Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Ópusztaszer, 2011. augusztus 20.

A magyar országgyűlés képviselőjeként állok itt Ópusztaszeren, a honalapító Árpád rendíthetetlen szobra előtt, és a történelmi hely szellemiségéhez méltón azzal a gondolattal köszöntöm a lélekben közöttünk élő Szent Királyunkat, hogy az idei esztendőben elfogadtuk Magyarország jövendőjét meghatározó Alaptörvényünket. Ennek alapeszméi, rendelkezései a magyar történelem alkotmányozó folyamatához illeszkednek.

902-ben ennek a történelmi folyamatnak korszakos állomása volt a „szeri gyűlés”, amikor Árpád magyarjai összegezték az etelközi vérszerződés betartását, a Kárpát-medence állapotát, az egységes irányítási és jogrendszer feltételeit, lehetőségeit. Többek között az itteni ópusztaszeri gyűlés alapozta meg az a hatalmi rendszert, ami megakadályozta, hogy az új foglalók között az étékesebb földterültek birtoklása miatt belháborúk törjenek ki.

Ezt a szeri gyűlést tekinthetjük az első magyar országgyűlésnek is, csak a törvényhozók akkor nem parlamenti padsorokban, székekben ülve, gombot nyomogatva, hanem lóháton ülve hozták a törvényeket. Ezért mondhatta gróf Teleki Pál egy alkalommal, hogy „Nekünk már akkor is volt parlamentünk, amikor még székünk sem volt.”

Szent István királyunk ünnepén emlékeztetnünk kell a pusztaszeri gyűlésre azért is, mert az itt elfogadott döntések szilárdították meg azt a belső erőt, szövetséget, összefogást, mely öt esztendő múlva, 907-ben Pozsony mellett évtizedekre békét, Kárpát-medencei biztonságot teremtő háborút nyertünk a német támadás ellenében.

Árpád népe is tudta, amit mi is megtapasztaltunk „Verekedő pásztorok közt búcsút ül a farkas.”

A pozsonyi győztes csatát követő évtizedek alapozták meg Szent István királyunk államalapító életművét.

Mai szóhasználattal élve Szent István rendszerváltó király volt. Elérte apja, Géza fejedelem stratégiai célját, és úgy illesztette Magyarországot a nyugati, latin rítusú kereszténység táborához, hogy amit csak lehetett, megőrzött a magyar hagyományokból. Oly sok nehézség közepette sem vált szolgai utánzóvá. Idegen hatalmak itteni helytartójává, mint,  a rendszerváltás ürügyén ezt megtette megannyi hazai vezető. Az elmúlt száz esztendőben is.

Szent István életművében kiemelkedő jelentőséggel bír – és a magyar Alkotmány egyik korai alapkövének tekinthető – a magyar államság megtestesítőjének tartott Szent  Korona, mely nemzeti és vallási tartalmával egyszerre jelképezte a német-római császártól való függetlenséget és a király személyén is felülemelkedő nemzeti szakralitást. Ennek a jelentőségét később tapasztalja meg a magyarság igazán. Nevezetesen azt, hogy a nemzet által elfogadott, „legitim” király csak az lehet, akit a Szent Koronával koronáztak meg és arra esküdött fel. Ugyanilyen történelmi értéke a Szent Koronának, hogy az országot, a történelmi hazát minden birtokaival együtt védi a birtokok elidegenítésétől, hiszen az ország mindenestül elvileg nem egy vagy több személy, hanem a Szent Korona birtokai.

Szent István Szűz Máriának ajánlotta föl a Kárpát-medencei Magyarország tulajdonjogát és ez a döntés külpolitikai erényén túlmenően azonos volt a magyar néphit Boldogasszony-kultuszával is, és ez is a keresztény Magyarország megerősítését szolgálta. Fiához, az Árpád-házi királyfihoz, Imre herceghez írt intelme lassan évezredes, de mai is érvényes. „Ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is.”

Szent királyunk közigazgatási reformjai máig hatnak. Az Elbától keletre eső Európában példátlan az a szívósság, ahogyan Magyarországon fennmaradtak az általa szervezett királyi vármegyék. Ez az is tanúsítja, hogy életszerű volt;  a domborzathoz jól alkalmazkodott a megyehatárok akkori kijelölésével, A hét törzs szállásterületének – a „hetedhét országnak” – felszabdalása már korábban megtörtént, a helyükbe lépő 48 királyi vármegye viszont csak Szent István idejében kezdte meg közigazgatási munkáját.

Évszázadokkal később, az osztrák uralom idején ezek már nemesi vármegyék az alkotmányosság, az önigazgatás és a nemzeti hagyományok konok védelmezőivé váltak.

Ha első királyunk kritikátlanul átvette volna a nyugati közigazgatást, akkor nem királyi vármegyéket alakított volna ki, hanem örökölhető grófságokat. A később feudális  anarchiában vergődő  Nyugat-Európa a saját kárán érzékelte ennek a közigazgatási tévútnak a hátrányát.

Az is tanulságos, hogy Szent István utóda, Orseolo Péter még kísérletet tett arra, hogy nyugati mintára jövevény hívei számára – mai szóhasználattal élve – privatizálja a megyék területét, de az országos népharag elsöpörte ezt a kezdeményezést.

Példázatok sokaságával bizonyítható, hogy a magyarság államalapító és alkotmányozó nemzeti minősége, keresztény elkötelezettsége történelmi gyökerű. A magyar állam megalapozottságához kétség sem férhet, legfeljebb az idegen hatalmasok vették semmibe gyakran nemzetünk függetlenségét és birtokaihoz való kizárólagos jogukat. Tegyük hozzá: a magyarság belső árulóinak a közreműködésével.

Múltunk értékeivel és tanulságaival együtt most előttünk a 21. század , a jelen és a jövő feladatait, kérdései tornyosultak. A kétharmados felhatalmazás életre segítette Magyarország Alaptörvényét, amely ugyan sokféle érzelem, érdek, szempont egyeztetése után született, de azt nem lehet vitatni, hogy központi gondolatai, nemzetünk érdekei köré szerveződnek; hogy alapértékei, a munka, a család, a biztonságos élet és Magyarország, tágabban a magyarság egészének a megmaradása és a nemzet újraegyesítésének a célja. Mindezt azonban egy alapjaiban bizonytalanná volt 21. századi világban, erkölcsi és gazdasági, politikai értelemben is züllesztő válságjeleket mutató, kiszámíthatatlan nemzetközi viszonyok között kell most és a belátható jövőben képviselni. Nem lesz könnyű, mert rendkívül nagy az ellenerő! A felbomlóban lévő szocliberális politikai és gazdasági tényezők minden nemzeti értéket, kultúrát és minden államiságot kikezdő hatásait és gyakran durva beavatkozásait nemzetünk életébe, de parlamenti vagy kormányzati döntésekbe, nem lesz egyszerű kivédeni. Vannak tehát erők és kényszerek, melyeket a legjobb szándékkal, a legjobb képességgel sem tudunk elhárítani. Azt azonban tudnunk kell, hogy kivűlről nem várhatunk csodákat, ahogy Ady Endre mondja: csodák csak belülről jönnek. Miből is? A saját erőnkből, összetartozásunkból, józanságunkból.

Nem történhet másképpen: a magyar Országgyűlés, a törvényhozás még ebben az esztendőben olyan kétharmados, Magyarországot újjászervező törvényeket hoz, amelyek az egészséges, erős Magyarország, az erős nemzet, a trianoni diktátumokkal szétszabdalt nemzetünk újraegyesítése irányába mutatnak. Mindezt a rombolás hazai és főleg nemzetközi erőivel szemben.

Végezetül egy kérdés: itt Ópusztaszeren, az elmúlt több mint ezer esztendő értékeire emlékeztető és tanító Történelmi emlékparkban, Szent Királyunk ünnepén melyik az a gondolat, amelyik a következő hónapok parlamenti munkáját, döntéseit kell, hogy erősítse? Reményik Sándor költői figyelmeztetését idézem:

„Kicsi fehér templomokban
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokban
A holtak is mellétek ülnek.
Nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát! „

Képtár


Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép