Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Robotosból gazdát!

Robotosból gazdát!

Kispesten született, s maga választotta a tanyát. Az Országgyűlés alelnökeként és a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány elnökeként egyaránt szívügye az itt élők sorsa. Lezsák Sándorral a tanyavilág problémáiról és a készülő tanyatörvényről beszélgettünk.

– Miért jött a tanyára több mint negyven esztendeje, amikor innen inkább már távoztak az emberek?

– Kispesti gyerekként minden nyaramat egy kis szabolcsi faluban, a nyírtelek melletti Felsősóskúton töltöttem, a nagyszüleimnél. Nagyon sokat tanultam a nagyapámtól. Az, ahogy ők éltek, küzdelmesen, de nyitott szívvel és együtt a természettel, számomra óriási élmény volt. Mindenképpen el akartam jönni Pestről, s tizenkilenc évesen egy tanyasi iskolát kerestem, ahol taníthatok. Így kerültem Lakitelekre, a szikrai általános iskolába, s ott képesítés nélkül kezdtem tanítani. Aztán megszereztem Szegeden a magyar–történelem szakos tanári oklevelet, de az én igazi főiskolám és egyetemem ez a tanyasi iskola meg a hozzá kötődő életforma volt. Ez tanított meg arra – és ennek a Parlamentben is nagy hasznát veszem –, hogy a valósággal kell egyeztetni minden jó szándékú elképzelést. A természet törvényeit pedig a politika csak rövid távon képes felülírni, és a büntetés soha nem marad el.

– Akkoriban viszont a politika részéről az egyeztetési készség és gyakran a jó szándék is hiányzott...

– Igen, ezért a vidéken, különösen a kicsi falvakban és a tanyákon élő emberek joggal érezték, hogy kiszolgáltatottak. Körbeszántották a tanyákat, az iskolákat körzetesítették, a téeszeket összevonták, több mint másfél ezer település önállóságát megszüntették. Mindezt tették a költségtakarékosság és a hatékonyság, valamint a modern életforma bűvöletével. Ez volt az az időszak – a hetvenes évek első fele –, amikor megjelent a szerep nélküli település fogalma, és innen már csak egy lépés a „szerep nélküli ember”. Ez idő tájt az MSZMP Politikai Bizottsága hozott egy határozatot, hogy 11 szovjet házgyárat vásárol Magyarország. Az összevonások és körzetesítések, iskolabezárások miatt városokba költöző embereket várták a panellakások, 51 négyzetméter egy négytagú családnak. Ezzel évtizedekre kódolták a drámai népességfogyást is.

– Mit lehetett tenni ezekben az években?

– Dörömbölni. Illyés Gyula kifejezése ez, és másokkal együtt ő is megpróbálta a lehetetlenben a lehetségest. Gondoljunk Fekete Gyulára például, híres könyvére, melynek címe: Éljünk magunknak? Ez a Nők Lapja fél éven át tartó vitájának összefoglalója volt, és Fekete Gyula rendkívüli érdeme: addig dörömbölt a politika csapóajtaján, míg be nem vezették a gyes-t. A Duna–Tisza köze, a Homokhátság valóságáról pedig kitűnő szociográfiákat közölt a kecskeméti Forrás folyóirat, különösen Zám Tibor tollából. Nagy hatással volt rám Bács-Kiskunból jövök című kötete.S ezek a szociográfiák is hatottak a megye döntéshozóira is, Romány Pálra, Gajdócsi Istvánra. Mérföldkőnek tartom a hetvenes évek elején Kecskeméten szervezett Tanyakonferenciát.

– Eljött 1987 szeptembere a lakiteleki találkozóval, melyet 27-én az ön házának kertjében tartottak. Itt döntöttek a Magyar Demokrata Fórum megalakításáról, amely 1990-ben megnyerte az első demokratikus választásokat. A tanyák népe sokat várt ettől...

– Én nem akartam parlamenti képviselő lenni, azt mondtam, jöjjenek a profi politikusok. Jöttek. A vidéki Magyarországot és ezzel együtt a tanyákat megtartó, megerősítő programunk pártpolitikai civakodások áldozata lett. Feleségemmel 1991-ben megalapítottuk a Lakitelek Alapítványt, s megkezdte munkáját a Népfőiskola. Cselekedni a kistelepülésekért és a tanyavilágért, az ott élő családokért, ez volt a célunk. 1994-től vagyok országgyűlési képviselő. Nemcsak magam jártam a tanyavilágot, de a Népfőiskola segítségével több olyan tanyakutatást, szociológiai felmérést szerveztem, amely visszaigazolta élményeimet és terveimet.

– Miért tartotta fontosnak, hogy bevonják a kutatásokba az egyetemek, főiskolák hallgatóit?

– Elfogadhatatlannak tartom, hogy a fiatalok diplomát kapnak valóságismeret nélkül. A bolognai folyamat szétzilálta a felsőoktatást. Nem diplomagyárakra van szükség, hanem hasznosítható tudásra. A lakiteleki tanyakollégiumok minden egyes alkalommal 100-120 fiatalt, 25-30 oktatót küldtek ki terepre, a tanyavilágba, és a jól előkészített, több napig tartó felmérések, komplex vizsgálatok ösztönzik a politikai döntéshozókat is. Az egyetemek és főiskolák oktatói és hallgatói, a kutatásokat szakmailag irányító Csatári Bálint professzor és munkatársai voltak számomra a garancia, hogy a tanyák állapotáról, a tanyákon élőkről hiteles felmérés, elemzés készül.

– Húsz pontból áll az az ajánlássor, melyet ez év áprilisában, a második Tanyakollégium zárásakor megfogalmaztak a résztvevők. Mi az, ami leglényegesebb a most készülő tanyatörvényben, amelynek ön lehet az egyik előterjesztője?

– Nemzeti örökségünk, a magyar tanyavilág igen vegyes képet mutat. Vannak tanyaromok, nyomortanyák, s vannak üdülőtanyák és lakótanyák is, ahol gazdálkodással nem foglalkoznak az emberek. Az nem értelmezhető, hogy „meg kell menteni a tanyákat”. A nyomortanyákat is meg kell menteni? Az ott élők helyzetén persze változtatni kell, de ehhez nem szükséges tanyatörvény, mert ez szociális feladat. A tanyavilágot, ezt a sajátos hungarikumot oltalmazó, megújító törvénynek azokról a tanyákról kell szólnia, ahol gazdálkodni, dolgozni akarnak a családok, és ebből szeretnének tisztességesen megélni. A tanyák életrevaló lakóit kell a törvény által segíteni. Ki kell építeni a biztonságot elősegítő eszközrendszert. Úthálózat, elektromos áram, útjelző táblák, tömegközlekedés, ösztöndíj a tehetséges diákoknak, és még megannyi feladat! Emberhez méltó körülményeket kell biztosítani. Ne az élet robotosai legyenek a tanyák lakói, hanem valódi gazdák, akik képesek a családi gazdaságukat fejleszteni, és egészséges, jó minőségű, piacképes élelmiszerekkel a fogyasztói igényeket kielégíteni. Ehhez már a szeptemberben indult kormányzati tanyaprogramban is pályázhattak támogatásokra. A népi írók Kert-Magyarország gondolatában ma is hiszek, sikere attól függ, lesz-e jó gazdája minden négyzetméternyi magyar földnek. Történelmi elégtétel, hogy a parlamenti frakcióban és a népfőiskolán egyaránt olyan emberekkel dolgozhatok, akik velem együtt erre törekszenek.

Dulai Sándor

Képtár


Kurultaj a bugaci pusztában
2018. augusztus 11.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép