Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Nemzeti maximum
2012. július 28.

Az egykor romos lakiteleki tanyasi ház Magyarország allegóriája. Lezsák Sándor vallja: amit a politikában ma képvisel, azt otthona felújítása során tanulta. „Egy öreg hazát is így kell újraépíteni. Megőrizni azt, ami érték, ami illeszkedik, amit meg kell menteni.

De ami nem való oda, ami veszélyezteti a házat, a hazát, azt muszáj lebontani, ha egészségesen akarunk élni” – mondta az Országgyűlés alelnöke. A költő-politikus a lapunknak adott interjúban beszél a rendszerváltás után létrejött torzóról, az örök „lehetett volna-e másképp csinálni” kérdésről, a közép-európai nemzeti maximumról.

Nemzeti maximum

– Véget ért a parlament tavaszi–nyári ülésszaka. Hova megy pihenni egy magyar parlamenti alelnök? Hawaiira? Balira? Tengerpartra?

– Egy másik homoktenger partján, Lakitelek szélén élek a családommal. Az öreg házat most újítottuk fel másodszor. Ez lesz a nyári szabadság. Másfelől most csak a parlamenti plenáris üléseknek lett vége, a háttérmunka folytatódik. A Nemzeti Fórum szakműhelyei most egyeztetnek, segítem a Kurultáj szervezését, a Bethlen Gábor Alapítvány munkájának köszönhetően lllyés Gyula születésének 110. évfordulójára talán végre lesz Budapesten is szobra az írónak, ezt is elő kell készíteni. A Lakiteleki Népfőiskolán is nagyüzem van, a Pesti Srác Alapítvány szervezésében nemzetközi ’56-os tábor lesz, és augusztus végén moldvai csángó magyar pedagógusok tíznapos továbbképzését tartjuk. Szeptember végén pedig a lakiteleki találkozó 25. évfordulójára emlékezünk.

– Lesz nagy ünneplés?

– Nem ünnepelünk, mert még mindig nincs mit ünnepelni. Habár az elmúlt negyedszázadra visszatekintve, amikor a parlamentben elfogadtuk az alaptörvényt, éreztem, hogy új korszak kezdődött. Történelmi pillanat volt. Bennem ekkor zárult le az egész rendszerváltó folyamat.

– Rendszerváltás volt egyáltalán?

– Igen, az volt, csak éppen a rendszer lett rossz. Torz rendszer jött létre. Az első Orbán-kormány ezen próbált javítani, az igazi változásra a lehetőség, a kétharmados többség viszont csak most lett meg, és kaptuk meg a szükséges felhatalmazást az országtól.

– Kik és hol hibáztak a kilencvenes évek elején? Mit csinálna másképp ma?

– Nem hiszek abban, hogy utólag, évek elteltével visszatekintve rendet lehet csinálni a múltban. Még akkor is, ha látom, sokan úgy gondolják, hogy a múltban minden megtörténhet… Ahogy a tettes visszatér a tett színhelyére, ugyanúgy tapasztalom, hogy vannak helyi és országos vagy akár nemzetközi szinten is olyan történelmi bűnözők, akik emlékiratban, nyilatkozatban próbálják eltüntetni a nyomokat, az őket terhelő bizonyítékokat. Röviden így tudom összegezni: a kilencvenes évek elején ennyire voltunk képesek. Tízmillióan. Ennyire voltunk képesek saját hitünk, akkori legjobb tudásunk alapján. Akik rosszat akartak, akik az egyéni hasznukat nézték, akik kiárusították, elárulták az országot, megtették. Akik hitem szerint a közjót szolgálták, ennyire voltak képesek. Nem többre, de nem is kevesebbre.

– Ön miért nem lett képviselő ’90-ben? Az MDF alapítójaként nem vállalt szerepet a győztes csapatban?

– Ahogy a labdarúgásban, úgy a történelemben, a közéletben is voltak aranycsapatok. Így jött létre a nyolcvanas évek második felében a lakiteleki aranycsapat, amely nem teljesen volt azonos Antall József miniszterelnök úr kormányával. Az első szabad választáson én voltam az MDF, ma így mondjuk, kampányfőnöke. A győzelemnek mindig sok gazdája van, ha veszítettünk volna, én lettem volna a bűnbak. Győztünk. Mondogattam is annak idején, még egy ilyen győzelem, és nem marad több „katonánk”. Talán ma naivitásnak hangzik: úgy gondoltam, hogy jöjjenek a profi politikusok.

– Jöttek…

– Jött a siserehad is. Szinte özönlött. Sokan vannak, akikből nagyszerű politikus lett, erkölcsileg, szakmailag felnőttek a történelmi feladathoz. Sokan voltak, akiket erősen megrongált a pozíció, a kisebb-nagyobb hatalom. Voltak olyanok is, akik jó szándékból romboltak, vagy kövezték ki az utat a bukáshoz. Mindez nemcsak a kormányra, az MDF-re is igaz volt. Az akkori történéseket, motivációkat lehet elemezni, ez azonban már nem a mi, hanem a fiatal történészek feladata. Illyés Gyula fogalmazta, hogy a múlt nincs magától. A feltárt tények alapján minden új és új nemzedéknek kötelessége a múltat is a nemzeti emlékezetbe visszahódítani. S ez nem csak az elmúlt évtizedek, évszázadok, az elmúlt másfél vagy annál is több évezred történelmére érvényes.

– Az idei, immár harmadik Kurultáj egyfajta keretet ad ennek.

–  Igen, a Kárpát-medence magyar hagyományőrzői mellett ezen a törzsi gyűlésen a hun és türk tudatú nép képviselik kultúrájukat, történelmüket. Eljönnek például a kazahsztáni Torgaj vidékén élő magyar törzs tagjai is – akikről Bíró András Zsolt antropológus és munkatársai genetikai úton bizonyították a rokonságot. Ez a bugaci találkozó nem csak az érzelmi, kulturális összetartozás miatt fontos. A rokontudat egyfajta bizalmi tőke, olyan kapocs, amely a mai és holnapi gazdasági kapcsolatokban is kamatoztathatja magát. Nagyon fontos az uniós tagságunk, az euroatlanti elkötelezettség, de nem kevésbé lényeges a keleti nyitás s azon belül a közép-ázsiai rokon népekkel való együttműködés. Ez a rokontudat közös kincsünk, vétek lenne egymás javára nem kihasználni.

– Kihasználni. Nem tart attól, hogy másoknak is ez a tervük? A Kurultájra is rátelepszik a divat­magyar gagyi üzlet?

– Ettől nem tartok. A szervezők erkölcse, szellemisége ezt kizárja. Nézze, én 1989-et is egyfajta tavaszi áradatként éltem meg. Hozott friss vizet, de hozta a szemetet is. Prüszköltünk is tőle eleget, de a gyógyító, éltető, friss víz tisztára mosta gondolatainkat, közéleti céljainkat. A Kurultáj nem valamilyen fesztivál, nem gazdasági vállalkozás. Azok jönnek sok tízezren, akik a tiszta forrást keresik, a gyökereiket megőrizve akarnak jobb közérzetet, életet, jövendőt teremteni.

– Ez az említett tavaszi áradat, a vele zubogó kellemetlen hordalék volt talán, amiért úgy gondolta, hogy meg kell szervezni a népfőiskolát?

– Sokféle népfőiskola van Európában, de egy dologban azonosak. Népfőiskolát mindig akkor szerveztek, amikor az ország kultúrája, jövője veszélybe került. Azért, hogy minél ellenállóbbak legyünk a kártékony eszmékkel szemben, amelyek szétzilálják a családot, gyalázzák múltunkat, hipnotizálják a nemzeti tudatot.

A népművelő, néptanító nagyon jó szó: nemcsak mi tanítunk, hanem minket is okít a környezet. Együtt, egyfajta kölcsönhatásban leszünk többek. Amikor ’69-ben Lakitelekre kerültem, rengeteget tanultam a tanyasi emberektől – a valódiaktól, nem azoktól, akiknek a tanya menedékhely vagy végállomás volt. Kitartást, hitet, elszántságot, nemzeti önbecsülést a természet és az ember iránti tiszteletet. Ezt a szellemiséget próbáljuk átadni a Népfőiskolán is.

– Egyfajta nemzeti minimum lenne ez?

– Törekedni kell a nemzeti maximumra. A nemzeti minimum alap, a nemzeti maximum pedig olyan nemzetközösséget jelent, ahol az együttgondolkodás és cselekvés, a közös erőfeszítés rendkívüli, teremtő energiákat szabadít fel.

– Most kapnak a szívükhöz Bukarestben és Pozsonyban…

– Mert van szívük és agyuk. Természetes, hogy a román román érdeket, a szlovák szlovák érdeket szolgál. De az is természetes, hogy a Kárpát-medencében egymásra vagyunk utalva. Előbb-utóbb mindannyiunknak úgy kell érvényesítenünk nemzeti érdekeinket, hogy itt, Európa ezen részén szolgáljon egy közös, nemzetek fölötti érdeket is a globális fenyegetettség jelen nagy történelmi korszakában. Az ilyen-olyan időközönként romboló és pusztító pénzügyi válságokon ugyanis csak nemzeti összefogással lehetünk úrrá. Persze ez hosszú folyamat, azonban számomra nem kérdéses, előbb-utóbb lesz összefogás. Addig azonban meg kell próbálni minél kevesebb maradandó sérülést okozni egymásnak.

– Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést. Nem jutott eszébe az elmúlt években, hogy hagyni kellene az egészet, pár évig feltöltődni, újra írni s egyfajta elefántcsonttoronyból nézni a politika küszködését?

– Írtam én verset, drámát, sőt rádiójátékot is az elmúlt években. Azonban hogy nézne ki most mindezt kiadni? Joggal kérdeznék, ha ennyi ideje van, miért nem a Parlamentben dolgozik. Amikor 25 éve, szeptember 27-én este tíz körül már mindenki elment, magamra maradtam, egyfajta számot vetettem a sorssal. Kaptam egy édes történelmi terhet, amelyet nem lehet ledobni, legfeljebb letenni, ha úgy érzem, minden rendben van. Amit a politikában képviselek, azt ettől a lakiteleki öreg tanyasi háztól tanultam. Amikor ’79-ben megvettük a romos épületet, elkezdtük felújítani, a barátokkal, a rokonokkal együtt. Megtanultam csempézni, padlóztam, falat húztam. Megtanultam, hogy egy öreg házat miképp kell felújítani. Egy öreg hazát is így kell újraépíteni. Megőrizni azt, ami érték, ami illeszkedik, amit nem szabad lebontani, amit meg kell menteni. De ami nem való oda, ami veszélyezteti a házat, a hazát, azt muszáj lebontani, ha egészségesen akarunk élni. Így vagyok az elmúlt rendszerekkel, évtizedekkel. Meg kell nézni mi az, ami jó, ami a nemzeti jövendőt szolgálja, azt át kell menteni, fel kell újítani, meg kell erősíteni. Másolni nem szabad, mert az kutyakomédia lesz. Ma azt gondolom, már helyén a tető az országban, de a lakásban, a kertben van még munka bőven.

Máté T. Gyula

(Forrás: Magyar Hírlap)


Képtár


Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép