Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Önműködővé kell tenni a művelődést
2018. szeptember 24.

A kutatások szerint egy térség jólléti mutatói azokon a területeken kiemelkedőek, ahol aktív közösségi élet működik – mondta a Magyar Hírlapnak Závogyán Magdolna, a Nemzeti Művelődési Intézet ügyvezetője.

Nyár elején letették a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) alapkövét az intézmény leendő, lakiteleki központjában, amelyet várhatóan 2020 tavaszán nyitnak majd meg. A közművelődés háttérintézményeként működő NMI élére Závogyán Magdolna korábbi kultúráért felelős helyettes államtitkár került vissza. Az ügyvezető az elmúlt évek tapasztalatai mellett a hazai közművelődés terepeiről és céljairól is beszélt lapunknak.

 

–  Milyen változásokat tapasztalt az intézetben az elmúlt években?

–  A NMI ma is országos háttérszervezet, amely a közművelődési területet fogja össze. Sok eredmény született az utóbbi években, de a célkitűzések változatlanok. Ma Magyarországon nem az az elsődleges kérdés, hogyan tudjuk a magaskultúrát eljuttatni az átlagemberekhez vagy egy zsáktelepülés polgárai­hoz, hanem az, hogy a közművelődés miként tud hozzájárulni a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez.

 

–  Történetileg mennyire beágyazott ma a közművelődés?

–  Ahhoz, hogy a magyar közművelődési struktúrát jól értsük, nem elég az elmúlt években bekövetkezett átalakításokhoz visszanyúlni. Téves az a gondolkodás, ami a magyar közművelődést 1949-től eredezteti, attól az időszaktól, amikor egy tollvonással föloszlatták a civil szervezeteket, és helyette a „templomokkal szemben” elkezdték fölépíteni a művelődési házakat. A valódi gyökerek a reformkorig nyúlnak, ezt mind az akkoriban szép számban megtalálható olvasókörök és színjátszókörök, mind a település múltjára épülő helytörténeti gyűjtemények, értéktárak és hagyományőrző csoportok is bizonyítják.

 

–  Miben fogható meg az 1949 előtti és azutáni idő közművelődése közötti különbség?

–  A feloszlatásig a Kárpát-medencében tizenötezer-ötszáz civil szervezet volt. Ezek kivétel nélkül mind alulról jövő szervezkedések voltak, amelyeket többnyire a helyi lakosság kezdeményezett. A rendszer jól működött, és ezeknek a közösségeknek komoly megtartó ereje volt például 1918–20-ban is, a vesztes háború és Trianon után. 1949-ben azonban megszüntették őket, a kommunista rendszer pedig helyette fölülről adott intézményrendszerbe szervezett „köz”-művelődési alternatívát. A folyamat eredménye az lett, hogy a kezdeményezőkészséget elfojtották, a rendszerváltásig pedig felnőtt két olyan generáció, amely a saját közösségi-közművelődési igényeire már az államtól és az önkormányzattól várta a megoldást.

 

–  Hogyan lehetett így a rendszerváltáskor mindezt föléleszteni?

–  Amikor a rendszerváltás körül újra kellett értelmezni a közművelődést, világossá vált, hogy csak az 1949 előtti időhöz nyúlhatunk vissza. Noha a szocializmusból örökölt intézményesülés is lehet egy fejlődési irány, mégis úgy gondoltuk, hogy vissza kell adni a társadalomnak, főként a kistelepüléseken, a nagyvárosok peremkerületeiben, valamint a lakótelepeken élők számára az önszerveződés lehetőségét. Szükségét éreztük a cselekvő, aktív közösségek szakmai megerősítésének. Ennek az időszaknak egyik kiemelkedő egyénisége volt Beke Pál, aki maga köré szervezte a közösségi művelődésben gondolkodó értelmiséget. Többször jártunk vele Franciaországban, hogy más példákat, nemzetközi mintákat is lássunk a közművelődésre.

Önműködővé kell tenni a művelődést

 

–  A francia rendszer mennyiben hasonlít a magyarhoz?

–  Általános tapasztalatunk, hogy a közművelődésre nincsen európai modell, vagy a szociális területhez, vagy az ifjúságügyhöz sorolják, egyes tevékenységekben a skandináv országok népfőiskolái hasonlóak. A francia közművelődésben vannak országos szervezetek, és azoknak vannak regionális és települési szintjei: a kormányuk a támogatást az országos civil szervezeteknek adja, azok pedig leosztják helyi szintre.

 

–  Mi jellemzi itthon, az intézetben az elmúlt évek munkáját?

–  Az a helyzet állt elő 2012-re, hogy háromezer-egyszáztizenöt településből kétezerben már nem volt közművelődési szakember, aki helyi szinten kovásszá válhatott volna, kevés volt a normatíva és sürgető a szakmai összefogás. Szerencsénk volt, mert ekkor született meg a hungarikumtörvény, melynek alapját a települési értéktárak adják. A megyei közművelődési feladatellátást hálózatba szervezte a kormányzat intézményünk megalapításával, így kialakulhatott egy szakmailag egységes, de a megyei sajátosságokra is reflektáló megyei közművelődési szolgáltatási rendszer. Elindíthattuk az első „Látóutakat”, azaz, a szakmai munka során felszínre kerülő jó példák alapján mintaprojekteket állítottunk össze. Mindeközben dolgoztunk a szakma és a módszertan megújításán is, de éreztük a szakemberhiányt, s azt is, hogy az érettségizett és felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek a hagyományos közfoglalkoztatásban dolgoztak a településeken. Ebből a kettősségből született meg a kulturális közfoglalkoztatás terve.

 

–  Hogyan ítéli meg, elérte a céljait a kulturális közfoglalkoztatás?

–  Igen, a 2013-ban indult komplex szakmai program sikeres volt. Egy évvel később hatezer-száz kulturális közfoglalkoztatott dolgozott már több mint kétezer településen, akiket módszertanilag is segítettük, miközben zajlott a hungarikumtörvény alapján a helyi értékek gyűjtése is. Öt év alatt harmincegyezer ember dolgozott ezen a területen, közülük mintegy kilencezren már elhelyezkedtek az elsődleges munkaerőpiacon. A tavalyi évre a hangsúly a kulturális alapellátásra került. A helyi hagyományok továbbéltetését többek között olyan támogatási források segítik, mint a Csoóri Sándor Alap ötmilliárdos költségvetése. Kiemelkedő változás volt, hogy a fejenként ezeregyszáznegyven forintos kulturális normatívát 2015-től 1,2 millió forintos minimum normatívára módosította a kormány településenként, ami idén már 1,8 millió, és a cél az, hogy az összeg addig emelkedjen, amiből már fenn lehet tartani egy státust a közművelődési szakember számára. Ehhez jó szakemberekre, jó hálózatra és nyitott helyi társadalomra van szükség.

 

–  Milyen további célok vannak még?

–  A következő lépésben szeretnénk a 2012 és 2018 közötti tapasztalatok alapján a szakmai feladatellátást kiterjeszteni a Kárpát-medencére is. A módszertan ugyanaz lesz, a települések aktív, cselekvő, közösségi szemléletű tagjaival fölmérjük, hogy milyen aktivitások vannak helyben, és milyen közösségi múltra lehet építkezni.

 

–  Mi teszi egy falu vagy egy kisváros számára vonzóvá a közösségszervezést?

–  Többek között az, hogy hamar érzékelhetők az eredmények, és a közösségi lét megélése az embereket is boldoggá teszi. Saját kutatásaink világítottak rá arra, hogy egy térség objektív fejlettségi indexe nem szükségszerűen van fedésben azzal, hogy a lakosság hogy érzi magát az adott településen. A jólléti mutatók azokon a területeken voltak kiemelkedőek ahol aktív közösségi életet regisztrált a közművelődési statisztika, holott egyébként a terület gazdasági fejlettségi indexe alacsony volt.

 

–  Milyen nehézségekkel kell megküzdeni helyi és országos szinten?

–  A rendszerváltás és az uniós beruházások is hamis teljesítménykényszerbe terelték a népművelőket, a szakma érdeke ugyanakkor mégiscsak az, hogy minél aktívabb közösségeink legyenek, s ne azon legyen a szakmai hangsúly, hogy mennyien vannak a rendezvényen. Mert nem létszám a lényeg, hanem az, hogy a jelenlévők, ha kevesen is vannak, de aktívak legyenek, és a közösségi művelődés önműködővé alakuljon. Egy népművelőnek nem a bábszakkör vezetőjeként vagy kórusvezetőként kell működnie, hanem össze is kell fogni ezeket a tevékenységeket. Az ő feladata a közösségek szervezése, megerősítése, támogatása.

 

–  Vannak mostanra alap- és mesterszakok a közművelődési szakemberek felsőfokú képzésére. Van stratégia arra, hogy a hallgatókat ne szívja el a nagyvárosi munkaerőpiac, hanem visszatérjenek a saját közösségükbe?

–  A tavaly elfogadott törvény kimondja, hogy 2021-ig minden településen kötelezően dolgoznia kell egy minimum középfokú végzettségű közművelődési szakembernek, mint ahogy az is előírás, hogy a nagyobb településeken a szakemberek hány százaléka legyen diplomás végzettségű. Fontos, milyen szemléletben kerülnek ki az egyetemről, ezért kifejezetten célunk, hogy a hallgatók megismerjék a vidéket, és érzékennyé váljanak a kistelepülési kihívásokra is.

 

–  Júniusban letették a Nemzeti Művelődési Intézet új székhelyének alapkövét Lakiteleken. Miért volt ez fontos?

–  A NMI ható- és feladatköre Budapesten kívüli, ezért indokolatlan, hogy Budapesten legyen a központ. Lakitelek mellett szól többek között, hogy a lakiteleki szellemiség és értékrend jól tükrözi az intézet célját és straté­giáját is.

 

–  Mikorra tervezik a költözést?

–  Jövő év végére várható a lakiteleki építkezés befejezése és átadása, tehát számításaim szerint leghamarabb 2020 tavaszán költözhetünk.

 

–  Tegyük fel, hogy valaki úgy dönt, hogy otthonában, egy pár száz fős településen elindít bármilyen közösségi tevékenységet. Kihez forduljon segítségért?

–  A területileg illetékes megyei irodáinkban dolgozó munkatársainkhoz bárki bátran fordulhat. Ők minden esetben tudnak módszertani segítséget adni. Az elmúlt években többek között módszertani segédanyagokat dolgoztunk ki az értékfeltáráshoz, a közösség­építéshez, ifjúsági csoportok mentorálásához, valamint a kulturális gazdaságfejlesztő tevékenységek elindításához. A Kárpát-medencei jó gyakorlatokat és az általunk indított speciális tanulmányutak, a „Látóutak” tapasztalatait ez idáig a Szín Közösségi Művelődés folyóirat lapszámaiban, másrészt az érzékenyítő kisfilmek formájában adtuk közre. Reményeink szerint a most induló sorozat segítségével még szélesebb körben kapnak nyilvánosságot a közművelődés érték­orientált jó gyakorlatai és közösségei.

 

Magyar Hírlap


Képtár


Faluszépítő Társaskör negyedik összejövetele Lakiteleken
2018. december 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
16.00 Felújított egészségház átadása Orgoványon
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Jótékonysági est a kárpátaljai Salánk ifjúsági házáért
Budapest, Duna Palota
2018. december 6. 18.00
Kölcsey Kör: Népfőiskola, 2019
Budapest, Polgárok Háza
2018. november 21. 18.00
Művészet és társadalom - Klebelsberg Hét
Budapest
2018. november 17-18.
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép