Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Népszerűsége nem veszített ragyogásából
2017. május 25.

Bud Spencer sze­rint Kár­pá­ti min­den idők leg­na­gyobb ví­zi­lab­dá­zó­ja volt - Má­jus 17-én a Nem­ze­ti Fó­rum Köl­csey Kö­re kon­fe­ren­cia­so­ro­za­ta 48. ren­dez­vé­nyé­nek Kár­pá­ti György, a Nem­zet Spor­to­ló­ja, há­rom­szo­ros olim­pi­ai baj­nok ví­zi­lab­dá­zó volt a ven­dé­ge.

A ren­dez­vé­nyen be­mu­tat­ták Kár­pá­ti György–Ká­el Csa­ba: Gyu­ri­ka – egy pó­lós val­lo­má­sai cí­mű köny­vet. Mi­ért szük­sé­ges egy vér­zé­keny orr egy ví­zi­lab­dá­zó­nak? Mi­lyen volt a kap­cso­la­ta Car­lo Pe­der­so­li­val? Mit mon­dott Kár­pá­ti Pus­kás Öcsi­nek? Ho­gyan en­ged­te át a vizs­gán dr. Né­meth Já­nos, a Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék ve­ze­tő­je? – töb­bek kö­zött ezek­re a kér­dé­sek­re kap­tuk meg a vá­laszt az es­ten.

„Szin­te hal­lom, hogy az égi ví­zi­lab­da ka­pu elől le­szól Gyar­ma­ti De­zső, és azt mond­ja: ami­kor én ott vol­tam ve­le­tek, rög­tön Kár­pá­ti Gyu­ri­ká­ról kezd­te­tek el be­szél­ni. Ket­te­jük kö­zött volt egy cso­dá­la­tos ver­sen­gés. Jó ér­zés volt ben­ne len­ni ab­ban a fan­tasz­ti­kus erő­tér­ben, ahol a ké­pes­ség, a tu­dás, a sport irán­ti alá­zat mel­lett min­dig je­len volt a böl­cses­ség és a csi­bé­szi vi­dám­ság” – kezd­te Lezsák Sán­dor, az Or­szág­gyű­lés el­nö­ke be­ve­ze­tő­jé­ben. Kár­pá­ti György 167 cen­ti­mé­ter ma­gas, de min­dig hoz­zá­te­szi, csak té­len 165, „mert ak­kor ki­csit össze­me­gyek.” Ez­zel a ter­met­tel kel­lett ne­ki a nagy­tes­tű, ha­tal­mas spor­to­lók kö­zött meg­áll­nia a he­lyét, és ezt sok­szor csi­bész­ke­dés­sel ér­te el. Min­dig ar­ra tö­re­ke­dett, hogy a leg­ne­he­zebb hely­zet­ben is helyt­áll­jon – ahogy ez a ma­gya­rok­ra jel­lem­ző. Ké­pes volt olyan ener­gi­á­kat elő­hív­ni, ame­lyek­kel min­dig győ­zött. Ez az erő, tett­re­kés­zség­nek kö­szönt­he­tő, hogy már 17 éve­sen olim­pi­ai baj­nok lett – hív­ta fel a hall­ga­tó­ság fi­gyel­mét a Nem­ze­ti Fó­rum el­nö­ke. 1952-ben Hel­sin­ki­ben „ke­zit­csó­ko­lo­mot” kö­szönt még já­té­kos­tár­sa­i­nak. 1960-ban bronz­ér­met sze­rez­tek, de nem ad­ták fel, küz­döt­tek, ami­nek az 1964-es to­ki­ói arany lett a ju­tal­ma. „Cso­da meg­fog­ni egy arany­ér­met. 1990-ben, ami­kor meg­nyer­tük a vá­lasz­tást, De­zső el­jött hoz­zám könnyes szem­mel, ami nem volt rá jel­lem­ző. Azt mond­ta: »Sándor, par­la­men­ti kép­vi­se­lő let­tem, és ezt rész­ben ne­ked kö­szön­he­tem, s most hoz­tam ne­ked va­la­mit, ami ne­kem a leg­drá­gább, s ezt ne­ked adom«. Ez az 1956-os mel­bourne­-i arany­ér­me volt.”

Népszerűsége nem veszített ragyogásából

Hor­váth Bé­la, a Köl­csey Kör ve­ze­tő­je ki­emel­te, hogy Kár­pá­ti György szá­mos díj­ban, el­is­me­rés­ben, ki­tün­te­tés­ben ré­sze­sült. Így 2010-ben Bu­da­pest dísz­pol­gá­ra, 2013-ban pe­dig a Nem­zet Spor­to­ló­ja lett. Vissza­idéz­te, hogy „Gyu­ri­kát” na­gyon rég­óta is­me­ri, po­li­ti­kai, szak­mai pá­lya­fu­tá­sa so­rán több­ször ta­lál­koz­tak. Fel­hív­ta a fi­gyel­met egy, a könyv­ben lé­vő kép­re, mely ak­kor ké­szült, mi­kor az 1956-os mel­bourne­-i olim­pia arany­ér­mes ví­zi­lab­da­csa­pa­tá­nak még élő tag­jai, 2004-ben meg­kap­ták a Ma­gyar Örök­ség dí­jat. Há­rom­hoz fű­zi kap­cso­lat – ha­bár Hor­váth Bé­la so­ha nem ví­zi­lab­dá­zott. Kár­pá­ti Györ­gyön kí­vül Je­ney Lász­ló­val, a ka­pus­sal, aki­vel egy he­lyen nya­ralt a Ba­la­ton­nál. Je­ney fel­ve­tet­te, hogy Gyar­ma­ti De­zső, sok­szor meg­ígér­te ne­ki, hogy le­jön egy­szer Ba­la­ton­föld­vár­ra, és ak­kor hár­mas­ban po­li­ti­zál­hat­nak. „De­zső nem jött le, így a várt ta­lál­ko­zás el­ma­radt. Vi­szont a Köl­csey Kör ren­dez­vé­nye­in há­rom­szor is részt vett.” Majd Hor­váth Bé­la fel­ve­tet­te, hogy a Köl­csey Kör 50. ren­dez­vé­nyé­nek ven­dé­ge Or­bán Vik­tor mi­nisz­ter­el­nök úr le­gyen.

Ar­ra a kér­dés­re, hogy me­lyik há­rom olim­pi­ai arany­érem áll a szí­vé­hez a leg­kö­ze­lebb, Kár­pá­ti György, a Nem­zet Spor­to­ló­ja így fe­lelt: „ezt a kér­dést so­kan ne­kem sze­gez­ték, de most sem tu­dok rá vá­laszt ad­ni. De még­is, az 1952-es olim­pia, ami­kor a leg­fi­a­ta­labb vol­tam a ke­ret­ben, és az 1956-os, ami­kor a szov­jet csa­pat­ra 4:0-s meg­sem­mi­sí­tő ve­re­sé­get mér­tünk – még­pe­dig a for­ra­da­lom alatt”. 1952-ben ta­lán a fi­a­tal­sá­ga mi­att nem iz­gult annyi­ra. Va­ló­ban csó­ko­lom­mal kö­szön­töt­te csa­pat­tár­sa­it meg Pus­ká­sé­kat „Csó­ko­lom Öcsi bá­csi, Csó­ko­lom Nán­di bá­csi!” Ami­kor meg­nyer­ték az olim­pi­át, a fo­ci­csa­pat, no meg Papp La­ci­ék, ak­kor csi­nál­tak va­cso­rát ne­ki és ott, ter­mé­sze­te­sen Pus­kás a kö­szön­tő­jé­ben azt mond­ta, meg­be­szél­te min­den­ki­vel, hogy: „Má­tól te­gez­hetsz min­ket, bár nem ér­dem­led meg, de te­gez­hetsz.” Fel­idéz­te, hogy 1976-ban Gyar­ma­ti De­zső­vel volt egy na­gyon jó csa­pa­tuk. Gyar­ma­ti volt a szö­vet­sé­gi ka­pi­tány, Kár­pá­ti pe­dig az edző. Szí­vós, Fa­ra­gó, Csa­pó, Ge­ren­dás, Hor­kai – és még so­rol­hat­nánk, te­hát ez a csa­pat meg­nyer­te ’76-ban a nyá­ri olim­pi­ai já­té­ko­kat. Össze­sen 12 olim­pi­án vett részt – já­té­kos­ként, edző­ként, szak­ta­nács­adó­ként.

Népszerűsége nem veszített ragyogásából

Azt so­kan nem tud­ják, hogy Kár­pá­ti nem ki­zá­ró­lag ví­zi­lab­dás­ként kezd­te. Egy idő­ben a Fra­di kö­lyök­csa­pa­tá­ban fo­ci­zott, meg is nyer­ték a baj­nok­sá­got. Édes­ap­ja be­lép­tet­te oda, ami­kor fia 10 éves volt. És most is, 72 év után is tag­ja a Fra­di­nak. Es­tén­ként pe­dig tar­tot­ták a ví­zi­lab­da meccset. A fo­ci és a ví­zi sport vi­szont nem egy­for­ma iz­mo­kat kí­ván. Kár­pá­ti­nak, ami­kor fo­ci után ví­zi­lab­dá­zott, sok­szor gör­csöt ka­pott a lá­ba. Ak­kor már is­mer­te Pus­kás Öcsit, aki ké­sőbb egyik leg­jobb ba­rát­ja lett. Vicc­ből azt mond­ta ne­ki: „ nagy sze­ren­cséd van Öcsi, hogy 12 éves ko­rom­ban a ví­zi­lab­dát vá­lasz­tot­tam. Ak­kor nem Te let­tél vol­na min­den idők leg­na­gyobb fo­cis­tá­ja. De én ezt meg­en­ged­tem ne­ked.” Kár­pá­ti szin­te min­den sport­ba be­le­kez­dett, de csak a ví­zi­lab­dá­nál érez­te, hogy azt kell vá­lasz­ta­nia, és ez ké­sőbb be­iga­zo­ló­dott.

Lezsák Sán­dor „be­dob­ta” Bud Spen­cer ne­vét, mi­re Kár­pá­ti azt mond­ta: „tu­dom, ez egy vég­szó, mert el­ső fe­le­sé­gem szí­nész­nő volt. Bud Spen­cer olasz, ere­de­ti ne­ve Car­lo Pe­der­so­li, aki egy na­gyon ara­nyos em­ber volt, és ré­sze ba­rá­ti kö­röm­nek. Azo­kat ked­vel­tem a leg­job­ban, akik­nek jó volt a hu­mo­ra, mert ma­gam is vi­dám va­gyok. Bár­mi­lyen ne­héz is volt az élet, a vi­dám­sá­got na­gyon ked­vel­tem. Hi­szen az élet annyi min­den rosszat hoz, ak­kor leg­alább a ba­rá­ti kö­röm le­gyen vi­dám.” Ilyen vi­dám em­ber volt Pus­kás Öcsi, ké­sőb­bi­ek­ben Gyar­ma­ti De­zső, és Bud Spen­cer­ből su­gár­zott az öröm. Olasz 50-sze­res ví­zi­lab­da vá­lo­ga­tott volt. „Az 1956-os olim­pi­án ját­szott az olasz csa­pat­ban, ami nem volt rossz, de mi még­is meg­ver­tük őket. Ő 100 gyor­son is úszott, akár­csak én.” Annyi­val volt gyor­sabb Kár­pá­ti­nál, hogy fél mé­ter­rel ma­ga­sabb volt, a kar­ja is jó­val hosszabb volt, te­hát már a start­kő­nél előnyt szer­zett. Ami­kor meccs­re ke­rült, so­sem bán­tot­ta Kár­pá­tit, sőt ő ke­rül­te őt. Bud Spen­cert rö­vid­del ha­lá­la előtt ró­mai ott­ho­ná­ban meg­lá­to­gat­ta Kár­pá­ti György. Ta­lál­ko­zá­suk­ról vi­de­o­fel­vé­tel ké­szült, me­lyet a könyv mel­lék­le­te­ként ta­lál­ha­tó DVD-n le­het meg­te­kin­te­ni. Mind­ket­ten me­sél­tek tol­mács se­gít­sé­gé­vel egy­más­nak. Majd Bud Spen­cer azt mond­ta fe­le­sé­gem­nek: „asszo­nyom, az ön fér­je volt min­den idők leg­na­gyobb ví­zi­lab­dá­zó­ja.” Er­re Kár­pá­ti azt fe­lel­te, hogy ez egye­sek­nek öröm, de van­nak, akik nem ked­ve­lik őt bi­zo­nyos dol­gok mi­att. „Mond­jál va­la­mi olyat, hogy az egyik leg­na­gyobb!” „No, no!” – a leg­na­gyobb!

Utá­na a cse­le­i­ről be­szélt, mert ki kel­lett va­la­mit ta­lál­nia egy 100 ki­lós el­len­fél el­len. A víz alatt sok­szor volt pank­rá­ció, egye­sek má­sok „ne­mes ré­sze­it” csa­var­ták. S ki­de­rült, hogy a vér­zé­keny or­ra is so­kat se­gí­tett, mert elég volt meg­üt­nie, s azt hit­ték, hogy má­sok csap­tak rá.

Bi­zony a sport vi­lá­gá­ban na­gyon so­kan sze­rez­tek dok­to­ri fo­ko­za­tot. Kár­pá­ti György jo­gi dok­tor lett, de ho­gyan? A jo­gi ka­ron a leg­na­gyob­bak ta­ní­tot­tak, Grósz vagy Haj­dú pro­fesszor, de min­den­ki ba­rát lett. Az volt a baj. Mert nem ta­nult. Be­vit­te az in­de­xet, és azt mond­ták, hogy: „Gye­re vissza egy fél­óra múl­va!” Ad­dig­ra már be volt ír­va va­la­mi. Nem volt el­len­sé­ge az egye­te­men, sport­sze­re­tő ta­ná­rai vol­tak. „Ul­tiz­tunk és hagy­tam őket nyer­ni. Na­gyon bol­do­gok vol­tak, de na­gyon jó ba­rá­tok. Csak az volt a baj, hogy nem ta­nul­tam meg egy szót sem. Egy eset volt, ami­kor úgy érez­tem, hogy baj van. A volt al­kot­mány­bí­ró­ság el­nö­ke volt négy évig dr. Né­meth Já­nos, ő volt a Pol­gá­ri El­já­rás­jo­gi Tan­szék ve­ze­tő­je, egy zse­ni­á­lis ko­po­nya volt, csak ar­ról volt hí­res, hogy min­den­kit meg­buk­ta­tott. Az es­ti­se­ket is ő vizs­gáz­tat­ta, azt mond­ja: »Ülj be hoz­zám, jön most ti­zen­két ilyen fő­nök­társ, eb­ből tí­zet, ga­ran­tá­lom, hogy megbuktatok.« Na el­kez­dő­dött a vizs­ga, és én ott há­tul ül­tem. A pa­lik meg is buk­tak szé­pen. Ele­ve meg sem tud­tak szó­lal­ni. Na ek­kor volt az, hogy vizs­ga volt, és mond­ta, hogy: »Gyere be délután!« Be­men­tem ket­tő­re, ott ül­tem és hí­vott, azt mond­ja ne­kem, hogy: »Na ké­rem, ad­ja ide az indexét!« Ki ad­ja, hát há­rom éve te­ge­ző­dünk. Érez­tem én, hogy va­la­mit ki­ta­lált. Oda­ad­tam, mi­re ő: »Kérem, húzzon!« Ott vol­tak a té­te­lek előt­te, mon­dom: »Jancsi, mi­nek húz­zak, Te tu­dod a leg­job­ban, hogy egy a be­tűt nem tu­dok az egészből?« Azt mond­ja er­re: »Engem nem ér­de­kel, húzzon!« Jól van, mennyit húz­zak, egyet? Húz­tam, meg­néz­tem, er­re ő: »Kérem, jegyzeteljen!«, mon­dom: »Mit, mit? Hát Te tu­dod, hogy nem tu­dok semmit.« Azt mond­ja er­re, hogy ez elég­te­len, me­gyek ki­fe­lé, és az aj­tó­nál ki­nyi­tom és oda volt ír­va, hogy elég­sé­ges. Mon­dom: »Jancsikám!«, ő pe­dig azt vá­la­szol­ta, hogy: »Ne mond­jon semmit!« Hát így az egye­tem után saj­nos nem tud­tam a jo­got.”

Az es­ten ki­de­rült, hogy a ma­gyar ví­zi­lab­da-vá­lo­ga­tott leg­ered­mé­nye­sebb já­té­ko­sát a kö­zön­ség és a hí­res­sé­gek ra­jong­ják kö­rül vi­lág­szer­te, és nép­sze­rű­sé­ge csak­nem fél év­szá­zad­dal ak­tív pá­lya­fu­tá­sá­nak le­zár­ta után sem ve­szít ra­gyo­gá­sá­ból. Egy vi­dám, szó­ki­mon­dó le­gen­dá­val ta­lál­koz­hat­tunk. (A köny­vet a B&L Line ad­ta ki Bu­da­pes­ten)

Medveczky At­ti­la, Magyar Fórum

További fotóink ide kattintva megtekinthetők a képtárban

 


Képtár


Kurultaj szervezőinek díszvacsorája Bugacon
2018. október 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok
Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója
Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép