Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Nemzet és Média

 

 

Nemzet és média


(bevezető)


Hölgyeim és uraim!

Tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm valamennyi kedves vendégünket a Nemzet és média című összejövetelünkön, amely a Hazai Műhely rendezvénysorozat keretében szerveződik itt, a Kossuth Klubban, ahol valószínű, utoljára találkozunk. Az történt ugyanis, hogy egy hosszú vagyonjogi vita végén jogerős bírói ítélet született, amelynek értelmében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elveszítette ezt az épületet, s vélhetően januártól az új tulajdonos jó áron értékesíteni fogja. Így nem sokára azon kell igyekeznünk, hogy legalább az emléktábla megmaradjon e patinás épület falán.

Meg kell, hogy mondjam, felháborodva fogadtam a történéseket, nem akartam elhinni azt, hogy elveszítheti a magyar szellemi közélet történelmünknek ezt a jelentős épületét. Ez olyan, mintha a Pilvaxba egy McDonald's költözne be. A Kossuth Klub valószínű egy multinacionális cég központi épülete lesz majd hamarosan. Beszéltem az eddigi tulajdonosokkal, akik kétségbeesetten próbálják a megmentés érdekében mozgósítani a kormányzatot, a kormányzat megfelelő területeit. A magam szerény lehetőségeivel kedden a Parlament nyilvánossága előtt fogom majd kérni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, hogy nevéhez méltóan cselekedjen.

Igen, hölgyeim és uraim, ez az épület valóban a nemzeti kulturális örökségünk színhelye, a politikai kultúra örökségének színhelye is. A Petőfi Kör gondolatokat felszabadító izgalmas vitái az emberi helytállásra hívták fel a figyelmet, s történelmi múlthoz méltó gondolatokat, állásfoglalásokat fogalmaztak meg. Ezek a rendezvények előkészítői voltak az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak. De a megtorlást követően is szellemi őrhelyként volt képes működni ez a nemzeti intézmény, hosszan sorolhatnám azokat a gazdaságpolitikai reformtörekvéseket és a tilalom és a tűrés határán megfogalmazódó gondolatokat, esteket, összejöveteleket, amelyek a '60-as, '70-es, '80-as években jellemezték a Kossuth Klubot. Ez valóban örökségünk, és nem maradhat belőle csupán egy megtűrt emléktábla!

S itt van a felelőssége, hölgyeim és uraim, a médiának. Vajon most, ebben az esetben képes-e arra, hogy a maga sajátos lehetőségeivel, hatalmával oda álljon egy ilyen látszólag apró történés erőterébe? Vajon a TV2 most megszavaztatja-e a közvéleményt, hogy miként vélekedik a Kossuth Klub épületének jövőjéről? Vajon most lesz-e tiltakozás a magyar szellemi életben? Vajon kié a sajtó? Kié a sajtó szabadsága? Csak azoké, akik a tulajdonosok? Akik valamilyen formában kapcsolatban állnak azokkal a gazdasági és politikai erőkkel, amelyek végén megvásárolják majd és átalakítják ezt az épületet is? Sok-sok ilyen épületünk vergődik a bizonytalanságban. Nem a tilalom és a tűrés, hanem a lét és a nemlét határán. S minden vereséggel kevesebbek leszünk, és valami az életünkből, Kárpát-medencei magyar létünkből kihullik, elvékonyodik, eltűnik.

A '60-as, '70-es években sok-sok kortársammal együtt a 12 pont számunkra valami lényegesnek a kimondását is jelentette. Kimondását annak, hogy az idegen katonákat vigyék el. Kimondását annak, hogy Nemzeti Bankra és Nemzeti Őrseregre van szükségünk. Kimondását annak, hogy Unió kell Erdéllyel. De kimondását annak is, hogy sajtószabadságot, cenzúra nélküli életet akarunk. És most, amikor megvan ez a szabadságunk, akkor joggal tesszük föl a kérdést, hogy kinek a szabadsága ez? Vagyis: mit ér a szabadság, ha média?

A mai összejövetel példabeszédének sok-sok érdemes szövegéből Illyés Gyula: Magyarok című írásából hoztam egy részletet. Hallgassák meg azzal, hogy ezt követően Lovas akadémikus vitavezetése, a fölkért hozzászólók és a jelentkező hozzászólók minden bizonnyal egy olyan összejövetelt szerveznek ide, a Kossuth Klubba, a reményeink szerint nem az utolsó Kossuth Klubbéli összejövetelünkre, amely segít bennünket abban is, hogy 20-25 esztendő múlva tisztább, áttekinthetőbb, nemzeti értékeinket a jövő segítségével is megvalósító életünk legyen.

S mit mond, mit üzen nekünk Illyés Gyula? „Védeni fogom a sajtószabadságot, de mielőtt vérem ontom érte, gyorsan elárulom, hogy én halálát kívántam e sajtónak akkor, amidőn a legszabadabb volt, amikor a legszabadabban prostituálta magát. A legjobb esetben egy üres tartályt védek, abban a reményben, hogy valamikor egyszer talán mégis megtelik. Harci buzgalmamat ez erősen megcsappantja. Tiltakozom, de mennyire, a könyvégetés ellen, de elárulom, hogy mielőtt e veszély fenyegetett, én a kultúra meggyalázása keltette pillanatnyi indulatomban nem csak e könyvek nagy részét, de szerzőiket is máglyára kívántam. Becsukjuk a színházakat? Legtöbbjüknél ezzel legfeljebb a világosítók és a díszletezők rövidülnek, a Múzsa nem, onnan őt már rég kiutasították. Harcba tehát úgy indulok, hogy igyekszem megbocsátani védencemnek, szemet hunyok neki, rá se nézek, nehogy leköpjem, mielőtt meghalok érte."

Köszönöm.

 



(zárszó)



Professzor úr, köszönöm szépen a vitavezetést és azt a munkát, amit az előkészületek során tapasztalhattunk, nem csak a mostani, de a korábbi összejövetelek alkalmával is.

Hölgyeim és uraim, amikor híre ment annak, hogy Nemzet és média lesz a címe a mostani összejövetelünknek, akkor nagyon sok javaslatot kaptam, hogy kiket kellene itt megszólaltatnunk. De magam is tapasztalhattam az előkészületek során, hogy több olyan nemzeti intézményünk van, amelyeknek a volt vagy a mostani vezetője kellett volna, hogy szót kapjon ezen a fórumon. Ilyen például a Tisza Kálmán óta létező, és nemrégen törvényben újra megerősített, a magyar parlament tulajdonában lévő Magyar Távirati Iroda.

De éppen itt akadtam meg. Mert amikor már nyúltam volna a telefonhoz, hogy fölhívom a mostani és korábbi vezetőket, Alexa Károlyt, vagy éppen Dorogi Sándort, megálltam, mert meglebbentett valamiféle egyre erősödő aggodalom. Vajon jót teszek-e azzal, hogy meghívom őket egy ilyen összejövetelre? S mondhatnám tovább a neveket. Sok-sok embernek kellett volna itt ma megszólalni. Peták István nevét ezért nem írtuk a meghívóra. S bár Bíró Zoltánnal beszéltünk arról, hogy meghívjuk, álljon ide és mondja el többesztendős küzdelmét, tapasztalatait. De visszatartott ettől az, hogy ha Peták Istvánt igen, akkor a másikat, a harmadikat, az ötödiket, a nyolcadikat, és még sok-sok embert meg kellene szólaltatni egy ilyen összejövetelen.

Mert ha körbenézünk a magyar közéletben, nagyon sok csatabárd van a mélyben, és bár gyorsan felejtünk, de aki elásta a csatabárdot, az nem felejti el soha, hogy hová ásta el. Tapasztalhatjuk bizony, hogy - bármilyen témakörben, akár a média, akár a gazdaság, az egészség, az iskola, a kultúra, a biztonság, s mondhatnám tovább - előkerülnek ugyanazok a csatabárdok, előjönnek ugyanazok a történetek, történések, feszültségek, a ki nem mondott, ki nem beszélt múlt tanulságai, indulatai, háborgásai.

Talán önmagunkat is csillapítjuk, de ennek mindig a tanulságát próbáljuk megfogalmazni. S egy-egy ilyen összejövetel, ha a tanulságok megfogalmazása mellett embereket szervez egybe, vagy ad egy újabb esélyt, reményt, hogy jegyzőkönyvet megjelentetve talán a gondolatok tovább élnek és megfogannak, és ebből cselekvés is születhet, akkor már nem hiábavaló az a munka, amit itt önökkel együtt közösen végzünk. Mert a láthatatlan függőség, a rejtőzködő beavatkozás ma is érzékelhető, tapasztalható.

Az elmúlt tíz-tizenöt esztendő egymásnak okozott sérülései bizony olykor maradandó sérülések. Nagyon könnyen felfakadhat egy-egy fájdalom, egy-egy korábbi sérülés, egy-egy megszólalást követően. Ez az oka annak, hogy próbáltam szűkre szabni a megszólalók körét. Ugyanakkor teljesen egyetértek azzal a figyelmeztetéssel, amit Bakos Istvántól kaptam, hogy a határon túli magyar média, a nyugati, a tengerentúli magyar média bizony kevés helyet kapott itt ma. Nagyon kérem, hogy egy rövid összefoglalóban, írásban elküldött hozzászólásban legyen jelen ebben a kiadványban a nyugati magyar média helyzete is. Köszönöm Bardócz Attilának, hogy éppen az utolsó megszólalása erre okosan, ügyesen utalt.

Ilyen tanácskozások alkalmával sokan elmondják azt, hogy a médiafejlődésnek három egymást követő korszaka van. Az első a rabul ejtés korszaka, a második a bűnbeesés korszaka, harmadik az üdvözülés korszaka. A rabul ejtés korszaka, mondják a hozzáértők, az elmúlt négy évtized, és elsősorban a televízióra utalnak, amikor rabul ejti a képernyő az embert. Aztán jön a bűnbeesés korszaka, amikor nem tud elszakadni tőle, és nem tud válogatni. Az üdvözülés korszaka, mondják, az az időszak, amikor már a felelősség megerősödik, jelen van és válogatni, nem csak bekapcsolni, de megfelelő időben kikapcsolni is tudja a készüléket.

Én azért nem értek egyet ezzel a korszakolással, mert véleményem szerint ez a három korszak ma együtt van jelen a magyar valóságban, s a Kárpát-medencei magyar valóságban is. Együtt van jelen és igen alattomos módon. Maga a rabul ejtés is, gondoljunk a reklámra, különféle technikákra, kábítószeres függőségeket létrehozó technikákra, részben a bűnbeesésből nagyon nehéz előhívni az üdvözülés időszakát, a remény-korszakot. Mi kell ehhez? Meggyőződésem és mindig mindenre ugyanazt tudom mondani: az iskola. És az iskolában pedig a pedagógus, az ember, a nevelő ember. Ha ezt a nevelő embert mi nem leszünk képesek az elkövetkező években, évtizedekben és a jelenben előhívni, megerősíteni lélekben, anyagiakban, erkölcsben, akkor jöhetnek bármilyen csodálatos törvények, nem leszünk képesek eredményt elérni.

Mert ma is vannak törvényeink. Mit mond a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi 1. törvény? Például 5. §-ban: „Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást, követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzé tenni". A 4. pontban: „A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23 és hajnali 5 óra között lehet közzétenni. Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni". És az 5. pontban: „A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos".

A napokban pedagógus kollegák mellett az egészségpolitikai tanács tagjaival találkoztam. Beszélgettünk, s ők hívták fel a figyelmet arra, ami bizony az én figyelmemet elkerülte, mert nap közben nem látok, nem nézek tévét, hogy hányszor játszanak be például a Forró nyomon című műsorból képeket, olyan képeket, amelyek bizony a brutalitást, az iszonyatot ábrázolják, és ott ülnek délután a gyerekek a képernyő előtt. Nem is gondoljuk, illetve pedagógusként mondom és édesapaként és édesanyaként valamennyien érezhetjük, hogy milyen folyamatokat indíthat ez el a nevelődő kicsi gyermekben. Igen, az iskola, a pedagógus, a család az, ami segíthet.

Nagyon örülök, hogy ennek az összejövetelnek immár itt a Kossuth Klubban vonzáskörzete, figyelme, egy belső figyelme is van. Nem médiafigyelme, hanem figyelnek ránk az ország minden részéről. Nagyon jól esett, hogy legutóbb Lakiteleken a Klebelsberg Kollégium egy összejövetelén az egyik tűzről pattant kollega azt mondja: olyan jólesett fölmenni egy kicsit Borsodból Pestre és ott lenni a Nemzet és egészség összejövetelen. Mert hallhattam azt, amit én érzek, gondolok, de ott végre kimondták. És ezzel megerősödve, hogy már tudjuk, már kimondjuk a bajt, ezzel megerősödve mehettem haza. Örülök, hogy a tanítónőt most is itt látom, ott ül az ablak mellett.

Igen, azt hiszem ezek adnak nekünk esélyt és élményt arra, hogy ezt a sorozatot tovább folytassuk. Folytatjuk, jelentem tisztelettel, 2001. február 3-án, Nemzet és jogállam címmel lesz a következő összejövetelünk. Nagyon bízom abban, hogy itt, a Kossuth Klubban. Boldog karácsonyt és egészséges új esztendőt kívánok kedves mindnyájuknak.

 

 

Lezsák Sándor

 

 

(Budapest, Kossuth Klub, Nemzet és média tanácskozás, 2000. december 16.)

 

Képtár


Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép