hiszen az Európai Unió lemondott az ősi nemzeti kultúrákról, az antikvitásról és arról is, ami egyedül megmenthetné: a kereszténységről. Alexa Károly két fő pontban foglalta össze a nemzet nagy romlásának fő okait: Az első és legfontosabb: nem elég, hogy a népességfogyatkozás demográfiai katasztrófát idéz elő, azt az embert, aki erre évtizedek óta figyelmeztet bennünket, Fekete Gyulát megpróbálják a baloldaliak nevetséges, idejétmúlt figurának feltüntetni. A második nagy katasztrófa a nyelv romlása. A nyelvében élő nemzet fiataljai odáig jutottak, hogy már szómagyarázatra szorul Arany János Toldijának újrakiadása is. A munkát a konferencián is részt vevő jeles költő, Buda Ferenc végezte el. Kiss Gy. Csaba a bajok legfőbb spirituális és gyakorlati okának nevezte azt, hogy az 1990-ben újra kezdődött hazugság-dömping során nem mertünk szembenézni a kommunistákkal, s néven nevezni a világtörténelem legsötétebb, legvéresebb diktatúrájának bűnöseit. Mi több, hagytuk, hogy hazug, áruló írók, gondolkodók visszamenőleg rehabilitálják és konszolidálják a Kádár-korszakot. Ennek köszönhető – Tóth Erzsébet egyik írását idézve a Stockholm-szindróma, melynek során a nép egy része megszerette gyilkosait. Nem történhetett másként egy olyan országban, ahol a szomszédainktól eltérően nem foglalták törvénybe a szocialista diktatúra és a kommunizmus bűnösségét. Újra és újra hangsúlyoznunk kell: a Kádár-diktatúra igenis, ugyanolyan aljas és bűnös volt, mint akár a náci, akár a véresen kemény szocialista diktatúra. Mi több, a „puhaság” tönkretette számos ember jellemét. A diktatúra 1957-1990-ig belénk költözött, ezért nem tudunk tőle megszabadulni - véli Kiss Gy. Csaba. Kulin Ferenc irodalomtörténész arról beszélt, hogy a jobboldali kormányok azért nem tudtak eddig tartósan hatalomban maradni, mert hagyták magukat zsarolni a szövetségeseiktől. A reményeink szerint előrehozott választásokon győzedelmeskedő FIDESZ-kormánynak ezt a hibát nem szabad elkövetnie. Az egy a tábor, egy a zászló a tévhitekkel szemben nem bukott meg, hanem eddig nem sikerült évényesíteniük, éppen a kis pártocskák önző sovinizmusa miatt.

Lezsák Sándor zárszó helyett kimondta: újra megtörtént a csoda. A beszélgetés, amelyen megjelentek a politikai paletta másik oldalához tartozó írók is, a szeretet és a megbecsülés jegyében zajlott. Ám a vitasorozatot csak abbahagyni tudták a résztvevők, a befejezés helyett a folytatásról kell gondolkodnunk. A szervező-elnök meghívta a résztvevőket az idei szeptember második hetének végére a tanácskozás folytatására. Készül az új konferencia előadásainak és hozzászólásainak rögzítetett anyagából egy újabb antológia is, újra Bahget Iszkander képeivel, aki fáradhatatlanul végigfotózta az egykori fiatal költők új szímpóziumának mindkét napját.


Kutassy Máté
Magyar Nemzet



Képtár


Kézilabdapályát avattak Pálmonostorán
2018. június 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
16.00-17.00 Képviselői fogadóóra Kiskunmajsán
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép