Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Hírek, aktualitások
Otthon, itthon
2011. november 9.

Ülünk a reggelizőteremben Lakitele-ken a szokásos filmszemle vetítéseire készülve, szemben velem egy marosvásárhelyi irodalmár, bal felől egy Kassa környéki filmrendező, arrébb egy Vajdaságból érkezett fiatalember azon mereng, hogy bundás kenyeret egyen vagy felvágottat.

Mindenki máshonnan való, és mindenki otthon van itt. Mert… valahogy negyedszázada „úgy alakul”, hogy ez a lakiteleki tér a magyarság legotthonosabb pontja. Itt van egyébként az Emigrációs Gyűjtemény is.

Este az Antológia Kiadó áttekinthetetlen papírtömegei között üldögélve, az igazgató, Agócs Sándor a kezembe nyom egy frissen megjelent könyvet, Saáry Éva és Vadnay Zsuzsa interjúgyűjteményét, amelybe az utóbbi fél századból válogatódtak a szövegek, magyar szövegek a teljes glóbuszról. Saáry Éva egyik mondatán akad meg a szemem, ahol a magyar kultúra fáradhatatlan svájci szervezője arra a kérdésre, hogy „ki a magyar?” ezt mondja: „Hosszas gondolkodás után arra a megállapításra jutottam, hogy az a magyar, aki a magyar ügyet minden más ügy elé helyezi… Vannak, akik magyarnak mondják magukat, de aztán, ha valamilyen probléma merül fel, s az érdekük úgy kívánja, nem a magyar ügyet választják.” Ha nem tévedek, Saáry Éva valaha kőolajat kutatott – Gabonban. Amely hely ennélfogva természetesen a magyar élettér része. Magában a könyvben „nyugati magyarok” beszélnek elképesztő sorsfordulataikról, köztük például az öreganyáink számára oly emlékezetes Apponyi Géraldine, aki Albániába honosodott királynénak…

Otthon és haza, szülőföld és állampolgárság, anyanyelv és államnyelv… Megrendítő kalandokba hajszolódott a magyarság ezek között a „fogalmak” között. A régi emigrációs kényszerek is okoztak konfliktusokat, de hol mérhető a súlyuk azokhoz a dilemmákéhoz, amelyekbe a 20. század hajszolta bele a magyarságot? (Meg persze annyi más kis nációt szerte a világon.) Ha csak az otthoni íróasztalomra gondolok (Otthoni? Legalább két helyen vagyok otthon, szerencsére Magyarországon belül), könyvek, folyóiratok, levelek egymáson, és a zömük innen – az otthon és a haza elbizonytalanodott tereiből. Meg az arcok mögöttük. Lássuk csak. Arménia… Ez egy folyóirat, amelyet Szamosújvárról postáz nekem egy ismeretlen erdélyi magyar–örmény. Talán azért, mert városának temetőjében, nem messze Rózsa Sándor fellelhetetlen sírjától áll egy kripta a családi nevemmel. Olvasok a lapban egy útleírást, amelyben egy romániai–erdélyi örmény, akinek famíliája félezer évig zarándokolt a Kaukázusból a Kárpátok mögé, most látogatóba megy Hegyi-Karabahba, ahol a fegyverek között mintha visszaasszimilálódna örménynek. A beszámoló magyar nyelvű, mert mi más is lehetne itt, az azeriek és a törökök tűzvonalában.

Íme egy könyv, az újpesti áruház előtt vettem az utcán száz forintokért. Sík Endre régi emlékirata: Vihar a levelet… Így indul: „Abban az időben én a Komintern szerkesztői és kiadói osztályán dolgoztam… és részt vettem (1934. Kirov megölése) a kiadó rendkívüli taggyűlésén…” Mit tehetünk, bizonyos értelemben ő (a majdani kádárista külügyér) is magyar, tehát a hely is, amelyet akkor oly forró bolsevik érzeményekkel a magáénak vallott…

Mellette egy folyóirat, a Szőrös Kő, a főszerkesztőtől, Balázs F. Attilától kaptam, aki Marosvásárhelyen született, és átnősült Pozsonyba, ahol könyvkiadót is működtet perfekt magyar és román nyelven, mert ez is a Kárpát-medence.

Most megy éppen egy film a szemlén, Pozsonypüspökiről szól, erről a régi, tiszta magyar mezővárosról, bevillan egy név a háborús-holokausztos emlékoszlopról: Juraj Kohn… El a zsidók, majd a magyarok, és jönnek a tótok Árvából, Erdélyből, meg a háború végi Délvidékről.
És mennek, ha nem is muszáj, a magyarok innen elfele békeidőben is, azután jövögetnek vissza a nyugdíjat itthon elkölteni. Visszajönnek vagy hazajönnek? Nem mindig könnyű a válasz. Barátkozó cimborám a hetyei kocsmában Stockholmból tér meg, „Mi, svédek”, mondja. Nagyfia hátára Nagy-Magyarország van tetoválva, vádlija tele székely rovásírással…

No de vissza a vetítőbe, nem szeretném, ha Lezsák vagy Sára elnök észrevenné a hiányzásomat, meg különben is jön mindjárt egy film a zentai kovácsokról, majd Bihar vármegyéről a másik, és ez vajon mi lehet: „Tán épp a hazájára gondol, s enyémért jön meghalni”?

Alexa Károly

(Megjelent a Magyar Hírlap 2011. november 9-i számában)


Képtár


Pedagógusok a kistelepülésekért-díjak átadása Kiskunmajsán
2018. június 21.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép