Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Stumpf István interjúja Lezsák Sándorral a Lakiteleki Találkozó 25. évfordulóján

- Megvan még az a skatulyányi kis frekvenciazavaró készülék?

Nincs. A Tiszába hajítottam. A lakiteleki találkozó utáni napon történt, épp jöttünk vissza Nagyrévről. A keresztapámhoz vittem át a találkozóról készült videó- és hanganyagot – a saját házamban nem éreztem biztonságban a felvételeket. Akkor szabadultam meg a kis lehallgatás-zavarótól is, nehogy megtalálják nálam. Korábban egyébként sosem használtam, csak a találkozó napján, amikor szóltak, hogy ismeretlen furgon állt meg nem messze tőlünk. Kivittem, bekapcsoltam a szerkezetet. A furgon erre átállt máshova. Úgy látszik, működött.

- Münchenben szerezte, ugye?

- Igen, az emigráns Tollas Tibortól, a Nemzetőr főszerkesztőjétől kaptam. Nem hittem, hogy valaha használni fogom. Úgy voltam vele: tudhatnak mindent. Belediliztem volna, ha egyfolytában azon rágódom, hogy titokban maradnak-e a dolgaink a hatalom előtt.

- Nem nagyon maradhattak. A lakiteleki sátorban is biztosan volt besúgó. Tudja, ki?

- Van, akiről tudom, de nem mindről. Amikor az ezredfordulón hozzájutottam az engem érintő ezer oldalnyi jelentésanyaghoz, végül nem olvastam végig. Úgy voltam vele, nem éri meg, hogy felhúzzam magam, amikor erről a barátomról is, meg amarról is kiderül, hogy jelentett. Meg aztán: zavar, hogy nem a teljes képet kapom meg, hogy puzzle-szerűen kellene összerakni a múltat. Olyan ismeretek, kutatások birtokában menne csak, amelyekkel nem rendelkezem. Eltettem alkalmasabb időkre – legalábbis ezzel álltatom magam.

- A tanyasi tanító Lezsákról sokan hallottak, ám a találkozót megelőző másfél évtizedben komoly konspirációs technikákat igénylő, néha akciófilmbe illő ellenzéki szervezkedéssel is töltötte az idejét. Nem hiányzik?

- Akciódús volt a tanyasi tanítóság is. Az sem olyan, hogy az ember komótosan megpödri a bajszát és dolgoztatja a gyerekeket. Közben persze valóban létrejött egy Kárpát-medencei magyar és nyugati kapcsolatrendszer, már 1969-től kezdve. Ezek a belföldi és külföldi irodalmi, művészeti, gondolkodói kapcsolatok adták aztán a Lakiteleki találkozó alapját, s tény, hogy a magyar hatóságokon túl a Securitate, a szovjet és a csehszlovák titkosszolgálat is igyekezett borsot törni az orrunk alá – követtek, megfigyeltek... Az én sorsom mindenesetre az volt, hogy helyzeteket teremtsek, amelyekben értékes emberek és gondolatok találkozhatnak úgy, hogy annak társadalmi, politikai következményei is legyen.

- 1987. szeptember 27-én, a sátorban érezte, hogy most lehet?

- Amikor Bíró Zoltán megszólalt, akkor egyértelműen.

- Mit is mondott?

- Együvé terelte az addig elhangzottakat, remek dramaturgiai, történelmi ritmusérzékkel szólalt meg. Az úgynevezett politikai aranycsapatban, amelyből később az MDF első elnöksége is lett, ő volt az egyetlen valódi politikus. Ahogy ott beszélt, áramütésszerűen csapott belém: létrehoztunk egy áramkört, összeraktuk a vezetékeket, adott a gondolati áramforrás, minden megvan már ahhoz, hogy végre fény is legyen.

- Bíróra azért árnyékot vetett, hogy MSZMP-s volt korábban.

- Igen, ezért is nem vállalta, hogy az MDF elnöke, később miniszterelnök-jelöltje legyen. Nagy ellentmondása, igazságtalansága ez a rendszerváltó folyamatnak, másrészt érthető is: jelképesen is le kellett váltani a rendszert. Ezt nem mindenki értette meg. 1990 tavaszán például Kohl kancellár felhívta Antall Józsefet és megpróbálta meggyőzni, hogy Horn Gyula legyen a külügyminisztere. Antall felindult állapotba került, úgy kérdezgette: „Nem értik? A németek sem értik?” Nem értették. Sokszor ma sem értenek minket.

- A találkozóra azért nem hívták meg a demokratikus, urbánus ellenzéket, mert meg akart szerveződni a népi vonal, vagy azért, mert inkább a meghívott reformkommunistákat választották, akik nem ülhettek egy asztalhoz a későbbi SZDSZ-alapító szamizdatosokkal?

- Csoóri Sándor alapvetése volt, hogy nem vagyunk hajlandók illegalitásba vonulni a saját hazánkban. Ezt az alapállást sokan magunkévá tettük. Ezért nem fogadtuk el, hogy bujkáljunk, szamizdatot adjunk ki. A magát demokratikusnak nevező ellenzék másképp látta. Sok embert becsültem közülük, de mindig úgy éreztem, hogy van valamiféle védettségük, amely egy szegedi Tiszatáj-szerkesztőnek például nincs.

- Azaz irigy volt rájuk?

- Inkább kicsit tartózkodó voltam, hiszen nem tudtam, mi van emögött. A monori találkozó közös igényként fogalmazta meg egy rendszerkritikus reformprogram előkészületeit, amit az úgynevezett népiek és urbánusok közösen készítenek. Egyszer csak Kiss Jánosék hoztak egy tanulmányt, hogy fogadjuk el, írjuk alá. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztük: a statisztaszerepet nem vállaljuk.

- Konrád György mégis ott volt Lakiteleken.

- Megtiszteltetésnek tekintette, hogy meghívtuk és rokonszenvesen beszélt. Természetesnek tartotta, hogy külön fogalmazzuk meg a magunk rendszerkritikai programját.. Érdeklődéssel hallgatta az elhangzó hozzászólásokat.

- 25 év után, ha most találkoznának, tudnának még rokonszenvvel beszélni a másikkal?

- Ez nálam nem indulat kérdése. Nyilván voltak olyan mondatok, háborgások, amelyeket gondolatban elutasítottam, vagy nyilvánosan kikértem magamnak-magunknak, de valószínűleg ez fordítva is igaz. Biztosan köszönnék, ha találkoznánk.

- És egykori párttársainak, akik nyolc éve kizárták az MDF-ből?

- Ahogy a Corvin-köziek a megtorlás elől menekülésre kényszerültek az országból, engem is elüldöztek a politikai hazámból. Politikai emigránsnak érzem magam azóta is. Ám ahogy az emigránsok sem köpködték a távolból a hazát, én sem teszem – azaz nem szívesen beszélek az MDF utolsó időszakáról. Az MDF számomra sok-sok tízezer tisztességes közéleti embert jelent, és korszerű nemzeti törekvéseket, nem pedig azokat, akik karriervágyból, politikai tévelygésből vagy aprópénzért elárultak bennünket.

- Tehát lélekben máig sem lett fideszes?

- Lélekben is, testben is lakiteleki vagyok, azaz éppen annyira lettem fideszes, amennyire a Fidesz az elmúlt tizenöt évben azonosult a lakiteleki találkozó gondolataival. A meghatározó kérdésekben azonosult.

- A találkozó meghívottjainak listáját egyébként ön állította össze?

- Csapatmunka volt Bíró Zoltán lakásán. Mindenki hozott neveket, összeolvastuk őket. Nem volt nagy vita.

- Ha nem csengett ismerősen egy név, megkérdezték egymástól, hogy „az meg kicsoda?”

- Persze. Először hatvan-hetven név volt, aztán végül 181 ember vett részt a rendezvényen – a lakitelekiekkel együtt. Őket is ugyanúgy a résztvevők közé számítom, mint a meghívottakat, hiszen hiába nem szólaltak föl – azzal is kockázatot vállaltak, hogy mondjuk sütöttek, főztek, rendezőként segítettek.

- Áder János mai köztársasági elnök, akkor fiatal jogász, hogy került a listára?

- Őt Bihari Mihály hozta magával.

- Cseh Tamás?

- Csengey Dénes javaslata volt. Cseh Tamás egyébként, amikor megérkezett, azt mondta: tudom, milyen következményei lehetnek egy ilyen összejövetelnek, úgyhogy hoztam magammal pizsamát, fogkefét. Magánterületen összejönni, a magyarság esélyeiről, a nemzet gondjairól és az előtt álló utakról beszélni – akkor ez még tényleg kockázatos volt.

- Csengey Dénes, a talán leginkább lánglelkű lakiteleki rendszerváltó nem sokkal élte túl a fordulatot. Adhatunk hitelt az összeesküvés-elméleteknek, amelyek szerint meggyilkolták?

- Nem hiszem. Két végén égette a gyertyát. Láncdohányos volt, emésztette magát – nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. Folyamatos kudarcokat éltünk meg a média, az igazságtétel, a reprivatizáció ügyében. A tehetetlenség iszonyatát nem bírta feldolgozni. Én az első ciklusban nem voltam képviselő, népfőiskolát szerveztem, állandóan mozgásban voltam, így vezettem le ezt a feszültséget. Dénes nem tudta levezetni. Nem volt neki való a nagy fegyelem sem, amellyel egy parlament, egy frakció jár. Menetrendbe állítják az embert, a saját vágyait, céljait is sorrendbe kell állítania... Egy olyan lobbanékony embert, amilyen ő volt, megbénította ez a helyzet.

- Nyilván jobb élni, mégis: nem irigy kicsit? Egykor szinte a Kárpátok James Bondja, nagy pillanatok központi figurája, ma meg ül a parlamenti pulpituson és ülést vezet...

- Nekem is eszembe jutott néhányszor, hogy ellenfeleim bizonyára szívesebben emlékeznének és koszorúznának egy-egy évfordulón, így nem már nem sok vizet zavarnék. Csakhogy ma is van feladatom: népfőiskolai mozgalom, hungarikum-ügy, nemzeti lovasprogram, a homokhátság vízpótlása, képviselői munka. Mind azt a célt követik, amelynek szolgálatára már pedagógusként is elszegődtem: a sikerélményt, amely egy nemzet életében is ugyanolyan fontos, mint egy gyermek számára az iskolában. Engem tehát ez a sikerélmény-alapozás ment át a politikai nehézségeken, ezért tudom elvégezni az ülésvezetés kétségtelenül nem túl izgalmas kötelező gyakorlatát. Emellett bujkál bennem a szépirodalmi elégtétel is: ma is írok. Amit nem sikerül megoldanom, azt írásban, versben, drámában dolgozom föl. Ez okozhat majd akár meglepetést is.

- Szokott. Amikor nyáron Kurultáj-delegáció jelent meg a parlamentben, elsőre azt hittük, valamely jobbikos képviselő akciója. Aztán kiderült: ön van a történet mögött.

- Nem érdekel, hogy jobbikos témának tartják-e ezt. Közép-Ázsiában több nép is van, amelyben él a magyarsággal való rokonság tudata. Ez történelmi kincs. Miért ne éljünk ezzel, miért ne hasznosítsuk a társadalmi, kulturális, gazdasági kapcsolatokban? Miért ne álljak meg Molla Szadik sírjánál, aki üzbég nyelvre lefordította Arany János regéjét a Csodaszarvasról? Miért ne örüljek neki? Ez még nem jelenti, hogy sutba dobnánk a finnugor nyelvrokonságot.

- A Jobbiknál jelenti.

- A nyelvrokonság és a származás közötti különbségtétel pedig nem is olyan bonyolult.

- Mégis, mintha kulturálisan is folyamatosan tolódna feléjük. Tormay Cécile 25 éve Lakiteleken még nem volt zászlóra tűzve, most meg ön leplezte le a szobrát...

- Wass Albert sem került elő még akkor. Az érték, a minőség viszont nem jobboldali vagy baloldali. Márpedig rendkívül értékes kötetnek tartom Tormay Cécile-nek a kommünt leíró Bujdosók könyvét. Nagy élményem. Ezért, és nem politikai okok miatt vettem részt a szoboravatáson. Amúgy is zavar, ha erőszakosan háttérbe szorítanak írókat, műveket, teljesítményeket. Régi mondás: a könyv elégetése még nem válasz a könyvre. Ha valami vitás, arról vitatkozzunk, de ne hallgassunk róla. Wass Albertre is igaz ez. 1991-ben, amikor javasoltam, hogy a tábornok fiával vegyük fel a politikai kapcsolatot, volt, aki az MDF környezetében is lefasisztázta, háborús bűnösözte. Tollas Tibortól egyébként nem csak zavarókészüléket kaptam: Wass Albert ajándéka is rajta keresztül jutott el hozzám. Egy Citizen karóra. Megvan ma is.

- A lakiteleki sátor egyre kevésbé. A 25. évfordulóra ollóval szétszabdalta. Kétségbeesett üzenet?

- Dehogy. Sőt. Sokszor mondták nekem az utóbbi években, hogy újra fel kellene állítani azt a sátrat. Főleg nehezebb pillanatokban. De nem lehet. A lakiteleki találkozó és a sátor egyszeri, megismételhetetlen. Hogy akkor, amikor kellett, akkor állt, s alatta elhangzottak a rendszerváltást elindító gondolatok, sokak érdeme. Mindazoké, akik jelen voltak, akik előkészítettük Ezért úgy döntöttem, hogy eljuttatom hozzájuk, akiket illet. Apró darabokat az eredeti sátorból, kis képkeretben.

- 181 felé vágta?

- Többfelé. Minden KDNP-s és fideszes képviselő is kap egy-egy darabot.

- Hogyhogy? Nekik mégis miért jár?

- Tavaly április 18-án, amikor megszavaztuk az alaptörvényt, éreztem, hogy a folyamat, amely 25 éve elkezdődött a sátor alatt, most véget ért. Az új alkotmánnyal nemzetünk újra kapott egy történelmi esélyt. Ezért tehát a magyar nép azon képviselőit is megilleti a sátor egy-egy darabkája, akik az akkor elkezdett folyamatot lezárták, és az új rendszert törvényekkel alapozzák meg.

Képtár


Kurultaj szervezőinek díszvacsorája Bugacon
2018. október 12.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Keleti Nyelveket Ismertető tanfolyamok
Kezdő szinten: azeri, belarusz, grúz, kazah és haladó szinten: belarusz nyelvből.
Jelentkezési határidő: 2018. október 22.
Felhívás: Grillázs készítő verseny

Lakitelek Népfőiskola
Jelentkezési határidő:
2018. október 19.

Puszták Aranya c. kiállítás megnyitója
Kápolnásnyék
2018. október 13. 11.00
További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép