Hírek
Személyes
Írások, interjúk
Országgyűlés
Választókerület
Képtár
Érdekesség
Elérhetőség
Írások, interjúk
Szabó Lajos emlékére

 

SzaboLajos.jpg

 

JÓ EMBER VOLT

 

Mögöttem ügyek és bajok, de a parlamenti lármát lehalkítom, ez többszólamú nap lesz, mert már madárka ujjong, itt vagyok a tavaszi temetőben, verőfényben, egyedül állok a sírhalomnál, és váratlanul Lajos bácsi szelíd hangján visszhangzik bennem Kölcsey intelme: "Ismerni a jót könnyebb, mint követni."

Miért éppen ezt mondja most? Mennyi, de mennyi verset és prózát tudott! Horgászkalandra várva a folyóparton, trabantos autóúton leíró részeket mondott föl az Egri csillagokból és pontosan idézett Petőfit, Arany Jánost és Kölcseyt, a Paraniesisből hosszú részleteket.

De most miért éppen ez a mondata ismétlődik bennem? "Ismerni a jót könnyebb, mint követni."

Miért éppen ez a mondat?

Ezt hagyja rám, ezt kapom tőle, ez a hagyatéka simogat meg a felismerés, és már új és új értelmet kap minden szó, és ahogy oly sokszor, most is mondom Lajos bácsinak rossz híremet a világról: a jók nem elég erősek, az erősek pedig nem elég jók.

Állok Szabó Lajos iskolaigazgató sírja előtt.

Próbálom az arcát fölidézni, könnyű és nyugodt mozdulatait iskolában, tanáriban, osztályteremben, az utcán, az élő Tisza kanyarulatában, vagy ahogy éppen almát válogat a szépen gondozott kertjében. Nesze, vigyél a gyerekeidnek, jobb ez, mint a banán, annak semmi zamata nincs, kényszerből érik a hűtőházban, ezt meg a napfény érlelte, s pénzbe se kerül .

S jönnének már, folyamatosan jönnének a szavak, mondatok, a több mint három évtized képsorai, de egy jeges légáramlat az arcomba csap, és távoli kerékpárfék nyikorgása zökkent vissza a jelenidőbe. Aztán újra súlyos a csönd a lakiteleki temetőben. A fölgereblyézett szűk ösvényen madárka rebben, némán szellővel küzd. Nézem Lajos bácsi sírját, s eszembe jut utolsó találkozásunk, beszélgetésünk.

Lassan már két évtizede, hogy minden szentestébe hajló késő délután együtt ültünk a cserépkályhával fűtött meleg szobában. Találkozásunk, beszélgetésünk szinte már ünnepi szertartás volt. Néztük, hogyan fénylenek föl a kicsi karácsonyfa színes üveggyöngyei, és az évzáró számvetés után megint elmondta, hogy csúf ez a világ, nagyon csúnya dolgok történnek, már nem is bírom nézni azt a sok ostobaságot és szörnyűséget.

Pedig nézte, egész életében tűrte és elviselte, de mégis próbált a csúnya világon egy kicsit szépíteni, egy kicsit jobbítani, mert tanító volt, hibát javító, szelíd hangon figyelmeztető és fegyelmező tanító ember. Csak rendet akart, kis nyugalmat, kis csöndet. A legtöbbet akarta: tanuljon meg a gyermek választékosan beszélni, érthetően olvasni, helyesen írni, pontosan számolni, szüleit tisztelni, illemtudóan viselkedni, e tájon eligazodni és magyarul érezni, gondolkodni. Sok-sok nemzedék tanítója volt. Mindenki ismerőse, de igazán csak az ismerte, aki látta őt haragudni. Indulatát visszafogta, legyűrte, nyugalma is súlyos volt, mint most ez a csönd itt a temetőben. Sok-sok jó ember súlyos csöndje a lakiteleki temetőben.

Jó ember volt, köszön rám a hátam mögött egy idős asszony.

Megborzongok a sejtelemtől. Hallotta tán a gondolataimat?

Jó ember volt, engem is tanított, mondja újra, a kezében rozsdás konzervdoboz és metszőolló , futna a vadrózsa el, ki az útra, de nem engedem, mondja, Lajos bácsi is elment, nekem is Lajos bácsi, pedig már négy unokám van, mondja, tudom magának is kettő, teszi hozzá búcsúképpen.

Mint egy sóhaj, úgy marad velem a mondat, Lajos bácsi is elment , s ez most fölébreszti a bennem is szunnyadó dalt, csak a jók mennek el .

De nem engedem tovább, megállítom a dalszöveget, megszakítom, ellentmondok, mert a jók nem mennek el, a jók velünk maradnak .

Ez a dacos gondolat fölélénkít, a márciusi szél is erősen támad, az idő is szorít, mennem kell vissza a Parlamentbe, küzdeni kell, hogy ez a csúnya világ egy kicsit megszépüljön, hogy a sok-sok jó ember álma valóra váljon.

Szabó Lajos bácsi sírjára egy szélhordta virágszálat még visszarakok. Legközelebb gyöngyvirágot hozok , mondom búcsúzóul, Édesapám is azt szerette.




Lakitelek, 2004. március 23.

 

 

 

Lezsák Sándor

 

Képtár


Kecskeméti Kurázsi Táncműhely látogatása a Népfőiskolán
2018. május 13.
További képekTovábbi képek

Eseménynaptár
Áttekintő táblázatÁttekintő táblázat

Kereső
OK

Meghívók
Kölcsey Kör: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek

Budapest, Polgárok Háza
2018. május 16. 18.00 óra

Kölcsey Kör: A migrációról – másként

Kecskemét, Hírös Turisztikai Központ
2018. április 26. 18.00

Kölcsey Kör: Egymillió

Budapest, Polgárok Háza
2018. március 6. 18.00

További meghívókTovábbi meghívók

Lakitelek


TovábbTovább

Linkek

Magyar Országgyűlés

Nemzeti Fórum

Lakiteleki Népfőiskola

MindszentyLogo.jpg

Linkek

kis-kunsag.jpg

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség

Kereszténydemokrata Néppárt

Kisgazda Polgári Szövetség

Fidelitas

Lungo Drom

MAGOSZ

http://www.orologirepliche.it

 


HírekSzemélyesÍrások, interjúkOrszággyűlésVálasztókerületKéptárÉrdekességElérhetőség
© Lezsák Sándor - Webmester - Régi honlap - Oldaltérkép