Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Robotosból gazdát!

Robotosból gazdát!

Kispesten született, s maga választotta a tanyát. Az Országgyűlés alelnökeként és a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány elnökeként egyaránt szívügye az itt élők sorsa. Lezsák Sándorral a tanyavilág problémáiról és a készülő tanyatörvényről beszélgettünk.

– Miért jött a tanyára több mint negyven esztendeje, amikor innen inkább már távoztak az emberek?

– Kispesti gyerekként minden nyaramat egy kis szabolcsi faluban, a nyírtelek melletti Felsősóskúton töltöttem, a nagyszüleimnél. Nagyon sokat tanultam a nagyapámtól. Az, ahogy ők éltek, küzdelmesen, de nyitott szívvel és együtt a természettel, számomra óriási élmény volt. Mindenképpen el akartam jönni Pestről, s tizenkilenc évesen egy tanyasi iskolát kerestem, ahol taníthatok. Így kerültem Lakitelekre, a szikrai általános iskolába, s ott képesítés nélkül kezdtem tanítani. Aztán megszereztem Szegeden a magyar–történelem szakos tanári oklevelet, de az én igazi főiskolám és egyetemem ez a tanyasi iskola meg a hozzá kötődő életforma volt. Ez tanított meg arra – és ennek a Parlamentben is nagy hasznát veszem –, hogy a valósággal kell egyeztetni minden jó szándékú elképzelést. A természet törvényeit pedig a politika csak rövid távon képes felülírni, és a büntetés soha nem marad el.

– Akkoriban viszont a politika részéről az egyeztetési készség és gyakran a jó szándék is hiányzott...

– Igen, ezért a vidéken, különösen a kicsi falvakban és a tanyákon élő emberek joggal érezték, hogy kiszolgáltatottak. Körbeszántották a tanyákat, az iskolákat körzetesítették, a téeszeket összevonták, több mint másfél ezer település önállóságát megszüntették. Mindezt tették a költségtakarékosság és a hatékonyság, valamint a modern életforma bűvöletével. Ez volt az az időszak – a hetvenes évek első fele –, amikor megjelent a szerep nélküli település fogalma, és innen már csak egy lépés a „szerep nélküli ember”. Ez idő tájt az MSZMP Politikai Bizottsága hozott egy határozatot, hogy 11 szovjet házgyárat vásárol Magyarország. Az összevonások és körzetesítések, iskolabezárások miatt városokba költöző embereket várták a panellakások, 51 négyzetméter egy négytagú családnak. Ezzel évtizedekre kódolták a drámai népességfogyást is.

– Mit lehetett tenni ezekben az években?

– Dörömbölni. Illyés Gyula kifejezése ez, és másokkal együtt ő is megpróbálta a lehetetlenben a lehetségest. Gondoljunk Fekete Gyulára például, híres könyvére, melynek címe: Éljünk magunknak? Ez a Nők Lapja fél éven át tartó vitájának összefoglalója volt, és Fekete Gyula rendkívüli érdeme: addig dörömbölt a politika csapóajtaján, míg be nem vezették a gyes-t. A Duna–Tisza köze, a Homokhátság valóságáról pedig kitűnő szociográfiákat közölt a kecskeméti Forrás folyóirat, különösen Zám Tibor tollából. Nagy hatással volt rám Bács-Kiskunból jövök című kötete.S ezek a szociográfiák is hatottak a megye döntéshozóira is, Romány Pálra, Gajdócsi Istvánra. Mérföldkőnek tartom a hetvenes évek elején Kecskeméten szervezett Tanyakonferenciát.

– Eljött 1987 szeptembere a lakiteleki találkozóval, melyet 27-én az ön házának kertjében tartottak. Itt döntöttek a Magyar Demokrata Fórum megalakításáról, amely 1990-ben megnyerte az első demokratikus választásokat. A tanyák népe sokat várt ettől...

– Én nem akartam parlamenti képviselő lenni, azt mondtam, jöjjenek a profi politikusok. Jöttek. A vidéki Magyarországot és ezzel együtt a tanyákat megtartó, megerősítő programunk pártpolitikai civakodások áldozata lett. Feleségemmel 1991-ben megalapítottuk a Lakitelek Alapítványt, s megkezdte munkáját a Népfőiskola. Cselekedni a kistelepülésekért és a tanyavilágért, az ott élő családokért, ez volt a célunk. 1994-től vagyok országgyűlési képviselő. Nemcsak magam jártam a tanyavilágot, de a Népfőiskola segítségével több olyan tanyakutatást, szociológiai felmérést szerveztem, amely visszaigazolta élményeimet és terveimet.

– Miért tartotta fontosnak, hogy bevonják a kutatásokba az egyetemek, főiskolák hallgatóit?

– Elfogadhatatlannak tartom, hogy a fiatalok diplomát kapnak valóságismeret nélkül. A bolognai folyamat szétzilálta a felsőoktatást. Nem diplomagyárakra van szükség, hanem hasznosítható tudásra. A lakiteleki tanyakollégiumok minden egyes alkalommal 100-120 fiatalt, 25-30 oktatót küldtek ki terepre, a tanyavilágba, és a jól előkészített, több napig tartó felmérések, komplex vizsgálatok ösztönzik a politikai döntéshozókat is. Az egyetemek és főiskolák oktatói és hallgatói, a kutatásokat szakmailag irányító Csatári Bálint professzor és munkatársai voltak számomra a garancia, hogy a tanyák állapotáról, a tanyákon élőkről hiteles felmérés, elemzés készül.

– Húsz pontból áll az az ajánlássor, melyet ez év áprilisában, a második Tanyakollégium zárásakor megfogalmaztak a résztvevők. Mi az, ami leglényegesebb a most készülő tanyatörvényben, amelynek ön lehet az egyik előterjesztője?

– Nemzeti örökségünk, a magyar tanyavilág igen vegyes képet mutat. Vannak tanyaromok, nyomortanyák, s vannak üdülőtanyák és lakótanyák is, ahol gazdálkodással nem foglalkoznak az emberek. Az nem értelmezhető, hogy „meg kell menteni a tanyákat”. A nyomortanyákat is meg kell menteni? Az ott élők helyzetén persze változtatni kell, de ehhez nem szükséges tanyatörvény, mert ez szociális feladat. A tanyavilágot, ezt a sajátos hungarikumot oltalmazó, megújító törvénynek azokról a tanyákról kell szólnia, ahol gazdálkodni, dolgozni akarnak a családok, és ebből szeretnének tisztességesen megélni. A tanyák életrevaló lakóit kell a törvény által segíteni. Ki kell építeni a biztonságot elősegítő eszközrendszert. Úthálózat, elektromos áram, útjelző táblák, tömegközlekedés, ösztöndíj a tehetséges diákoknak, és még megannyi feladat! Emberhez méltó körülményeket kell biztosítani. Ne az élet robotosai legyenek a tanyák lakói, hanem valódi gazdák, akik képesek a családi gazdaságukat fejleszteni, és egészséges, jó minőségű, piacképes élelmiszerekkel a fogyasztói igényeket kielégíteni. Ehhez már a szeptemberben indult kormányzati tanyaprogramban is pályázhattak támogatásokra. A népi írók Kert-Magyarország gondolatában ma is hiszek, sikere attól függ, lesz-e jó gazdája minden négyzetméternyi magyar földnek. Történelmi elégtétel, hogy a parlamenti frakcióban és a népfőiskolán egyaránt olyan emberekkel dolgozhatok, akik velem együtt erre törekszenek.

Dulai Sándor

Képtár


Kézilabdapályát avattak Pálmonostorán
2018. június 14.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép